Dombi Tibor

- Mióta focizol?

- Amióta az eszemet tudom. Igazolt játékos 10 évesen lettem, akkor már "papíron" is focista voltam.

- Családod támogatta vagy ellenezte a focistává válásod?

- Püspökladányban születtem, de Sárrétudvariban nőttem fel. Családom sok tagja most is ott él. Ha nem is támogattak, de semmiképpen nem ellenezték. Csinálhattam, amit szeretek. Egyébként van két bátyám, ők is fociznak, amatőr szinten.

- Mikor és hogyan kerültél a Lokiba?

- Többször bekerültem a megyeválogatottba, kezdtek rám felfigyelni. Nyolcadik általános után Sidó Csaba hívott a Lokihoz. Tizenöt évesen így már Debrecenben játszottam. Középiskolába az Irinyibe jártam. Nem igazán nézték jó szemmel a sok edzést, a hiányzásokat. Érdekes, hogy pontosan akkor lett az Irinyi sportiskola, amikor én végeztem ott, húsfeldolgozó szakmunkásként, 1991-ben. Amikor a DVSC kiesett az élvonalból, bekerültem a nagycsapatba. Két évig szerepeltünk az NB II-ben, a második évben meg is nyertük és feljutottunk az NB I-be.

- A gyorsaságod valamilyen "futómúltnak" köszönhető?

- Egy olyan helyen, mint Sárrétudvari, más a helyzet, mint például Debrecenben. Gyerekkoromban minden létező versenyen elindultunk. Focizunk, futottunk, még birkóztunk is. Általában gyorsabb voltam a többieknél, sok atlétikai versenyt nyertem. Bejutottam a megyei döntőbe is, ami Debrecenben volt. Amikor ott is első lettem, már komolyan felmerült, hogy legyek sprinter. De maradtam a focinál.

- Egyre gyakrabban vállalsz szabadrúgásokat. Készülsz erre külön?

- Régebben is sokszor maradtam edzés után a pályán. Kapura is lövöldöztünk, és feltűnt, hogy egyre jobban mennek a pontrúgások. Szögleteket már régóta rúgok, majd az oldalvonal melletti vagy "szögletközeli" szabadrúgásokat is vállaltam. Az utóbbi időben pedig a direkt, kapu előtti lehetőségekből is kapok. Nem hinném, hogy specialista vagyok, de Herczeg András állandóan mondogatja, hogy vállaljam el.

- Sokszor jobbhátvédként szerelsz. Ez a taktika része?

- Nem igazán. A jobboldali középpályás szerepében benne van a védekezés is. Az pedig, hogy egy megugró csatárt befutok és szerelek, nagyon feldob. Jobban megy ilyenek után a támadás is. Éppen ezért inkább középpályást szeretek játszani, mint éket. Többet vagyok játékban, jobban érzem a ritmust.

- Az Intertoto miatti korai kezdés nem fog-e visszaütni a bajnokságban?

- Nem hinném. Szerintem mindenképpen hasznos volt. Jót tett a csapatszellemnek, igazán összejöttünk. Jó csapatokat vertünk ki, az önbizalmunkat is növelte. Elhittük, hogy nagy csapatokat is meg tudunk verni. Az új embereink könnyebben beilleszkedtek. Bár Fekete és Csehi szinte azonnal bizonyított a játékával is.

- Mit tartasz eddigi pályafutásod csúcsának?

- A bajnoki bronzot és az olimpiát. Az 1995-ös év nagyon jól sikerült. Akkor lettünk harmadikok a DVSC-vel, akkor voltak nagyrészt az olimpiai selejtezők is.

- Válogatottság?

- Amikor még olimpiai válogatott voltam, adódott két lehetőség Verebesnél, így bemutatkozhattam a nagyválogatottban is. Sajnos, 7-1-re kikaptunk a hollandoktól és 3-1-re a belgáktól. Azóta már 16 mérkőzésnél járok, gólt nem lőttem. Most még augusztusban játszunk a szlovének ellen, majd jöhetnek a portugálok. Most Bicskeinél nem vagyok stabil csapattag, de ez pusztán nekem "köszönhető". Bár igen jó csapatokat is legyőztünk (Ausztria, Irán), ráadásul idegenben, de majd csak a tétmeccseken derül ki igazából, milyenek az esélyeink a továbbjutásra.

