Duby, a technikás és gólerős fiatal jobbszélsőnk

Dublinszki Dóra a DVSC-KORVEX női kézilabdacsapatának sajátnevelésű játékosa. „ Duby” posztját tekintve jobbszélső, de szeret irányítani is. Hihetetlenül gólerős játékos, technikailag kitűnően képzett, s egy kis vagányságért sem megy a szomszédba. Játszott már az ificsapatban is, de jelenleg a serdülőcsapatot érzi magáénak. Győrvári Viktor mester kezei alatt szépen fejlődik, s csak rajta múlik a jövője.

2011. február 17., 22:25 (handball)

A hír rövid volt és szinte hihetetlen: a dunaújvárosi diákolimpián fiatal lányaink legyőzték azt a Győrt, mely nemrég 18 góllal verte a DVSC-KORVEX ificsapatát.

Egy pici fény, egy kellemes érzés, a szurkolónak már ennyi is elég. Jó volt a hírt hallani, s szerettük olvasni. Talán a tornát is megnyerhettük volna, de mert sportszerűek voltunk, ezüst lett belőle. De ez az ezüst jobban fénylik, mint az arany…

S a hír rövid volt, de egyáltalán nem hihetetlen: Dublinszki Dóra lett a torna legtechnikásabb játékosa. Egy ilyen díj nagyon nagy elismerést jelent egy fiatal játékosnak, de egyáltalán nem lehet a véletlen műve…

Már korábban is feltűnt, milyen gólerős ez a fiatal lány. Az Ő kezében nem szokott dadogni a labda…

{{1}}

Az a játékos, aki csak úgy teszi a dolgát, semmi extra, de ha a statisztikát elővesszük, talán a legjobb mutatókkal találjuk magunkat szembe.

Milyen is valójában Duby? Hogy éli az életét, hol tanul, mi a célja? Mi az igazán fontos neki? Szülei segítik pályafutásában? S ki a kedvenc edzője?

Nos, az interjúban ilyen kérdésekre kerestem a választ. Olvassuk annak a lánynak a válaszait, akitől még nagyon sokat várunk.

– Balkezes jobbszélső vagy, illetve irányító is. Melyik poszton játszol szívesebben?

– Mindig a jobbszélső volt az igazi posztom. Tavaly sérülések sorozata miatt, kényszer megoldásként mentem középre, és ott is „ragadtam” a bajnokság végéig. Szeretek középen játszani, a természetemből is kifolyólag. Nem tudom megmondani, melyik a kedvesebb poszt számomra, hiszen mindkét hely más a feladat.

– Ma a LOKI serdülőcsapatának játékosa vagy. De játszol a nyílt serdülőben is. Több fronton is harcolsz. Melyik a legkedvesebb?

– Évek óta játszom egyszerre több csapatban, mert a korosztályomtól idősebbekkel edzettem eddig. Sajnos idén a nyílt serdülő csapatba ugyan már nem férek be, de lehetőségem nyílt az ifiben megmérettetni magam az NBI-es és az NBII-es meccseken is. Az ificsapat játékosainak nagy részével hét évig játszottam együtt, velük ezért szeretek pályára lépni, hiszen már ismerjük egymás minden mozdulatát. De idén már a serdülő csapat az én családom. Velük a legjobb harcolni a győzelemért.

– Milyen az edződ? Jól kijöttök egymással?

– A jelenlegi edzőm Győrvári Viktor. Én felnézek rá teljes mértékben, nem csak azért, mert magasabb nálam, hanem a szakmai és pedagógia tudása példaértékű. Nagyon sokat fejlődtem az ő kezei alatt ebben a félévben. Az edzések jó hangulatban telnek vele, felveszi a vicceinket, sőt, be is kapcsolódik, de ennek ellenére meg van a kellő tisztelet felé.

A csapatban idén én vagyok a rangidős, legalábbis a játék tapasztalatban, ezért csapatkapitány lettem. Ebből kifolyólag nagyon sokat szoktunk beszélgetni, örülök, hogy meghallgatja a véleményemet. Én nagyon szeretem, mint embert-, és mint edzőt, egyaránt.

{{3}}

– Mit szeretsz a játékban jobban? A játékot? Szeretsz edzeni?

