Háromszáz meccs

Tizennégy meccsen pályára is léphetett Tünde, ezek közben négy góllal jelezte, lehet rá majdan számítani. Számított is rá Komáromi Ákos, hiszen a következő szezonban már benne találta magát az élet sűrűjében, mert a bajnoki menetelés közben KEK-döntőig jutott a csapat. A Radnincski Belgrád elleni találkozókon ott küzdött a többiekkel Tünde is, majd sírt a társakkal együtt a kevesebb idegenbeli gól miatt elvesztett finálé miatt.

Az 1993-94-es szezonban már mások tolták a csapat szekerét, elsősorban a fanatikus kapus, Szopóczy Brigi, a két ellenállhatatlan lövő, Csapó Era és Jeddi Manyi, illetve a nagy harcos irányító, Katkó Pufi voltak a társak, akikkel együtt Tünde ismét kupaközelbe jutott. Aki ott volt a dán Viborg elleni EHF-kupadöntő visszavágóján a sok nagy csatát látott Hódosban, soha nem felejti el, ahogy a sérülések miatt szinte csere nélkül játszó csapat küzdött a dán sztárokkal. Nyilas Tünde jobbára "kényszerszélsőként" hadakozott. A hősies harcnak ismét egy idegenben lőtt góllal elvesztett finálé lett a vége. Tünde ekkor társaival együtt szentül megfogadta: a következő évben, ha addig élnek is, elhozzák a kupát. És így lett.

A Virincsik Anasszal, Irina Szamozvanovával és László Krisztinával erősödött Loki 1995-ben egy fantasztikus oslói estén a csúcsra ért, hogy aztán a következő évben megtegye, ami egyetlen magyar női csapatnak sem sikerült soha: megvédeni az előző szezonban elhódított serleget. Tünde ennek a sikernek is részese volt.

Aztán ez a csapat is szétszéledt, a lányok szétszóródtak a szélrózsa minden irányába, Tünde azonban maradt. Akkor sem tágított, amikor a klub puszta léte is veszélyben forgott, és akkor sem, amikor fokozatosan csendesebb, eredménytelenebb évek jöttek sorban. És itt van ma is, Szűcs Gabica, Madai Petra és Ruta Latakaite vagy éppen a beállós-utód, Sütő Mariann társaként. Hogy története példaként szolgáljon a mai zöldfülűek számára...

Gurbán György

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com