Ezüst - tizennégy év után

A tavalyi bronz után ezüst, azaz a harmadik hely után a második. Ezt a konkrét célt tűzte ki a Loki többségi tulajdonosa és ügyvezetője, Gellén András a szakvezetés és a játékosok elé a 2009/2010-es bajnoki szezonra. S hogy ez valóra is válhasson, az illetékesek nem tétlenkednek az átigazolási időszakban. Szükség is volt erre, hiszen ismét bőven volt távozója a gárdának. De tapasztalt, értékes játékosok jöttek a Lokihoz. Borbás Rita egy év után kijött a valceai zsákutcából, Mörtel Renátát is sikerült végre Debrecenbe csábítani. Juhász Gabi és Triffa Ágnes is külföldről tért haza a Loki kedvéért, hozzájuk csatlakozott a kitűnő horvát irányító, Ivana Lovric. Sőt az átigazolási időszak végére is akadt slusszpoén: a Podravka Koprivnica anyagi nehézségei miatt "szélnek eresztett" Bulath Anita is Debrecenbe igazolt. Így aztán gyakorlatilag ismét új csapatot kellett összeraknia Bakó Botond és Medgyessy Sándor edződuójának.

A munka jól indult, hiszen a felkészülési időszakban ígéretes teljesítményt nyújtott a csapat. A bajnoki rajt remekül sikerült, mert a Veszprém megilletődött újoncainak 43-at szórt a Loki, s idegenben is sikerült nyerni Fehérvárott. Ám már a harmadik fordulóban elérkezett az első nagy rangadó ideje. Félve engedtük el a gárdát Békéscsabára, az aggodalmak nem is voltak alaptalanok. Túl korán jött ez a meccs, hiszen a masszív, összedolgozott csabaiak ellen nem volt elég az egyénileg jobb játékosok sora. Az egész szezonban ekkor dobott a legkevesebb gólt a Loki – húszat –, s a védekezéssel hiába nem volt gond, ez csak vereséghez vezethetett. Ezek után jött a Fradi a Hódosba, s az arcok felderülhettek a 39:33-as siker láttán. A siófoki idegenbeli győzelem után jött az újabb nagy vizsga, Görbicz Anitáék vendégszereplése. A tavalyi bravúr megismétlése végül nem sikerült, négy góllal nyert a Konkoly-csapat, de a játék ellenük nem volt kilátástalan. A 2009-es év hátralévő bajnokijait aztán már hozta a csapat, ebben az időszakban a legértékesebb skalp a közvetlen rivális váciak elleni hazai diadal volt egy kőkemény derbin. A dunaújvárosiakat 14 gólnyi különbséggel söpörték el az útból a lányok, s ha valaki ekkor azt mondja, hogy Radulovicsék nemsokára komoly gondokat fognak okozni, bizony sokan mosolyogták volna meg ezt a feltevést. Pedig így lett.

A karácsonyi szünet után, két nappal a szilveszteri pezsgődurrogtatás előtt Dunaújvárosba volt hivatalos a Loki, hogy Magyar Kupa mérkőzésen meccseljen a házigazdákkal. Kötelező feladat, gondolhattuk, főként a bajnoki meccs alapján, s sokáig úgy tűnt, az is lesz. Ám a második félidőben, hatgólos vezetésnél érthetetlen összeomlás következett be, melynek vége háromgólos vereség és kiesés lett. A kudarc váratlan volt és fájó, de ezután még úgy tűnt, kibírja a betlit a csapat és edzőjének kapcsolata. Hiszen négy bajnoki győzelem jött rá, amelyek közül a legértékesebb a Békéscsaba elleni volt, a Loki lányai ezer fokon égve, nagyszerű védőmunka segítségével 28:21-el vágtak vissza az őszi vereségért. Ezután következett a Fradi elleni idegenbeli meccs, ami baljós előjelekkel indult, mert a csapat a havazás miatt csak jelentős késéssel és a megsérült Mörtel nélkül érkezett meg Budapestre. A viszontagságok dacára jól kezdett a Loki, csakúgy mint a tavalyi szezonban, egygólos előnnyel vonulhatott a szünetre. Ám sajnos a folytatás is ugyanolyan lett, mint az előző évben, a Fradi felülkerekedett.

