Herczeg András

- Hogyan alakult a pályafutása játékosként?

- 1970-ben kezdtem a Debreceni Sportiskolában, majd négy év múlva kerültem a DVSC-hez. Akkor 18 éves voltam, de szerencsére hamar bekerültem a felnőtt csapatba, mely akkor NB I/B-s volt. 1975-ben több pesti csapat is megkeresett, amikor Bodonyit is csalogatták, de én egyébként sem mentem volna el, ráadásul volt egy térdsérülésem. Ennek ellenére még abban az idényben is játszottam, amikor visszakerültek az NB I-be, de már nélkülem, ugyanis közben bevonultam katonának. Sajnos, akkor komolyabban megsérültem, és a DVSC már nem hívott vissza. Alsóbb osztályú csapatokban (Hajdúböszörmény, Hajdúszoboszló) játszottam a későbbiekben.

- Hogyan került az edzői pályára?

- Egyik régi edzőm, Csende Sanyi bácsi javasolta, hogy próbálkozzam meg az edzősködéssel. Ahogy játékosként, edzőként is a Debreceni Sportiskolában kezdtem a pályafutásom, 1988-ban. Több csapattal is dolgoztam, az 1994-95-ös szezonban megnyertük az NB I-es ifi A bajnokságot. Az első meccsen elszenvedett vereséget sorozatban 29 győzelem követte. Ezután, 1995-ben megkaptam "Az év utánpótlás-edzője" címet. Négy éve vagyok a nagycsapatnál, de nem adtam fel az önálló munka lehetőségét sem. Ezért a DSI-nél is edzősködtem még két évig, párhuzamosan. Garamvölgyi Lajos és Dunai Antal mellett is dolgoztam pályaedzőként, majd átvettem a vezetőedzői posztot.

- Van-e különbség a Garamvölgyi-féle és a Herczeg-féle mentalitás, játékfelfogás, stílus között?

- Természetesen. Lajos a megbízhatóságot tartotta szem előtt, én sokkal többet kockáztatok. Ő halkszavú, csendes, nyugodt edző, én hangosabb, kritizálóbb vagyok, hamarabb és súlyosabban büntetek adott esetben.

- Milyen volt a viszonya Garamvölgyivel és Dunaival?

- A lehető legjobb. Mindkettőjükkel a mai napig jó kapcsolatban állok. Amikor úgy nézett ki, hogy Lajos a Videotonhoz kerül, hívott is, hogy tartsak vele. Dunai Anti inkább a rutinos játékosokban bízott, kevésbé nyúlt a fiatalokhoz, de ott sem volt semmilyen probléma, vele is nagyszerűen dolgoztunk együtt.

- Mivel magyarázható a csapat idei gyengébb szereplése?

- Egyrészt minden csapatot megviselne két olyan kulcsjátékos távozása, mint amilyen nálunk volt Sándor Tamás és Madar Csaba. Pótlásuk a vártnál nehezebb feladat. Akik maradtak, inkább rombolóbb, védekezőbb stílusú játékosok. Hajtanak, küzdenek, de a JÁTÉK hiányzik. Az utolsó pillanatban érkezett Arany Laci és Ulveczki. Ileával és Djurisiccsal kiegészülve ők jelentették a csapat gerincét, ősszel nem is volt nagyobb probléma. Itthon gólzáporos győzelmeket arattunk, idegenben sem vallottunk szégyent. Nos, Aranyt nem tudtuk továbbra is kölcsön venni a Fraditól, távozott a csapattól. Ulveczkinek egy visszatérő ideggyulladása van, ezért keveset játszik mostanában, és az erőnléte sem az igazi. Djurisics pedig egy igen problémás fickó, rá sem számíthatok mostanában. Tehát újabb kulcsembereket vesztettünk. Ráadásul el kell fogadnunk, a mostani fiataljaink még nem érettek arra, hogy vezéregyéniségek legyenek. Sándor Tamásék is csak huszonéves korukra váltak azzá, a mostani játékosaink közül pedig sokan csak 18-19 évesek. Érthetően rutintalanok és sokszor szertelenek. Probléma az is, hogy Ileán kívül nincs igazi góllövőnk, az is, hogy nincs stabil kapusunk, az is, hogy úgymond kezdenek "öregedni" a régi játékosaink (Gojan, Stupar, Sándor), az is, hogy sokan elkényelmesedtek, nem éhesek a sikerre, az is, hogy nincs olyan játékosunk, aki a pályán és az öltözőben is vezéregyéniség lenne, sőt egy halvány generációs ellentétet is érzek. A nagy "zakóinkat" úgy lehetne magyarázni, hogy azokon a meccseken sem álltunk be bekkelni, még a listavezető ellen sem. Persze nem kellett volna annyira kinyílnunk, de ha egy védő látja a tanácstalanságot elöl, megindul egyedül, próbál segíteni. Ezzel fellazulunk és lekontráznak. De például az Újpest-meccs lehetett volna akár 5-3 is, nem volt akkora különbség, mint amit az eredmény mutat.