– Természetesen nyerni. :)) De ezzel, gondolom mindenki így van. Szeretem az edzéseket is, kivéve az alapozási időszakban. Ha nincs egy délután edzés, már hiányzik a mozgás, a csajokkal való beszélgetés az öltözőben.

Mégis, legjobban talán egy meccs hangulatát szeretem. Amikor mindenki örül egy gólnak, vagy zeng a csarnok, ahogy védekezés közben ordítunk egymásnak. A játék legszebb része: amikor szemmel látható a csapatszellem.

– Debreceni vagy? Szereted ezt a várost? S ha igen, miért ?

– Nem vagyok debreceni, sajnos. De ettől függetlenül 15 éve járok be, mivel a szüleim is itt dolgoznak. Szeretem, az otthonomnak tartom, és megtisztelő képviselnem.

Imádok a Nagytemplom előtt ülni és nézni, ahogy nyüzsög a város, és nem utolsó sorban, azért a legkedvesebb, mert itt vannak az emberek, akiket szeretek.

{{6}}

– Melyik óvodába jártál? Mi volt a jeled, a labda?

– A MÁV oviba jártam, a jelem úgy emlékszem, a Katica volt, de már az ő hátán is hét pötty volt. :))

– Hol tanultál, s melyik középiskolába jársz Debrecenben? Mik a terveid a tanulmányaidat illetően?

– Az általános iskola alsó tagozatait a Szoboszlói Úti Általános Iskolában jártam ki. Már itt is hetente kétszer kézilabdázgattunk délutánonként.

Negyedikes voltam, amikor Rozi néni kézilabdásokat jött toborozni az iskolába. Elmentem pár edzésre, és nagyon megtetszett a sportiskolás hangulat.

Az ötödik osztályt már a Hunyadi János Általános Iskolában kezdtem sport-tagozatosként, heti hét edzéssel. Nem volt kérdés számomra, hogy a folytatás az Irinyi János Gimnázium lesz. Itt vagyok most végzős. Mindenképp szeretnék főiskolára menni, valószínűleg itt, Debrecenben.

– Hol élnek a szüleid? Mit szóltak ahhoz, hogy a kézilabdát választottad?

– Mi Nyíradony mellett lakunk, innen járunk be Debrecenbe mind a hárman. A döntésembe nem szóltak bele, de örültek annak, hogy megpróbálom és támogattak teljes mértékben, illetve támogatnak a mai napig is.

Minden meccsemen kint vannak, amit itthon játszunk, és amikor tehetik, utaznak is velünk az idegenbeli mérkőzésekre. Ez számomra elmondhatatlan erőt ad egy-egy kemény menet előtt.

Ezt nem fogom tudni nekik eléggé megköszönni soha. De amikor egy jó meccs után örömöt és büszkeséget látok a szemükben, az a legnagyobb ajándék és az igazi győzelem.

– Mi az erősséged, s miben kell elsősorban fejlődnöd?

– Az erősségeimről inkább az edzőmet kéne megkérdezni, mert én nem tudnék most semmi kiemelkedőt mondani. A fejlődésben viszont, hogy Viktor Bá’ szavaival éljek: „Lábat kell pakolni a kezem alá.” :))

{{4}}

– Eddigi pályád során több tornán is részt vettél. Melyikre emlékszel a legszívesebben?

– Erre most igazán nehéz válaszolni. Minden tornának meg van a maga varázsa, és mindig történt valami emlékezetes. De mégis, ha választanom kell, akkor a 2008-as veszprémi Cell Kupa.

Szilágyi Attila volt az edző és a második helyezést sikerült megszereznünk. Nagyon jó hangulatban telt az egész hét. A meccsek fizikailag és lelkileg is erősítették a csapatot. A szabadidőnkben pedig együtt voltuk a Balaton- parton, szurkoltunk a debreceni fiúkért, és azon a héten lettünk csapat!

– Nemrég épült egy sportcsarnok, ahol nyugodtan tudtok edzeni. Milyen a pálya? S milyen az új környezet, megszoktátok már?

– Igen, már elkészült. Sajnos a pálya borítása még nem tökéletes, de edzésre már alkalmas. Kicsit kiesik a megszokott körből, de a miénk!