Ekkor lehetett látni először igazán, hogy valami megbomlott az edző s játékosai között. Érződtek a gondok a következő, Siófok elleni hazai bajnokin is, hiszen a kötelező két pont megszerzése csak kínkeservesen sikerült, s feltűnő volt, milyen csendben, milyen passzívan szemlélte Bakó Botond csapata játékát. A helyzet kifejezetten aggasztó volt, főként annak tükrében, hogy a következő megmérettetést a bombaerős Buducnost Podgorica elleni KEK-meccs jelentette. A félelmetes Moraca csarnokban aztán a sérülésekről, betegségektől és mentális gondoktól sújtott csapat nyolcgólos vereséget szenvedett, ami után törvényszerű volt, hogy rossz vége lesz a Győrbe utazásnak is. Az újabb nagy verés után valójában csak abban lehetett reménykedni, hogy a lányok egy jó meccset játszva a Podgorica ellen, elindulhatnak a gödörből felfelé vezető úton. Ezek után fölöttébb váratlanul, a szezon egyik legjobb meccsét produkálva fergetegesen játszott a gárda, olyannyira, hogy korrekt játékvezetés mellett a továbbjutás is sikerülhetett volna. A hétgólos visszavágással azonban így is újra maga mellé állította a közönséget a csapat. Ám ez a látványos feltámadás nem menthette meg a szakvezetést, hiszen a vezetőség másnap felmentette a munkavégzés alól a Bakó-Medgyessy párost.

Új korszak kezdődött tehát, a Loki korábbi sikeredzőjének, Köstner Vilmosnak az irányításával. A rutinos, kétszeres EHF-kupagyőztes tréner legfontosabb feladata az lehetett, hogy rendet tegyen a fejekben és a lelkekben. Az első lépések megtételéhez ideális partner volt a bajnokság homokzsákja, a Hunnia. Ám a váci fellépés még túl korainak bizonyult a váltáshoz képest. Nem is volt egy pillanatig sem esély a sikerre Németh András csapata ellen, a sima vereség következményeként a harmadik helyre esett vissza a Loki. De az alapszakasz három záró meccsén már nem hibáztak a lányok. A morális erősödés legjobb jele az újabb dunaújvárosi találkozó volt, melyen jól láthatóan nem csak egyszerűen nyerni akart a gárda, hanem látványos erődemonstrációval bizonyítani, hogy a december végi blama csak kisiklás volt. 41:25 lett a "bizonyítási eljárás" vége, s a Hódmezővásárhely sem úszta meg negyven kapott gól alatt.

Jöhetett ezután a rájátszás, immár az érmekért. A döntőbe jutásért a Vác lett az ellenfél, s aggódtunk, mert a továbbjutáshoz legalább egyszer nyerni kellett idegenben is. Nos, ez a szezon egyik csúcspontján, mindjárt az első találkozón sikerült. A lányok remek egyéni teljesítményekkel és igazi csapatként egymásért is küzdve biztosan nyertek, így már "csak" a hazai meccset kellett behúzni ahhoz, hogy a kitűzött cél, a finálé összejöjjön.

A nagy összecsapás előtt mindkét oldalon akadtak bőven gondok. A Lokinál hétpecsétes titokként őrizték az információt, hogy az első meccs egyik hőse, a bravúrkapus, Triffa Ági egy edzésen bokasérülést szenvedett. A taktika módosult: Tréfi, bárhogyan is gyógyul a lába, leül a padra, s Kiss Éva kezd a Loki kapujában, mintegy váratlan taktikai húzásként. A vendégeknél pedig a bemelegítés árulkodott arról, hogy a gólfelelős Tóth Tímea lövőkeze nem "százas". Kegyetlen harc dúlt végig a pályán. A Loki a második félidőben emelt még egyet védekezésének fordulatszámán, Bulath ellenállhatatlanul tört át többször is a falon, a Mörtel-bombák is robbantak. Kiss Éva a meccs túlnyomó részében bravúrosan védett, Bognár Barbi hidegvérű heteslövőnek bizonyult, s a meccs végén jöhetett az önfeledt körtánc.

A fináléban aztán az első győri meccsen 15 perc Loki-remeklés után söpört a Győr. A hazai második mérkőzésen viszont ismét a legszebb arcukat mutatták a debreceni hölgyek. Végig kiélezett, nagyszerű találkozón majdnem sikerült meghosszabbítani a döntőt, ám Görbiczék egygólos sikere véget vetett a szezonnak.

Összességében tehát a bajnoki terv sikerült. Az eredményesség egyik záloga az edzőváltás volt, annak ellenére is, hogy az ezüstéremben nyilvánvalóan benne van Bakó Botond és Medgyessy Sándor munkája.

A visszatérő Triffa Ági remek szezont produkált a kapuban. Tréfi ebben a szezonban vált ígéretből kiforrott kapussá, s ma már küzdeni is tud, ha arra van szükség. Érthetetlen, miért nem bízik igazán benne a szövetségi kapitány.

Helyettese, Kiss Éva is több bravúros teljesítménnyel büszkélkedhetne – de nem teszi, mert nem ilyen alkat. Sok van még benne, rajta látszott a leginkább lelkileg az edzőváltás pozitív hatása.