- Pesten miért nem megy?

- Egyértelműen lelki probléma. A fiatalokkal még nincs is baj, de érdekes módon a komoly, rutinos játékosaink bepánikolnak. Nincs egy vezéregyéniség, aki a pályán is kordában tartaná a csapatot, mintegy kiegészítené a kispadot. Hangosan bíztatná, belülről összefogná a gárdát. Arany Laci ilyen játékos volt, de most ő sincs. Egyszerűen nincs egy olyan vagány palink, mint a Tobe volt. Akkoriban Pesten is, akár TV-s meccsen is bátran, eredményesen játszottunk. Mostanában már a Budapest táblánál végünk van...

- Hogy váltak be a téli igazolások?

- Nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket Szanyó, de ugyanakkor kellemes meglepetés volt Szabó Tibi játéka. Rá teljesen véletlenül találtunk, így későn kapcsolódott be a munkába, de bizonyította, hogy jó játékos.

- Mi a véleménye Szanyó teljesítményéről?

- Szanyó Károly érkezéséhez nagy reményeket fűztünk. Sajnos, a télen a térdével heteket kellett kihagynia, majd könnyített edzéseket végzett. Most pedig a bokája sérült meg, egész idényre kiesett a sorból. Karcsi más stílus, mint Sándor Tamás volt. Tobe meg tudta verni egy-egy ellen az őrzőjét, kritikus helyzetekben is bátran kérte a labdát. Szanyó igazi tudása a gyors, sokat mozgó ékekkel jönne ki, de sem Djurisics, sem Ilea nem ilyen. Most, mikor itt lennének a megfelelő mozgékony ékek (Sárkány, Harangi, Kiss Z.), éppen Szanyó sérült.

- Milyen a viszonya Ileával?

- A közhiedelemmel ellentétben egyáltalán nem haragszok, nem pikkelek rá. Nagyszerű fickó, sokat viccelődünk együtt, emberileg tényleg oké. Szakmailag valóban kevésbé, mert úgy érzem, ehhez a csapathoz kevés a mutatott játéka, szervezőkészségre és több mozgásra lenne szükségünk tőle. Ő is azok közé tartozik, akik egy-egy jó meccs, vagy a gólja után túlértékelik magukat, és kevésbé éheznek az újabb sikerekre. Ezért Nicut is állandóan sakkban kell tartanom, hogy ne érezze magát páholyban. De egyébként is, főleg csak a mi vezetésünknél szoktam lecserélni, ha úgy érzem, más valaki már többet tud tenni akkor a csapatért. Semmi problémánk nincs egymással.

- Csak egy név: Zoran Djurisics. Mi van vele?

- Óriási csibész a fiú. Lényegesen kevesebb problémánk lenne, ha számíthatnánk egy jó formában lévő Zoránra. Dél-Koreában a bajnokcsapatban rúgdosta a gólokat, de ha erről kérdezzük, annyit mond: "Korea? Se pia, se nő!" Ő egy igazi életművész, és Debrecenben is beilleszkedett az Életbe, minden tekintetben. Amikor ezért rendre kihagytam a csapatból, észbe kapott, de sajnos megsérült. Most pedig lejárt a tartózkodási engedélye, el kellett hagynia az országot. Nem mondtunk le róla. Ha tényleg a focira tenne fel mindent, komoly érték lehetne. Szokta is mondani: "Ha Zoran komolyan foci, Zoran Sampdoria!"

- Madar Tamás miért csak csere?

