Füzi-Tóvizi Petrának nagy tervei vannak még Debrecenben

- Köztudott, hogy a közelmúltban házasságot kötöttél, hogyhogy ilyen "hamar" kötelezted el magad?

- Igazából annyira természetes volt az elejétől, hogy együtt szeretnénk leélni az életünket, pontosan ezért, nem is gondolkoztunk rajta túl sokat. Fel sem merült a kérdés, hogy korán van-e vagy sem, annak ellenére se, hogy a mai világban nem ez a megszokott. Igaz, nehézség, hogy ingázgatunk, hiszen ő a Ferencvárosban játszik, a közelben pedig nem nagyon van lehetőség neki NB I.-ben kézilabdázni, így ezt igyekszünk a legjobban megoldani.

- Hol ismerkedtetek meg egyébként? Hogyan kezdődött a kapcsolatotok?

- A korosztályos válogatottaknál anno heti rendszerességgel jártunk összetartásokra, és a fiúkkal sokszor egy helyen voltunk. Látásból már akkor ismertük egymást, de nem szenteltünk különösebb figyelmet a másiknak. Ezt követően ő Egerben játszott, majd rám írt Facebookon és elkezdtünk beszélgetni. Elhívott egy meccsére, majd én a mi találkozónkra, és így tovább. Utána találkozgattunk, és már a férjemnek nevezhetem.

- Gondolom, segített, hogy mindketten szakmabeliek vagytok...

- Természetesen, sok tanácsot is szokott adni, hiszen egy poszton is játszunk. Azt vettük észre magunkon, hogy plusz motivációt jelent, ha ott vagyunk egymás meccsein. Nyilvánvalóan ekkor jobban is szeretnénk teljesíteni. Egymás instrukcióit igyekszünk megfogadni, szerintem ő is lendített a játékomon.

- Szokott járni a meccseidre a mai napig? Esetleg te az övéire?

- Igen, ez a szokásunk megmaradt. Persze, előfordul, hogy lehetetlen kivitelezni, de amikor csak tudunk, akkor ott vagyunk a lelátón, s szorítunk a másiknak.

- Ő fradistaként hogyan szokta fogadni, amikor a DVSC ultrái "kedvesen" üdvözlik a ferencvárosi szimpatizánsokat?

- Mindenek előtt ez sport, de tudjuk jól, hogy nem felhőtlen a két tábor múltja. Amikor ilyen "kedves" rigmusok hangzanak el, néha ki is szoktam nézni rá, de összességében nincs ezzel probléma. Azt vettem észre, hogy a debreceni szurkolók el is fogadták őt. A B-közép mellett szokott ülni a szüleimmel, és az ultrák is nyilvánvalóan tudják, hogy ki ő. Volt arra is példa, kérdezték tőle, hogy hol, s merre van? Néha hiányolni is szokták... Összességében örülök neki, hogy a fanatikusaink is így reagálják le a kapcsolatunkat.

- Ha már Fradi, voltak pletykák, miszerint ott folytathatod majd a karrieredet, hallottál ezekről?

- Őszintén, nem hallottam ilyen pletykákról. 2025-ig Debrecenben van szerződésem, csak a Lokira szeretnék koncentrálni és a lehető legjobb teljesítményt nyújtani. Sok feladat áll még előttünk, csak erre fókuszálok.

- Koncentráljunk most Debrecenre, milyennek értékeled eddig a szezonotokat?

- Az elején voltak hullámvölgyeink, Budaörsön és Siófokon is kikaptunk, ami benne van a sportban, de nem olyan játékkal, amit akkor nyújtottunk. Most úgy érzem, sikerült megtalálni a kombinációkat, remek az összhang, egyben érzem a társaságot. Igaz, eredménykényszerben játszunk, hiszen ott van rögtön a nyomunkban a Mosonmagyaróvár, minden meccsünket hoznunk kell. Ez a tényező persze egyfajta terhet is rátesz az emberre, de ha valóban nagy csapat akarunk lenni, akkor meg kell birkózzunk a feladattal.

- Tudomásom szerint jelenleg még tanulsz a sport mellett, mit is pontosan?

- A Debreceni Egyetemen tanulok testnevelő-gyógytestnevelő-egészségfejlesztő szakon.

- Miért tartod fontosnak, hogy az élsport mellett is ilyen komolyan foglalkozz a tanulmányaiddal?

