Érezd, te mindent megtettél a győzelemért!

Ha jobbra néz, biztosan balra passzol, de ha azt hiszed, balra indul, feltehetően jobbra tör be. Az a típusú játékos, akinek mindig van egy ötlete, aki nem csak néz, de lát is pályán.

Amikor elmentek a válogatott irányítóink, ő visszajött. Haza, Debrecenbe, a LOKI csapatához. S én meg azt figyeltem az egyik meccsünkön, milyen jó kis játékos is lett Kitti, nem kell nekünk mindig máshol keresgélni.

Szeptember végén...Igen, ha akkor készítünk interjút, az biztosan vidámabb lett volna, mint a mostani, de az élet nagy rendező, s most olyan kérdéseket kellett feltennem, ami a csapat jelenlegi helyzetére ad választ.

Annak a csapatnak az állapotára, produkciójára, amelyik valljuk be, sokaknak okozott csalódást az elmúlt héten. Mi történt? Mi a vereségek oka?

{{1}}

Felállni a padlóról

Természetesen a szakmai elemzés nem a játékos feladata, arra ott van a szakmai stáb. De én azért kíváncsi voltam, hogyan látja a helyzetet maga a játékos?

Hogyan éli meg, hogy a tavaszi sikerek, a fantasztikus hangulatok után most gyérülő nézőtér fogadja?

S hová lett a híres debreceni küzdés? Hová lett a gyors indításos fegyverünk? Hol vannak a távoli bombák?

Kitti szerintem megnyugtatóan válaszolt, látják, érzik a problémát, s mindannyian reméljük, a Siófok ellen erre csattanós választ kapunk pénteken a Hódosban is!

Hiszen az igazi szurkoló a bajban áll a legszorosabban a csapat mellé, ezért hát menjünk, s szurkoljunk nekik, hogy a végén tényleg együtt örülhessünk!

– Kezdjük a végén: nagy a baj? Vészesen csúszunk lefelé, s bizony, inog a szurkolói optimizmus is. Mint irányító, mit gondolsz erről?

– Nagyon jól kezdtük a szezont, hiszen az Érd ellen, valamint Békéscsabán is pontokat szereztünk, és még a Vác csapatával is végig partiban voltunk. Azt lássuk be, hogy senki egy forintot se tett volna rá, hogy ezeken a meccseken pontokat szerzünk.

Aztán sajnos a legutóbbi két hazai meccsünk egyáltalán nem úgy alakult, ahogy szerettük volna. Hétfőn több mint három órán keresztül videóztunk a pénteki meccsről, és sokat beszéltünk egymással is.

Úgy gondolom, ha a következő három meccsen úgy játszunk, ahogy azt tettük tavasszal, és ahogyan azt tettük a szezon elején, akkor nincs baj.

– Túlzás nélkül állítható, te vagy a csapat „esze”, az a játékos, akinél mindig jó helyen van a labda. Érzed a társak bizalmát? Nem nyomaszt a felelősség?

– Igen tudom, hogy sok múlik rajtam a meccseken. Természetesen mindenkivel megtörténik, hogy egy-egy mérkőzésen semmi sem jön össze.

Próbálom mindig a legjobbat kihozni magamból, de ez csapatjáték, így mindenkinek mindig a lehető legjobb formáját kell hoznia. Persze, érzem a társaim bizalmát, de ez kölcsönös és tudom, hogy mindenki képes megoldani a feladatát.

– Szeptemberben válladra vetted a csapatot, nem is találtunk legyőzőre, amihez gratulálok ezúton is! A jó játékod a góljaid számában is megmutatkozott, néhol igen látványosan játszottál, s akkor a hetesek is jobban sikerültek…

– Először is köszönöm, de ez a CSAPAT érdeme is. Ami a hetes lövést illeti, ez is nagy szerepet játszott a Fehérvár elleni vereségben, mivel öt kihagyott hetessel nagyon nehéz nyerni.

Természetesen a hibákon aznap este, de még napokkal később is sokat forog az ember agya, hogy mit miért úgy csinált...

{{2}}

– Nagyon jól kezdtük a szezont, erőn felül teljesítettünk, akkoriban elismerően beszéltek a fiatal debreceni csapatról. Mi volt a sikeretek titka? S mi a különbség a szeptemberi és az októberi LOKI között?

– Nem volt titkunk. Egyszerűen csak felelősség nélkül játszottunk és mindenkinek minden sikerült.

Talán az is közre játszik a dolgokban, hogy most azért olyan meccsekről van szó, ahol nem mindegy, hogy mi lesz a vége. Hiszen ezekkel a győzelmekkel egyre jobban bebiztosíthatnánk a középházba való jutásunkat.

