Halláné Molnár Márta: Debreceni mellék­vágány

1953-ban születtem, Csepelen nőttem fel, most is itt élek. Nem volt "előzmény", én voltam az első sportoló a családban. A gimnáziumban a kézi- és a röplabda szinte egyformán jól ment, végül a kézilabda nyert. Tizenhat éves voltam (1969-ben), amikor az első edzőm, Farkas Antal egy kalapot rakott a kapura, én pedig tízből tízszer eltaláltam a labdával. Ekkor szólt Lengyel Gábornak, a csepeli felnőttcsapat edzőjének, hogy nézzen meg. El is mentem edzésre, emlékszem, a füves focipályán tanultuk az alapokat, hogyan kell vetődni. Bekerültem az NB I-es csapat, majd rövid időn belül a magyar ifjúsági válogatott keretébe is.

Az élsportnak - sok előnye mellett - azért hátránya is volt. A gimiben a matektanárnő nem nagyon támogatta a sportolásomat, a háromhetes edzőtáborba csak az igazgató külön engedélyével mehettem el. Hazatérve persze azonnal felelnem kellett a teljes kihagyott anyagból: 1-es, 1-es, 1-es... De nagyon jó emlékeim is vannak a gimiből (Jedlik Ányos Gimnázium), nemrég volt az 50 éves érettségi találkozónk. Tiszta lányosztály voltunk, minden évben tartunk érettségi találkozót, nem csak ötévente!

A Csepellel a legjobb bajnoki eredményünket 1974-ben értük el, negyedikek lettünk az egyeduralkodó Vasas, a Bakony Vegyész és az FTC mögött. Aztán Lengyel Gábort Hikáde István váltotta, ő is nagyon jó edző volt. Vele a legnagyobb sikerünk az 1977-es KEK-elődöntő volt. Nem jutottunk döntőbe, a keletnémet TSC Berlintől kikaptunk, de előtte dán és jugoszláv ellenfelet búcsúztattunk. Az évek során nagyszerű játszótársaim voltak, hogy csak néhányat említsek: Baráthné, Stillerné, Lothallerné, Sóbujtó, Pacsai (Megyeriné), Nagy Ica. A kapus Rácz Mariannal egyszerre kezdtük a pályafutásunkat. Sokukkal a mai napig tartom a kapcsolatot. Napi két edzésünk volt, egy reggel nyolckor a Körcsarnokban, egy pedig délután kettőkor a Csepel-pályán, de én sokszor maradtam egy harmadikra is, hogy fel tudjak zárkózni hozzájuk játéktudásban, erőnlétben.

Csepel SC 1977, NB-I. és KEK
Állnak: Nagy Ilona, Komoróczi Ildikó, Lothallerné, Zsíros Edit, Hikáde István vezetőedző, Baráthné Wohner Krisztina, Megyeriné Pacsai Márta, Ughy Aladár szakosztályelnök, Nagy Ferenc gyúró.
Guggolnak: Halláné Molnár Márta, Kével Katalin, Bartháné Sóbujtó Mariann, Szűcsné Ambrózi Ilona, Majsitzné Horváth Katalin, Harangi Magdolna.
Forrás: Kelemen Gábor - Tőzsér László (szerk.): A Csepel Sport Club 75 éve 1912-1987

1973-ban mentem férjhez, a Halla Ignác név a debrecenieknek is ismerősen csenghet. Csepelen focizott, katona Mezőtúron volt a Honvéd Szabó Lajos SE-ben, majd '77-ben Debrecenbe igazolt. (Jó játékos, kemény hátvéd volt, vele együtt fel is jutott a Loki az NB I-be 1979-ben.) Én pedig vele tartottam a cívisvárosba, pedig jól ment a szekerem, már éppen lakást is kaptam volna a csepeli klubtól, a válogatott lehetősége sem volt messze.

Mai ésszel visszagondolva már hiba volt váltani, főleg úgy, hogy az átigazolásomhoz nem járult hozzá a Csepel, így egy teljes évet ki is kellett hagynom, csak 1978. áprilisában mutatkozhattam be a DVSC-ben. Pályafutásom során legtöbbet irányítóként játszottam, de párszor szélsőként is kellett szerepelnem. Halász Ferenc edzősége alatt inkább csak Halászné Erzsike "kiszolgálása", az előkészítés volt a feladatom, ugyanis teljesen rá épült a támadójáték az NB I/B-ben.

A következő évben Dunakeszin volt edzőtábor. Nekem pont akkor hunyt el nagymamám, a kicsi gyermekünk súlyos bárányhimlős volt, de Halász nem engedett el! Örök életre megharagudtam rá, és csak azért is hazajöttem. Több, mint egy évet kihagytam. Immár NB I-be feljutva, Varga Istvánnál fejeztem be a pályafutásomat. Még 28 éves se voltam, de építkeztünk, a férjemnek szívproblémái lettek, meghalt az apukám, sok minden közrejátszott a döntésemben.

A sok jó élmény mellett egy-két fájó emlékem is maradt a sportról. Például rajtam ment el a Csepel újabb KEK-szereplése, amikor a Fradi elleni MNK-meccsen a sorsdöntő hétméteresnél a kapufát találtam el. Nagy szívfájdalmam az is, hogy az egykor oly sikeres Csepel SC már megszűnt, a stadion teljesen tönkrement. Pedig rengeteg színvonalas foci-, kézi- és kosármeccsen voltunk kint szurkolóként is. Ma már csak a televízióban követjük a mérkőzéseket, néhai anyósom mindig mondta is, hogy "nálatok állandóan zöld a tévé", mert a férjem teljes focibolond, nagy tippmixes, mindig meccset néz...

Visszaköltöztünk Csepelre, csináltunk egy kis vendéglátó helyet Pagoda néven. Hat alkalmazottunk volt, velük tartjuk a kapcsolatot azóta is, de már nem csináljuk a vállalkozást. Már elmúltam 70, inkább nyugdíjaskodok, unokát nevelek. Férjem még dolgozik, egy egyetemi kollégiumban portás. Nagyobbik fiunk '75-ös, Németországban él, a kisebbik '88-as. Két unokánk is van, egy 23 éves fiú és egy 16 éves lány.

Debreceni VSC 1978, NB-I/B.
Állnak: Botka Lászlóné, Purguly Mária, Halászné Huszár Erzsébet, Halász Ferenc edző, Kokovay Ágnes. Guggolnak: Máthé Zsuzsa, Puskás Ibolya, Filep Anikó, Nagy Józsefné, Molnár Erika, Halla Ignácné, Bordás Sándorné.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com