A széleken Juhász Gabi többnyire jó védekezésével és bravúros találatokkal tűnt ki, ha nem akadályozzák sérülések, még többet is kihozhat magából. Váltótársa, Kazai Anita pályafutása legjobb szezonját produkálta, neki elsősorban a védekezését kell szigorúbbá tennie.

A másik oldalon Csáki Vikinek remek meccsek mellett akadtak gyengébb periódusai is – ha kiegyensúlyozottabb tudna lenni, képességei alapján régen övé lehetne a válogatottban a jobbszélső posztja. Helyén Slakta Petrának csak epizódszerepek jutottak.

A beállók ideális páros alkottak. Szabó Vali stabil válogatottá nőtte ki magát, Borbás Rita pedig főként védekezésével segített sokat a csapatnak.

Beljebb lépve, irányító poszton Ivana Lovric kívánkozik az élre. A kiváló képességekkel és remek cselezőkészséggel megáldott játékos igen jó átlagteljesítményt adott le, sokszor a fölött produkálva. Magánügyekre is visszavezethető távozása veszteséget jelent. A hazai közönség egyik kedvencévé vált horvát játékos az évzáró vacsorára még eljött, s minden gesztusán érződött, sajnálja, hogy így esett.

Váltótársa, Bognár Barbara hihetetlenül peches szezont tudhat maga mögött, mert több sérülés és komoly betegség is gyötörte. Ám a bajnokság vége felé már sikerült újraépítenie önmagát, s a publikum ismét az igazi Bogi játékában gyönyörködhetett. Jövőre megint a legjobbak közé emelkedhet.

A lövők között Bulath Anita fergeteges őszt produkált, kamikáze-stílusa sok gólt és hetest eredményezett. Az év vége felé kissé fáradni látszott, de így is nélkülözhetetlen kulcsember volt, miként a másik oldalon Mörtel Renáta. Mörci térde nehezen szokta meg a debreceni pályaborítást, s egy operáció miatt több meccset kihagyni kényszerült, ám így is a legeredményesebbek között tudott lenni. Igazán a hiánya mutatta meg, milyen fontos a jelenléte.

Bogdanovics Anna már igazi ős-debreceninek számít. A Loki-család egyetlen anyukájának nem ez volt a legjobb szezonja, ám játékintelligenciája most is megmutatkozott. Számára a Győr elleni utolsó meccs lehet a zsinórmérték a jövőre nézve.

Némi megtorpanás után felfelé ívelni látszik a roppant tehetséges Hornyák Dóra játéka is. Neki is jót tett az edzőváltás, és az, hogy engedték az ifik között is játszani.

Tehát a helyzet biztató, annál is inkább, hogy a "nagyok" mögött már látszanak az utódok. A Győrt oda-vissza megverő ifik közül nagy jövő előtt állhat az igen tehetséges kapus, Pácz Viki, a gólerős szélső, Varsányi Nóri, a beálló Dakos Noémi és a két lövő, Siska Pálma, illetve Karalyos Orsi.

Ami a jövőt illeti, örömteli, hogy a csapatot Lovric kivételével sikerült együtt tartani. Pluszt jelenthet, hogy végre sikerült hazahozni Sopronyi Anettet. A jobbátlövő szezonja finoman szólva sem sikerült valami fényesre Hódmezővásárhelyen, így aztán jelentős formajavulásra lesz szüksége. Ehhez az adja a legtöbb reményt, hogy pályafutása legjobb évét éppen Köstner Vilmos irányításával tudta produkálni Derecskén.

Hiányzik még – de nagyon! – a csapatból egy magas, jól védekező játékos, mert világosan látszott végig az esztendő során, hogy az alacsony szerkezet milyen nagy hátrányt jelent a Győr kaliberű gárdákkal szemben védekezésben és támadásban egyaránt. S bizony már a Bajnokok Ligája selejtezőjében is szembesülhetünk ilyen ellenfelekkel. A "személyleírás" pontosan illenék a Loki egykori üdvöskéjére, Szűcs Gabriellára, de már eldőlt, hogy az idén BL-finalista Valceában alig játszó átlövő egyelőre nem szándékozik hazatérni. Hogy ki érkezik, ha nem ő, egyelőre nem tudni.

Summa summárum, a jövő szezonban a Lokinak komoly esélye van arra, hogy ismét a hazai csapatok legjobbjai között legyen annak ellenére is, hogy a riválisok jelentősen megerősödtek. A Győr a világklasszis Lunde-Haraldsennel és a klasszisjelölt Ana Grossal, a Fradi többek között Tomori Zsuzsával, Szamoránsky Piroskával és Kovacsicz Mónikával, a Vác Tápai Szabinával, a Békéscsaba – egyelőre – Kudor Kittivel erősített. A Loki viszont immár összedolgozott csapatként, jó vezetés mellett partiban lehet bárkivel...

Gurbán György