– A gólok száma árulkodó: kevés a kapott, de még kevesebb a dobottak száma… Védekezésünkre nem lehet sok panasz - különösen, hogy Karalyos Orsi most is sérült, Bálint Réka pedig korábban hiányzott-, azonban támadásban mintha fogytán lenne a muníció…

– Igen, mostanában ránk pont nem jellemzően, a védekezésünk jobban összeállt, ami a kapott gólok számában is megmutatkozik.

Ami a támadást illeti, a helyzetek meg is vannak, de a ziccerekbe, hetesekbe bele-bele rontunk. Ezeket ki kell javítani, hiszen így tudja egy játékos felépíteni magát a meccsen belül is.

– Nekem úgy tűnik fentről, a „szurkolói állásból”, hogy két dolog akadozik a támadójátékban: a távoli átlövés, s a gyors indítás. A bejátszások, a betörések jók, de a könnyű gólok hiányoznak. Ez nem őrli fel az erőtöket?

– Igen, mi is ezt érezzük bentről is, hogy ez az a két dolog, amiben visszaestünk. Pedig szükség van a fal megbontása miatt a távoli átlövésekre, hiszen így lesz még több lehetőség a betörésekre és a beállók helyzetbe hozására.

A lerohanás gólokra pedig minden csapatnak nagy szüksége van, hiszen annál nincsen könnyebb gól. Sokat gyakoroljuk ezeket az elemeket, remélem, egyre több valósul meg belőlük a pályán is.

– Sokan sokfélét mondanak, de hát vereségek idején ez így szokott lenni. Nyugtass meg: a küzdőszellemmel nincs probléma, idegi fáradtság pedig nem is létezik?! :))

– A küzdőszellemmel nincs probléma, megnyugtatlak. Az tény, hogy ez a csapat úgy váltotta ki sok ember szimpátiáját, hogy ha még nem is játszott mindig jól, de felszántotta a pályát és minden egyes labdáért megharcolt.

Hogy őszinte legyek, én ezt most hiányoltam a két hazai meccsen a csapatból, egy kicsit visszafogottabbnak éreztem magunkat. De leültünk és megbeszéltük egymással, hogy az a legfontosabb, úgy gyere le a pályáról, hogy azt érezd: TE mindent megtettél a győzelemért!

{{4}}

– Nyilvánvalóan nem kerülhetjük ki a kérdést: taktikailag, erőnlétileg változott valami Bíró Imre keze alatt? Éreztek valami mást a tavalyi szisztéma és a mostani között?

– Fizikálisan semmilyen különbséget nem érzek. Úgy gondolom, jó fizikai állapotban van a csapat. Persze természetes, hogy van különbség két edző edzése között. Imi bánál sok hangsúlyt fektetünk a küzdős játékokra, valamint az egyéni és páros képzésekre, de sok-sok régi elem megmaradt Vili bától is.

– A Siófok elleni meccs következik, amelyre tényleg igaz: létkérdés a győzelem, ha törik, ha szakad, ha esik, ha fúj. Ugye, legyőzitek őket?

– Igen, létfontosságú ez a pénteki mérkőzés. A sors furcsa fintora, hogy tavasszal is pont a Siófok ellen kellett megszerezni itthon azt a két pontot, amivel bejutottunk a nyolcba. Akkor sikerült, és most is sikerülnie kell!!! Lehet hó vagy eső. :))

– Mit üzensz a szurkolóknak? Ultráink veletek vannak, rajtuk soha nem múlik a diadal, de egy-egy lelkesítő győzelem már rájuk férne. Ugye, te is így gondolod? :))

– Természetesen szeretnénk pénteken elfeledtetni velük a legutóbbi két hazai meccs emlékét. SZÜKSÉGÜNK VAN RÁJUK, mert nélkülük sokkal nehezebb lesz győzni. Mindent megteszünk azért, hogy a végén együtt örülhessünk!

– Hogy állsz az államvizsgával, kézben a diploma? Milyen területen szeretnél majd dolgozni, maradsz a sportéletben?

– Igen, egy nagyon jó eredménnyel már a polcomon van a jogi diplomám. :))

Még nem tudom, merre szeretnék szakosodni, több dolog is érdekel, de jelenleg a kézilabda az első. Azt nem tartom valószínűnek, hogy majd a sportéletben maradjak.

– Köszönöm a válaszokat, s nagyon sok győzelmet, jó meccseket kívánok neked! Hajrá LOKI! Hala Madrid! :))

– Köszönöm a kérdéseket és a jókívánságokat. :)) Úgy van, Hajrá LOKI és Hala Madrid!!! :))

(képek forrása: www.haon.hu ; videó: FEPI )

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com