Előlegezett bizalommal

Január 20-a, csütörtöki nap volt. A DMVSC női kézilabdásai napi második, dél­utáni edzésükre készültek. Az öltözőben a lányok vár­ták már Nagy Zsuzsát. Dél­előtt nem volt edzésen, si­keresen vizsgázott a Tanító­képző Főiskolán. A belépő lányt Szilágyi Katalin, a má­sik debreceni kerettag rohan­ta le, s örömmel újságolta neki, hogy tagja lett a női kézilabda válogatott keret­nek. Aztán jöttek a többiek: puszi jobbról, puszi balról, sok sikert!

Zsuzsa indult a szertárba felvenni a szerelést, de még ott is azt hajtogatta: "Nem, ez nem lehet igaz! Ennyi jó­ból túl sok egy napra." Nem maradt sok ideje a töpren­gésre, hisz hamarosan kez­dődött az edzés. Előtte azon­ban edzője, Komáromi Ákos magához hívta, csak ennyit mondott: "Gratulálok! Ha eddig nem mondtam volna, akkor most mondom: edzések után is bármikor rendelkezésedre állok egy kis túl­órázásra."

Az edzésen még jobban hajtott, mint máskor. A ke­mény munka után azon kap­ta magát, hogy a fáradtság­tól jóleső kimerülten csak ül az öltözőben, s mozdulni sem tud. Előbb arra gondolt, még három éve sincs, hogy az NB I-ben játszik, aztán futólag felidézte eddigi pályafu­tását. Középiskolás korában Kalmanoczky János testne­velő tanár biztatására kap­csolódott be a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium ké­zilabda-szakkörének munká­jába, majd hamarosan átiga­zolta a Nyíregyházi Volán-Dózsa, ahol Szabolcsi György irányítása alatt dolgozott. Ta­lán 3 éve, már Varga István edzősége idején a DMVSC szakvezetői figyeltek fel rá. Azonban a szabolcsiak nem engedték el a tehetséges, 18 éves lányt, fél évet ki kellett várnia.

1981-ben állandósította he­lyét az NB I-ben szereplő DMVSC együttesében. A leg­utóbbi bajnokságban már 102 góllal csapata második leg­eredményesebb játékosa lett. Edzője is elégedett volt vele, sőt jó véleményt mondott hozzáállásáról, játékáról az utána érdeklődő szövetségi vezetőknek.

Persze, hogy szerepelt vá­gyai között a címeres mez, de nem ilyen gyorsan. Úgy gondolta, hogy erősödik még egy keveset, technikailag is fejlődik, s talán majd ak­kor... Lassan két éve tud róla, hogy figyelik. 1981 nya­rán Fonyódon, a Balaton Kupán történt. Egy NB I/B-s együttes ellen mérkőztek, ahol neki nagyon jól ment a játék. Mi több, Török Bódog, a női kézilabda-válogatott mestere épp ott ült a néző­téren. Feljegyezte magának ezt a nevet: Nagy Zsuzsa, balkezes, jobbátlövő a DMVSC-ből. A találkozó után Varga, az akkori edző meg is jegyezte: "Zsuzsa, hogy neked milyen szeren­cséd van, nem elég, hogy jól játszol, de még észre is veszik a szakvezetők."

Az elmúlt két évben több­ször alakult újjá a női válo­gatott, de rá még a bő ke­retben sem volt szükség. Érthető, hisz a hazai rangsor első helyén ezen a poszton Gódorné Nagy Mariann állt, utána Barna Ildikó, majd Oszvald Mária következett. A VB-csapatba az első két kézilabdázó került. Ám a VB után Gódorné bejelentette, hogy egyelőre felmentését kéri a válogatottság alól, mi­vel szülni szeretne, így jött szóba Nagy Zsuzsa neve. Nagy örömére, hisz a váloga­tott csapatoknál még nem vették figyelembe egyetlen alkalommal sem. Most vi­szont egyből a felnőtt női ké­zilabda-válogatott bő, 20-as keretébe hívták meg. Úgy érzi, rangsorban harmadik­ként a posztján. De örül, hogy egyáltalán lehetőséget kapott a bizonyításra.

Előlegezett bizalomként. Mert van még pótolnivalója. Erőnlétileg fejlődni, erősíteni a lábát, javítani a lövőere­jét - ezek azok a feladatok, amelyek legközelebb várnak rá. De természetesen vannak erényei is: balkezes, magas, fiatal, gólerős.

Ez a hete még zsúfolt, bár nem várja otthon férj, síró gyerek. 21 éves. Iskolába jár - a Debreceni Tanítóképző Főiskola levelező tagozatán másodéves hallgató - vizs­gákra kellett készülnie, ed­zésekre járt, hét végén ját­szott a városbajnokságon a D. Közút ellen. A jövő hét­től azonban lesz már ideje, ígéri, hogy túlórázni fog, bár így is sokkal jobban hajt, mint eddig.

A válogatott februári prog­ramját ismeri, de egyelőre nem tudja, ez mennyiben lesz az ő programja is, azaz viszik-e a tatai edzőtábor után sorra kerülő csehszovákiai túrára. Valószínűleg csak 16 fő utazik, így nincs sok esé­lye, mivel újonc még. De célja, hogy beverekedje ma­gát ebbe a 16-os szűkített ke­retbe. Erre az egyik, sőt ta­lán legjobb bizonyítási lehe­tőség: jól játszani csapatá­ban, a DMVSC-ben.

Ő maga nem volt elége­dett elmúlt évi teljesítmé­nyével, hisz az egyik mérkő­zésen tudott kiemelkedőt nyújtani (10 gól a Vasas vá­logatott kapusainak), majd néhány héttel később kiáb­rándítóan gyengén játszott az FTC ellen. Éppen ezért kiegyensúlyozottabb játékkal szeretne hozzájárulni ahhoz, hogy a DMVSC idén is meg­ismételje tavalyi bravúrját, s az élmezőnyben végezzen.

Persze tudja azt is, hogy 1984-ben Los Angelesben rendezik a következő nyári olimpiát, s az ottani indu­lásra a magyar női kézilab­da-válogatott már az elmúlt év decemberében jogot szer­zett.

-mi-

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com