- Mit vársz idén a Lokitól?

- Mindenképpen jobbak leszünk, mint tavaly. Valahol a második négyben végezhetünk. Az első négy a Fradi, Újpest, MTK, Vasas lehet, de aztán már jöhetünk mi. Egy ötödik hely nagyon szép lenne. De nekem nem minden az eredmény, például a lengyelek elleni vastaps fantasztikus volt. Pedig 3-0-ra kikaptunk, de a közönség is értékelte az Intertotó-menetelésünket. Ez is van olyan fontos, mint a pontok.

- Sándor Tamással mennyire tartod a kapcsolatot?

- Maradt a barátság, főleg telefonon beszélünk. Most itthon volt egy pár napig, sokat voltunk együtt. Voltunk kint náluk Olaszországban is, most pedig egy izraeli látogatást tervezgetünk. Idén távozott a klubjától Pisont, reméljük, Tamásnak is olyan jól megy majd a foci.

- Mit szólsz hozzá, hogy ezentúl csak a teljesítményért fizet a klub?

- Semmi különöset. Eddig sem jutott eszembe a pénz játék közben, ezután sem fog. A vezetőség így döntött, hát így. Mindannyian elfogadtuk. Őket is meg lehet érteni. Nekünk többet kell nyújtanunk ugyanannyi pénzért, mint tavaly. Ahhoz most hatban kellene lennünk a végén. Egyébként Tamással is beszéltünk erről, Olaszországban nincs ilyen teljesítmény-rendszer. Nekünk is szokatlan.

- Mennyire foglalkoztat a külföldre igazolás gondolata?

- Már az első NB I-es idényünkben érdeklődtek irántam csapatok. Azóta minden télen és nyáron vannak ajánlataim, eddig legalább 25 egyesület keresett. Ezen a szinten még nem a játékos az úr az átigazolásoknál, nagyon sok függ a menedzserektől. Én csak komoly bajnokságba akarok elmenni, például Ciprusra biztos nem. A másik szempont pedig az, hogy - Tamás példájából okulva - legalább a pályán bizonyíthassak. Akkor már mondhatják azt, hogy ez kevés, jöjjek haza. De adjanak lehetőséget, hogy én is kipróbálhassam magam. Egyébként jelenleg is úgy szól a szerződésem, hogy ha komoly ajánlatot kapok, mehetek.

- Tanulsz idegen nyelvet?

- Valamikor tanultam egy kicsit. Fel kellene frissíteni. Eddig úgy voltam vele, inkább a pályán készülök a külföldi játékra. Babonából nem foglalkoztam a nyelvvel. Nem is azért, hogy például megtanulok németül, és Franciaországba kerülök. Sokkal inkább, hogy megtanulok angolul, és... nem megyek sehová.

- A karriered végén mit fogsz csinálni?

- Egyelőre úgy látom, hogy nem szeretnék focival foglalkozni. Csak az idegeskedés, izgalom. Nem tudom edzőként elképzelni magam. Itt Debrecenben valami jó kis nyugis állás, az igen. Például egy üzlet nyitása sem igazán az én világom, de majd kialakul valami. Mondjuk szívesen vállalnék egy "fizetett szurkolói" állást.

- Család, feleség, gyerek?

- Három éve nősültem. Feleségem nem igazán állt kapcsolatban a sporttal, "külsős". Egyébként a Keriben végzett. Gyerekünk nincsen.

- Kik a kedvenc játékosaid?

- Leginkább a régi Milannak szurkoltam, közöttük is főleg Marco van Bastennek. Nem az én posztomon játszott, de nagyszerű focista volt.

- Mi a véleményed Overmarsról?

- Azt mondják, van némi hasonlóság közöttünk külsőre, mozgásra. Csak éppen ő hihetetlenül képzett is a gyorsasága mellett. Már az sokat mond, hogy jobblábas létére balszélen játszik. Hibátlanul kezeli a labdát, nagyon technikás. Természetesen figyelem a játékát, követem a pályafutását.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com