- Mindig azt mondom, hogy nagyon fontos több lábon állni. Sosem lehet tudni, mikor adódik egy sérülés, vagy mikor kell abbahagynia a sportot egy játékosnak, így mindig kell egy másik terv. A kézilabdázók pályafutása sem végtelen, nem szerettem volna úgy ott állni a végén, hogy nem tudom, merre tovább. Úgy érzem komfortosan magam, ha tanulok, bízom benne, hogy el is tudom majd végezni a egyetemet. Szerencsére itt, Debrecenben nagyon segítőkészek a tanárok, egyéni tanrend szerint tanul az, aki sportol. Ez nagyon nagy segítség, hiszen a mindennapi edzések mellett nehéz, vagy gyakorlatilag lehetetlen lenne megszerezni a diplomát.

- Térjünk vissza a Lokira, az utóbbi években egyre jobban szerepel a csapat, szerinted benne lehet a közeljövőben egy aranyérem valamelyik sorozatban?

- Hatalmas öröm lenne, ha ez sikerülne. Úgy érzem, hogy szépen halad és építkezik a klub, bízom benne, hogy a közeljövőben az aranyérem is összejöhet majd. Szerintem jó irányba tartunk, hogy ez összejöjjön, de rengeteg munka áll még előttünk annak érdekében, hogy erről realitásként lehessen beszélni.

- A szurkolók szerepe mekkora ebben?

- Óriási. Köztudott, hogy a sport a szurkolókért van. Annyira sokat dob a teljesítményünkön, amikor az utolsó percig biztatnak minket, tényleg elképesztő. Nem is feltétlen a hozzáállásunkon, hiszen minden találkozót komolyan veszünk, de sokkal tüzesebbek vagyunk, ha ott vannak mellettünk. Arról nem is beszélve, hogy egészen egyedülálló a Hódos légköre. Ahhoz, hogy komoly sikereket érjünk el, szükség van rájuk is. Szerintem sokszor ellenfeleink lába is megremeg, amikor a fanatikusainkat meghallják, nagy előny lehet ez számunkra.

- Kívülről az látszik, hogy nagyon összetartó közösséget alkot az együttes, valóban így van? Minek köszönhető ez?

- Abszolút így van. Szerintem mindenki a csapatban jó személyiségű ember, senki sem klikkesedik, nagyon összetartóak vagyunk. Személy szerint mindenkivel jóban vagyok, nagyon szeretem mindegyiküket. Úgy vélem, megvan a poénok helye és ideje is, de amikor munka van, akkor maximálisan arra kell koncentrálni. Természetesen, próbálom én is kivenni a részem a viccekből. Szeretem, ha jó a hangulat, fontosnak is tartom, nálunk ez a tényező fantasztikus. Közös programokra járunk, beülünk valahova, beszélgetünk vagy bármi ilyesmi.

- Szerinted milyen eredményt fogtok elérni a szezon végén, mivel lennél elégedett?

- A reális célunk a harmadik hely megszerzése lehet, és ezt meg is kell szereznünk. Azt beszéltük a lányokkal, hogy ha ebben a szezonban két bronzérem lenne, akkor sem lehetnénk elégedetlenek, de ez nem azt jelenti, hogy nem szeretnénk jobb eredményt elérni. A realitás ez, aztán meglátjuk, tudunk-e meglepetést okozni.

- Mit jelentene számodra, ha nevelőegyesületeddel sikerülne elsőséget ünnepelned?

- Igazából mindent. Debrecenben nevelkedtem, így nem is kérdés, hogy erre vágyom igazán. Ha a bajnokságban sikerülne ezt elérni, az magával hozná a Bajnokok Ligája indulást is, ami minden álmom. Rengeteg munka szükséges ehhez, de mióta az eszemet tudom, ezért küzdök. Magamat ismerve, s amennyire érzékeny vagyok, biztosan el is sírnám magam, ha összejönne.

- Végezetül, mivel lennél elégedett mondjuk 4-5 év múlva?

- Nagyon szeretnék már együtt élni a férjemmel, egy családi fészek mindenképp a terveim között szerepel. Közös gyermeken még nem gondolkozunk, hiszen nem tervezem egyelőre abbahagyni a pályafutásomat, de azt majd az élet dönti el, miképpen fog alakulni. Továbbá bízok benne, hogy esetleg Debrecenben is lesz egy erős férfi kézilabdacsapat, ahol Dani is tudna játszani. A sportban szeretnék minél több érmet szerezni, és nagy álmom, hogy Vasutas játékosként pályára léphessek a Bajnokok Ligájában.

Orosz Krisztofer

Forrás: haon.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com