Emődi Tünde: DSI 30

Életemben mindig is központi helyen állt a sport, már az óvodában is pöttyös labda volt a jelem! A focilabdától a pingponglabdáig mindennel nagy barátságban voltam. Debreceni vagyok, általánosba a Kinizsibe jártam. Onnan jöttem át a sportiskolába, ahol már egyértelműen a kézilabda volt a középpontban. Kalmár Mariannal, Antos Zsuzsával, Balogh Katalinnal együtt kerültünk be a DVSC ifjúsági csapatába, majd szép lassan a felnőttbe is.

Halász Ferenc volt a vezetőedző, akkoriban jutott fel a gárda az NB I-be. Eleinte még a Vágóhíd utca mögötti bitumenes pályán edzettünk, csak később költözhettünk be a Hódosba. Mi, fiatalok persze kevesebb játékidőt kaptunk, max. 10 perceket. Ha szóhoz jutottam, akkor inkább a jobbszélen.

Érettségi után, 1982-ben mentünk át páran (Balogh Katival, Purguly Máriával) a Medicorba, a több játéklehetőség reményében. Ott már inkább irányító, átlövő voltam. Több, mint egy évtizedet játszottam ott, majd Tégláson "vezettem le" a megyei bajnokságban.

Debreceni Medicor. A bal oldalon állok, Eszenyi István mellett.

Debrecenben kezdtem a főiskolát, majd Egerben folytattam, végül a TF-en szereztem gyógytestnevelés szakon diplomát. Konyáron kezdtem tanítani, 1997 óta pedig az Irinyiben dolgozom. Akkor még sportgimnázium is volt, ma már technikum, szakmai képzés folyik. Jelenleg a "fitness-wellness instruktor" szakirányon vagyok osztályfőnók.

1994 óta edzősködöm a Debreceni Sportiskolában, lassan 30 éve! Korábban hetedikes-nyolcadikos tanítványaim is voltak, országos gyermekbajnokságot és diákolimpiát is nyertünk, de ma már csak kisebbekkel, U9-U10 korosztállyal foglalkozom. Kispályán, kiskapura játszik 1 kapus és 5 mezőnyjátékos, szivacslabdával, kétszer 15 percet. Hivatalosan nincs is eredményvezetés, csak a sportág szeretete, a mozgás öröme, a csapatszellem megtapasztalása a fontos.

Ízelítő az Emődi-tanítványok névsorából:

Király Annamária, Lajtos Nóra, Kolsofszki Noémi, Szabó Dóra, Rácz Emese, Siska Pálma, Soós Viktória, Sopronyi Anett, Sütő Mariann, Sütő Edina, Tóth Mária, Madai Petra, Szabados Ibolya, Csáki Viktória.

A mi időnkben Komárominé Éva nénivel jártuk a helyi általános iskolákat, kiválasztottuk az ügyesebb lányokat (60-80 gyereket), nekik tartottunk két héten keresztül edzéseket és a 15-20 legjobb kislány került át a Hunyadi sportosztályába. Onnan pedig egyenes volt az út az Irinyibe. (Egyébként engem is Éva néni hívott edzőnek a sportiskolába, nagyon sokat dolgoztam vele együtt.)

Ma már megfordult a trend, a gyerekek (és a szüleik) döntenek, hogy mit szeretnének sportolni. Sokkal több lett az elérhető sportág, nem olyan egyszerű a képlet, hogy a fiúk fociznak és a lányok kéziznek... Most Debrecenben például az atlétika és a vívás is sikersportág. Nem vagyok "féltékeny", jómagam is voltam vívóedzésen, tényleg fantasztikusan érdekes volt, jól szórakoztam!

Debreceni Medicor. Az alsó sorban vagyok balról a harmadik.

Visszatekintve, rengeteget köszönhetek a sportágnak és az iskolának. Például Olaszországban, Spanyolországban, Ausztriában is jártunk, de a háromnapos nagy belföldi tornák is emlékezetesek maradnak. Idénre csúszott át a 40 éves érettségi találkozónk, már nagyon várom, hogy átbeszéljük a lányokkal a régi szép időket újra.

Nem mentem férjhez, saját gyermekeim nincsenek, de mindig is gyerekek között éltem, örömmel figyelem a fejlődésüket minden téren. Nővérem unokája a DEAC-ban jégkorongozik, tehát a családon belül is van ok a büszkeségre!

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com