Hatvan percig kell koncentrálni

A Loki öt perc gyalogtúrára volt elszállásolva a sportcsarnoktól. Délután négykor indultak a mérkőzésre a csajok, így bőven volt még idő a kezdés előtt. Beszélgetéssel, zenehallgatással töltötték az időt a DVSC lányai. A sportcsarnokban baráti fogadtatásban volt részünk. Bár a Hódos színvonalát nem üti meg a helyi aréna, ennek ellenére igazi oroszlánbarlangnak számít ez a létesítmény. Jó akusztikájának köszönhetően remek hangpárbajnak lehettünk fültanúi a mérkőzés alatt. A csodálatos Loki-tábor (vagy kétszázan lehettünk) ismét jelesre vizsgázott szurkolásból. Kiváló hangulat uralkodott, de a debreceni pokoltól ez messze volt. Olyan sehol nincs, az tuti. Megjegyzendő, hogy a meccs alatt még a WC-be sem mehettek ki drukkereink biztonsági okokból. Talán meg lehetett volna ezt oldani valahogy másképpen is a rendezőknek.

A meccset a hazaiak kezdték jobban. Az ellenfeleit egy-egyben simán megverő Anna révén a tizenhetedik percben értük utol a Naukovich, Stancin és Tatari vezette Koprivnicát. A játék hullámzó volt, mindkét fél ideges volt, sokat kapkodott. A félidő utolsó percében végre átvettük a vezetést. Korábban három támadást rontott el a Loki döntetlen állásnál.

A szünetben egyik utánpótláscsapatát köszöntötte a helyi publikum. Érdekesség, hogy a mieink nem az öltözőben töltötték a tízperces pihenőt, hanem a folyosón, mivel ott hűvösebb volt. Látszott az elszántság a lányok és az edzős stáb arcán.

A fordulás után nagyobb fokozatba kapcsolt a hazai együttes. A mieink 13-12-re vezettek utoljára. Innentől kezdve sajnos sokkal többet hibáztunk, mint a Kapronca. A helyieknél remekül irányította társait Tatari, az örmény származású Naukovich pedig folytatta a gólgyártást. Bombái elemi erővel vetődtek Tánya Vorozscova kapuja felé. A villámléptű Golubic is rendre a legorsszabkor lőtt nekünk gólt. Nálunk Csáki remeklése volt dicsérhető, na meg persze Tánya. Az ukrán hálóőr végre elkapta a fonalat, bravúrjai nélkül meleg lett volna a pite. Igaz a másik oldalon is jól védett Stancin kapus. A negyvenhatodik percen volt először négy a különbség (22-18) a két fél között. Bíró mester forgatta játékosait, próbálkozott megtalálni az ideálist felállást, de Gabit és Annát is szigorúan őrizték. Bejött Gaga jobbátlövőben, de szerb átlövőnk nem tudott új lendületet adni a csapatnak. Pár perccel a vége előtt a tűzbe jövő hazai szurkolók nagy örömére héttel mentek Sojat edző lányai, de a DVSC összeszedte magát és ötgólosra csökkentette hátrányát.

Sokan mondták azt a lefújás után, hogy ez pont határeset. Lehet eső, lehet hó, ahogy egy klasszikus mondás tartja. Mi úgy véljük, hogy a horvát bajnok nem jobb nálunk. Hatvan percig tartó fegyelmezett, pontos játékkal, kellő koncentrálással és kiváló közönségünk bíztatásával összejöhet a továbbjutás. Nagyon nehéz lesz, de volt már párszor csoda Debrecenben, a "sportpokol" fővárosában. A szurkolók már a helyszínen arról beszéltek, hogy rajtuk nem fog múlni a siker. Tudjuk, bennük sosem csalódtunk még. Most sem fogunk, erre mérget lehet venni.

DZL

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com