Ezt már nehéz lenne elrontani

Már a két korábbi hazai kupatalálkozón is felmerülhetett a gondolat, vajon felül lehet-e még múlni azt a fantasztikus hangulatot, amit a DVSC piros-fehér szurkolótábora mérkőzésről mérkőzésre produkál. Nyugodt szívvel kijelenthetjük: igen. Talán a romániai lányoknak is ettől mozgott ólmosabban a lábuk, mert rögtön a kezdés után a hazaiak ellentámadásából megszületett az első gól Szántó Anna révén. Az elvárásoknak megfelelően folytatódott a küzdelem, hiszen a második percben már a kiállítás sorsára jutott a vendégek közül Duca. A fergeteges kezdés ellenére ekkor még felváltva estek a gólok, majd a nyolcadik percben 5-3-ra alakult az eredmény. Már ekkor látni lehetett, hogy a román lányok darabosan mozognak, játékukban kevés a szín, és csak idő kérdése, mikor jut megnyugtató előnyhöz a hazai csapat. Erre a 18. percig kellett várni, amikor a mozgékony Szántó Anna tőle szokatlan módon, felugrás nélkül, a földről ragasztott óriási bombát Rupa hálójába (11-5).

A debreceni lányok talán meglepődve ellenfelük lassúságán és rossz támadásbefejezésein, néhol könnyelműsködni kezdtek. A két szélső, Szántó és Szilágyi is átlövő babérokra tört, kevés sikerrel. A több mint háromperces lazítás után Bojtor Jolán hétméterese nyugtatta meg a kedélyeket (12-7). A vendégeknél az erőszakos Kozma Valentina sorra harcolta ki a hétmétereseket, így a félidő lefújásakor maradt az ötgólos előny (15-10). Ettől függetlenül a közönség vastapssal hálálta meg az első játékrészben látottakat.

A második félidőben minden ott folytatódott, ahol az elsőben abbamaradt. A román csapat szürkén, ötlettelenül szövögette támadásait és testi fölényük kapu előtti érvényesítésére törekedtek. Ebben a szovjet bírókban partnerekre találtak, hiszen egyre-másra ítélték a büntetőket a hazaiak ellen. A játékot lázasan vállaló Chelaru egy kivételével biztosan értékesítette ezeket. Eközben a debreceni lányok a közönségnek is játszva, színezték a játékot. A 40. percben már nyolcgólos előnyre tettek szert (20-12). Az utolsó hét percben végre a legszebb napjaira emlékeztetőén játszott a Loki. A vendégek képtelenek voltak velük lépést tartani és ekkor már a javukra megítélt hetesek sem segítettek rajtuk, az egyiket Pusztainé bravúrosan kivédte, a következőt pedig az addig biztos kezű Chelaru hagyta ki. Közben az apró termetű hazai játékosok elfutásból sorra eredményeseknek bizonyultak. Az utolsó fél percet a debreceniek az ezúttal kevésbé sziporkázó Szilágyi nélkül játszották végig, de az eredmény már nem változott, megérdemelten nyertek 30-19-re.

A messziről jött ember azt mond, amit akar, gondolhatta a tudósító, amikor a román csapat edzőjének mértéktartó nyilatkozatát hallgatta. Hihetetlennek tűnt, hogy eddig eljutva, jóllakottan, a hazaiak ismerete nélkül érkeztek volna Debrecenbe. A találkozó hitelt adott szavainak. Talán nem túlzás az elődöntő első mérkőzésén látottak alapján azt állítani, túl nagy falat számukra a DVSC. Ezt látszik igazolni a román szakvezető véleménye is, miszerint még öt százalék esélyük sincs a továbbjutásra, bár Iasi valóban messze van, Cornel Badulescu nem beszél a világba.

Égerházi Péter

Forrás: Hajdú-bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com