Hamar belaktuk, szerintem már mindenki otthon érzi magát. Nagyon örül az egész csapat, hogy végre egész pályán, normális körülmények között edzhetünk. Eddig ugyanis a nyílt serdülő csapattal kellett megosztanunk az edzésünket, mert nem volt más lehetőség.

A csarnokban lesz szauna és jakuzzi is, szerintem többet leszünk bent, mint otthon. Köszönjük, Bandi bácsi!

{{2}}

– Biztosan sok barátod van a csapatban. Mivel töltitek a szabadidőt a legszívesebben?

– Próbálunk normális fiatalként viselkedni. Amennyire lehet, vásárolni és bulizni járunk együtt. De van, hogy edzés után ülünk az öltözőben és beszélgetünk még órákat.

–Barátra jut idő? Vagy egyelőre a sport és a tanulás elfoglal?

– Én mindig azt mondtam, hogy mindenkinek arra van ideje, amire szeretné. Nekem egyelőre a sport, a tanulás és a barátaim fontosabbak egy fiúnál. De az is igaz, hogy még eddig senki nem bírta mellettem ezt az életformát. :))

– Mi a három legnagyobb kívánságod erre az évre?

– A legjobb négy közé kerülni a bajnokságban, egy sikeres érettségi után felvétel a főiskolára, és egy fergeteges nyár összehozása a barátaimmal.

– Sok sikert kívánunk Neked a LOKI csapatában, s reméljük, egyszer a nagycsapatban is láthatunk!

– Köszönöm szépen, én is nagyon remélem, hogy lehetőséget kapok rá. Ez lett volna a negyedik cél.

Kérdezz-felelek, avagy Dublinszki Dóra névjegye

{{5}}

Nevem: Dublinszki Dóra

Becenevem: Duby

Születési helyem: Debrecen

Születésem ideje: 1993.02.22.(hétfő) 4:35

Névnapomat tartom: február 6.

Magasságom: 169cm

Jelenlegi/ideális súlyom: 68kg (ami nem ideális számomra)

Szemem színe: barna

Hajam színe: szőkés barna

Kedvenc posztom: ahol játszom éppen

Kedvenc mezszámom: 7

Mezszámom a Lokiban: 37

Mikortól kézizem: 1999-től, de csak iskolás szinten még

Kézicsapataim eddig: mindig a Debrecen színeimben játszottam, először a sportiskolában 2003-tól, aztán a DVSC-ben 2008-tól

Legnagyobb kézisikereim: diákolimpiai első hely, a Győr megverése

Kedvenc kézilabdacsapatom: mi más, mint DVSC-KORVEX

Kedvenc kézilabdázóm, példaképem: Iváncsik Tomi

Kabaláim, hobbim: kabaláim nincsenek, olvasni nagyon szeretek, bár kevés időm van rá, sajnos

Kedvenc ételem, italom: bolognai spagetti, tiramisu, barackos cappy

Kedvenc filmem,színészem: Emlékezz a titánokra, Apám beájulna

Köszönöm szépen!


handball

Friss hírek

május 24., 20:12

Győzelem és negyedik hely

Magabiztosan, nyolc góllal verte a Vácot a szezon utolsó meccsén a DVSC SCHAEFFLER, de mivel az Esztergom is nyert, nem sikerült megszerezni a bronzérmet. Tovább...

május 22., 17:00

Szezonzárás a Vác ellen

Szombaton, a szokottnál korábban, 17.45-kor kezdődik a 2024/25-ös szezon utolsó meccse, a DVSC SCHAEFFLER - Vác találkozó. Tovább...

május 17., 20:20

Magabiztos győzelem Kisvárdán

Csak a szokásos. Egy szorosabb első félidő után, a másodikban hengerelt a DVSC SCHAEFFLER és végül magabiztos győzelmet aratott Kisvárdán. Tovább...

május 15., 17:00

Két pontért megyünk Várdára!

Május 17-én, szombaton, 18 órakor Kisvárdán játssza szezonbeli utolsó idegenbeli mérkőzését a DVSC SCHAEFFLER. Tovább...

május 10., 21:02

Győzelemmel ünnepeltük a kupagyőzteseket

A DVSC 30 évvel ezelőtt nyert először EHF Kupát. A mostani csapat a Dunaújváros elleni 11 gólos győzelemmel tisztelgett a kupagyőztesek előtt. Tovább...