Egységes csapat, jó véghajrá, lelkes közönség

A kézilabdasportnak, több mint három évtizedes hagyományai vannak Debrecenben, a csapatok közül jónéhány szerepelt már az élvonalban. Érdekes módon a hetvenes években a Debreceni Dózsa révén a férfiak értek el sikereket és mögöttük kissé háttérbe szorultak a női együttesek. Az utóbbi években viszont változott a helyzet, NB I-es férfi- és női csapatunk közül a DMVSC "lányai" kerültek Inkább reflektorfénybe. Nagyszerű játékukkal jól őrzik a sportág népszerűségét Hajdú-Biharban. A "lokis" lányok még 1981-ben 10. helyezettként épp hogy elkerülték a kiesést, egy évvel később viszont - már az új edző, Komáromi Ákos vezetésével - az előkelő negyedik helyen fejezték be az idényt. Tavaly kissé hullámzó teljesítménnyel kilencedikek voltak.

Komáromi Ákos vezetőedző ez év tavaszán már a harmadik idényt kezdte el a DMVSC női kézilabdázóival és a néhány nappal ezelőtt véget ért tavaszi szezon után csapatával az előkelő harmadik helyen várhatja a bajnokság őszi folytatását. A minap vele (és Engi Sándor szakosztályelnökkel) elemeztük a női csapat kiváló teljesítményét, amelyhez még a tél folyamán a Magyar Népköztársasági Kupában megszerzett ezüstérem és az utána elnyert vidékbajnoki cím is hozzátartozik.

- Mi is történt az elmúlt bajnokság októberi befejezése után?

- Az elmúlt bajnokság után sem álltunk le az edzésekkel, egészen december végéig játszottunk mérkőzéseket az MNK-ban, ahol végül is másodikok lettünk. Az ezévi bajnokságra januárban kezdtük a felkészülést, január 3-tól az első bajnoki mérkőzésig - április 8-ig - összesen 125 foglalkozást tartottunk. Az első negyedévben még a vidékbajnokság küzdelmeibe is bekapcsolódtunk, s a Tatabánya együttesét magunk mögé utasítva megnyertük azt. Április 8-án megkezdődött a "nagy sorozat", vagyis a 13 bajnoki mérkőzés lejátszása, melyeket - hazai pályán veretlenül - az előre kitűzött 4-7. hely mindegyikét felülmúlva a dobogó harmadik helyén fejezett be a csapat.

- Feltűnt a közönségnek és a szakembereknek egyaránt, hogy a debreceni csapat a korábbiakhoz képest sokkal jobban bírta a mérkőzések utolsó negyedét, többször "hajrágyőzelmet" aratott. Minek köszönhető ez?

- Közönségünk lelkes biztatása mellett szakmai okoknak is. Felkészülésünket ugyanis megváltoztattuk, míg korábban a rövidtávú sprinteket sulykoltuk, idén az alapozáskor három-négy kilométeres távú, nagy intenzitású futásokra tértünk át, így szerezve kellő fizikai alapokat, később rövidítettük a futótávokat. Örülök, hogy végre elértük azt, hogy a debreceni lányok az NB I. átlagánál jobban bírták a sorozatmérkőzéseket.

- Néha hallani és olvasni lehetett olyan rosszindulatú megjegyzéseket - főleg a vesztes csapatok szakvezetőitől, vagy a Népsport újságírójától -, hogy a játékvezetők Debrecenben (szinte mindannyian) a hazai csapat javára "fújtak". Egyetért ön ezzel?

- Nem értek egyet, sőt sértőnek is tartom. Nyugodtan állítom, hogy nekünk is ugyanannyi előnyt jelent a hazai pálya, mint más csapatoknak. Talán azzal a különbséggel, hogy mostanában máshol nem találkozni olyan lelkes, fanatikus közönséggel vidéken, mint amilyen a debreceni.

- A játékosok közül jónéhányan teljesen megérdemelten, többször bekerültek a fordulók Népsport által összeállított elméleti válogatottjába. A vezetőedző is Tóth I.-t, Tóth R.-t, Szilágyit, Medgyessynét és Nagy Zs.-t tartja meghatározó embereknek? - kérek rövid jellemzést az együttes tagjairól.

Komáromi Ákos hatoldalas statisztikát vesz elő, amelyben a mérkőzésenként 1-től 10-ig osztályozott játékosok teljesítményét is értékeli. Ebből kitűnik az élmezőny: Tóth I. 6,61, Tóth R. 6,26, Szilágyi 6,25, Medgyessyné 6,01, Nagy Zs. 5,22.

