"Egymásra talált a csapat és a szurkolótábora!"

- A bronzérem átadása után meddig tartott az ünneplés?

- Sokáig! Már világos volt, amikor eljöttem az utolsók között. A lányok kicsit korábban befejezték a bulit, de mindenki nagyon jól érezte magát.

- Volt is ok az örömre, hiszen a csapat tizenegy év után ért oda a dobogóra, s a közönség reakciója is azt mutatta, hogy elégedettek.

- Fantasztikus volt a hangulat a csarnokban, mi pedig igyekeztünk megfelelni a közönség elvárásainak.

- Debrecen nem volt új számodra, hiszen évtizedekkel korábban már éltél itt. Mennyire volt fontos ebben a szezonban a majd négy évtizede kialakult kötődés?

- Amikor Ábrók Zsolt először felhívott, hogy legyek én a Loki edzője, nagyon furcsa, kellemes érzés fogott el. Amikor édesapám a Debreceni Dózsában játszott, láttam az 1987-es bajnokcsapatot formálódni. Medgyessy Sanyiékkal, Kalocsai Erával a mai napig tartjuk a kapcsolat. Boldog voltam, hogy ennek a csapatnak lehetek az edzője! Egy olyan csapatnak, amelyiknek gyerekoromban szurkoltam, csodáltam a játékosait. Emellett persze nagyon fontos volt, hogy láttam, hogy egy tudatosan építkező klubhoz kerülök, amelyik épít a saját nevelésű kézilabdázókra, ahol jó az arány a rutinosabb és a fiatal játékosok között. Zsolttal az volt az első mondatunk, hogy azt szeretnénk, ha a DVSC lenne a harmadik legerősebb csapat az országban. Számomra szakmailag egyértelműen előrelépést jelentett a debreceni munka, s régi vágyam volt, hogy az élvonalban is érmet szerezzek.

- Ha csak a tabellát nézzük, sima volt az út a bronzéremig, hiszen három közvetlen riválisát oda-vissza verte a csapata, s végül nyolc ponttal előzte meg a negyedik helyezett Vácot. Milyen volt mindezt belülről átélni?

- Akadtak problémáink, az biztos. Kezdjük azzal, hogy a felkészülés alatt megsérült Kovács Anna, az előző szezon legeredményesebb játékosa. A rajtról hiányzott is, s az egész év egyik legfontosabb kihívása volt, hogy próbáltuk Annát újra felépíteni. Ő mindent megpróbált, annyira akart segíteni, hogy néha el is titkolta előlünk, hogy mennyire fáj a lába. Tavaszra sikerült megtalálni számára azt a csökkentett terhelést, melynek köszönhetően folyamatosan tudott játszani. A másik nagy érvágás, Anca Giegerich térdsérülése volt, de ezt a problémát is megoldotta a csapat. Mint, ahogy a legnehezebb periódusban, januárban is állva maradtunk, amikor néhány hét alatt szinte mindenki átesett a covid-fertőzésen, pedig akadt olyan mérkőzés, amelyre alig tudtunk kiállni. Éppen ezért tartom az egyik legnagyobb bravúrnak a Siófok otthonában szerzett két pontot.

- Igazából egy komolyabb hullámvölgye volt a csapatnak. November elején kikaptunk az MTK otthonában és kiestünk az Európa-liga utolsó selejtező körében.

- A Fradi elleni idegenbeli meccsig nagyon jól épült fel a szezon. A Népligetben remekül játszottunk, nagyon sokat kiadtunk magunkból. Ezután jött egy válogatott szünet, az Érd elleni hazai meccsre egy közös edzéssel készültünk, nem is ment jól a játék, de akkor reméltük, hogy ez múló állapot. Az MTK ellen komoly előnyt adtunk el. Korábban nem voltunk ilyen szituációban, hogy magabiztos előnynél ránk jöjjön az ellenfél, éppen fordítva a végén őrültük fel riválisainkat, éppen ezért talán nem tudtuk kezelni a helyzetet, pánikoltunk. Később kiderült, hogy ebből a meccsből rengeteget tanultunk, a szoros végjátékban megnyert meccsek, az egygólos győzelmek ennek is köszönhetőek.

- Az már ebben a szezonban is látszott, hogy a DVSC ellen mindenki nagyon készül. Ez bronzérmesként még inkább így lesz.

- A Fradi és a Győr ellen a legtöbb csapat tudat alatt feladja a meccset, tudja, hogy nincs esélye. Mi pont ott tartunk, hogy ellenünk győzni már komoly bravúr, nagy skalp. Számunkra az volt a nagy dolog, hogy elmaradtak a kellemetlen vereségek.

- A bajnok Győr és az ezüstérmes Ferencváros ellen is akadt egy meccsünk, amelyen a végjátékig ott voltunk ellenfelünk nyakán. Mikor jön el az idő, amikor a hatvanadik perc is döntetlenről indul?

- Idővel el fogjuk hinni, hogy van realitása, hogy a nagyok ellen pontot, vagy pontokat szerezzünk. De egyelőre fontosabb, hogy azokat a meccseket megnyerjük, amelyeket meg kell nyernünk! Nagy hiba lenne a Győrt és Fradit hajszolni mindenáron!

- Mennyit jelenthet a jövőre nézve a bronzérem utáni frenetikus ünneplés?

- Nagyon élvezte mindenki. Ebből is látszik, hogy Debrecenben mennyire szeretik a kézilabdát, a DVSC-t. De már a Vác elleni hazai győzelem után, a klub 120. születésnapján is felhőtlenül tudtunk együtt örülni a közönséggel, már akkor lehetett érezni, mennyire egymásra talált a csapat és a szurkolótábora. A lelátótól hatalmas segítséget kaptunk egész évben, amelyet ezúton is szeretnék megköszönni!

- Úgy tűnt, hogy a stábtagok között is megvolt az összehang.

- Kudor Kittivel remekül kiegészítjük egymást, de nagyon sokat köszönhetek Grega Karpannak, Posta Saroltnak, Suba Emesének és Kazsimér Attilának is. Ez is egy jó csapat!

- Mivel töltöd a szabadság első napjait?

- Egyelőre még munkával. Kollégáimmal egyeztetve a következő szezont rakjuk össze, hogy mire elkezdődik a felkészülés, minden a helyén legyen. Utána persze még lesz olyan időszak, amelyből hiányzik a kézilabda.

Forrás: dvsckezilabda.hu

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com