- Tóth Ildikónak döntő érdemei vannak e szép helyezés elérésében. Nagyon sajnálom, hogy éppen az utolsó találkozón, a válogatott edzői előtt leblokkolt. Pedig a válogatottban lenne a helye. Tóth R. védekezése "letisztult", támadásban is kiválót nyújtott. Szilágyi a szezon középső szakaszában játszott jól, utána érettségi vizsgái, illetve a Debreceni Orvostudományi Egyetemre való jelentkezése egyaránt lefoglalta. Medgyessyné nagyon jó átlagot nyújtott, de úgy érzem, még több van benne. Nagy Zs. támadásban hullámzó teljesítményt nyújtott, de védekezésben mindig a jók között volt. Összesen 13 játékost szerepeltettem, az említetteken kívül mindenki kapott részfeladatokat, amelyeket zömmel jól oldottak meg a játékosok. Szeretném, ha Szántó állandósítani tudná egy-két kiemelkedő teljesítményét, s ha az Ózdról nemrég igazolt Kalocsai is megszokná az NB I. légkörét, no meg idővel Bojtor is hasznosítani tudná kiváló adottságait.

- Nagy Zs. egy-két gyengébb teljesítménye láttán sokszor reklamálták a nézőtéren, hogy miért nem szerepelteti helyette Bojtort? - akadékoskodom.

- Eleve nem lehet ez vitatéma, hiszen Nagy Zs. jobb oldali játékos, Bojtor viszont bal oldali posztokat lát el. Nagy Zs.-t Kádárnéval és Vargánéval lehet helyettesíteni. Bojtor technikailag és taktikailag még "tapasztalatlan" játékos, de adottságai miatt a jövő embere lehet. Nagy Zs. kiváló védekezése - még ha támadáskor olykor gyengébb is volt mostanában - mindenképpen a csapat hasznát szolgálja.

Komáromi Ákos a nézők ezreit vonzó szép sikerek "hátországáról" sem feledkezett el szólni.

- Nagyszerű az utánpótlásunk, ifjúsági csapatunk annak ellenére vezeti az NB-s ifjúsági bajnokság keleti csoportjában a mezőnyt, hogy kilenc mérkőzéséből hetet idegenben játszott. A DMVSC-nek igen jó a kapcsolata a Debreceni Sportiskolával és a Csokonai Gimnáziummal. Utóbbi együttese idén ezüstérmet szerzett - az NB I-es csapat biztos tagjainak számító tanulóival az élen - az országos középiskolai bajnokságban. Feltétlenül meg szeretném említeni, hogy bázisszervünktől, a MÁV-tól is hathatós segítséget kapunk.

- Ebben az évben a szakosztály vezetősége és a csapat is mindig megkapta az igényelt segítséget a bázisszervektől és az egyesület ügyvezetésétől - fűzi hozzá Engi Sándor szakosztályelnök. Viszont a vezető edző a megoldásra váró gondokat sem titkolta el.

- Felkészülésünk során előszeretettel használunk képmagnót, amit a honvédség, az Ybl Miklós Főiskola és a Tanítóképző Főiskola bocsát rendelkezésünkre, egyúttal technikusokat is küld. Véleményem szerint elengedhetetlen, hogy az egyesület végre beszerezzen saját magának egy képmagnót. Nagyszerű sportcsarnokunkban sajnos mostanában többször beázott a tetőszerkezet, emiatt csúszós volt a parketta.

Komáromi Ákos sajnálkozását fejezte ki, hogy az elmúlt hónapokban mutatott nagyszerű teljesítmény és jó helyezés ellenére sem nevezték a DMVSC női csapatát az IHF vagy Duna Kupában való indulásra.

- Ha már a fent említett módon egyelőre nem sikerül nemzetközi kitekintést nyernünk, azért külföldi edzőtáborozásra idén is gondolunk - árulja el az edző és egyúttal az őszre készülődésről is szól befejezésül.

- Előreláthatólag július 1-től 10-ig NSZK-beli túrán veszünk részt, addig háromhetes szünetet kapnak a játékosok. Hannover külvárosában kezdjük a felkészülést egy másodosztályú csapat vendégeként. Júniusban még a jugoszláviai Mosztarba is elutazunk, majd a Balaton Kupán veszünk részt. Az őszre készülődés utolsó állomását jelenti az augusztus 18-20. között Debrecenben általunk megrendezendő nemzetközi torna. Emellett sok-sok edzéssel készülünk az előreláthatólag szeptember 2-án a Bakony Vegyész ellen folytatódó NB I-es őszí idényre.

A csapat esélyeiről végül Engi Sándor, a szakosztály elnöke a következőképpen nyilatkozott:

- A szakosztály vezetése képesnek tartja ezt a jó szellemű csapatot - lelkes közönségétől biztatva - az első öt hely egyikének megszerzésére.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com