- A kis Csipa sokat tud a foci tudományából, technikailag képzettebb az átlagnál, de rettentően visszafogott, főleg az idősebbek között. Csereként így is többször lendületet, színt vitt a játékba. Egyelőre kiegészítő ember, de be fog érni, mint a jó bor. Itt említem meg, hogy sokan kritizálnak, hogy nálunk már óvodások is játszanak, meg törpék, stb. Mit tudok csinálni? Igaz alacsony, de lendületes, technikás, gyors játékosaink vannak. Nem is cserélném el őket magas, lassú, képzetlen emberekre. Meg kell becsülnünk az értékeinket, mert ha csak bántjuk őket, és nem ismerjük el a teljesítményüket, úgy fogják érezni, nem kellenek ők Debrecennek, és el fognak menni!

- Jót tett-e Haranginak a három év Amerikában?

- Harangi Peti két évig a kezeim alatt dolgozott a serdülőben, nagyon jó véleményem alakult ki róla. Jó felfogású, egészségesen agresszív, szemtelen, vagány. Jól érzi a gólhelyzeteket, összjátékban is megfelelő. Kitűnő versenyző-típus, de fizikailag még van pótolni valója. Ez főleg a három kint töltött évnek köszönhető, nem megfelelő fizikummal érkezett haza. Meggyőződésem, itthon többet fejlődött volna. Ha valóban a focira koncentrál, hosszú távon is megoldás lehet a DVSC számára.

- Miért nem nyúl bátrabban a fiatalokhoz? A tartalékban van egy-két ügyes játékos.

- Én kértem az idény elején, hadd dobjak be egy nagyon fiatal gárdát. Sajnos, belementem egy félmegoldásba. Mert igaz, hogy Sándor vagy Gojan most még jobb, mint a posztjukért versenyzők, de mi lesz egy-két év múlva? Ha a rutinra építek, lehetnénk sokkal előrébb a tabellán, de csak idén. Ha a fiatalokat vetem be, hátrább lennénk, de nem esnénk ki. Viszont egy-két év múlva rutinos huszonéveseink lennének, akik elé komoly célokat lehet kitűzni. Igen tehetséges gyerekekről van szó, meggyőződésem, hogy lesznek olyan sikeresek, mint Sándor Tamás generációja volt. Türelemre, bizalomra van szükségük, nem pedig bekiabálásokra. Valóban, még mindig vannak újabb ifjú titánjaink, éppen most mutatkozott be Kiss Zoli, ő sem vallott szégyent.

- Mondhatjuk-e, hogy kapusproblémai vannak a Lokinak?

- Az ősz végén úgy tűnt, Nagy Zoli személyében megtaláltuk a kapusunkat. Ezért le is tettünk a tervbe vett téli kapus-igazolásról. Zoli is egy csendes gyerek, nem éppen tűzrőlpattant, és sajnos az esetleges bizonytalansága könnyen átragad az egész védelemre. Téglási is jó képességű, de ő talán Horváth Béla idejében megelégedett a kispaddal, mostanában pedig sérülések hátráltatják a munkában.

- Terveznek-e jelentősebb igazolásokat a nyáron?

- Tervezünk, de egyáltalán nem biztos, hogy ezek a tervek meg is valósulnak. Én mindenesetre már leadtam a vezetőségnek a kiszemeltjeink névsorát. Nincs értelme már most neveket mondanom, de mindenképpen egy erős "tengelyt" kell létrehoznunk, egy jó kapussal, középső védővel, irányító középpályással és egy rutinos, gólerős csatárral. Úgy tűnik, ezeket a posztokat belső forrásból nem tudjuk feltölteni.

- Mit vár az idény hátralévő részétől?

- A két hazai meccsünket mindenképpen szeretnénk megnyerni, ezzel sokaknak tartozunk. Idegenből is ideje lenne már pontot, pontokat hoznunk. Ebben az esetben, mivel szoros a tabella, helyeket lépnénk előre. Én nyáron is, ősszel is többször mondtam, a 7-10. helyet várom a csapattól. De megfogadtam, soha többé nem mondok helyezést, mert abból csak a baj van. Ha azt mondom, hogy csapatot építek, csak maradjunk bent, akkor máris azt vágják a fejemhez, hogy ha még én sem bízom bennük, akkor ki. Ha azt mondom, ott leszünk valahol a középmezőny élén, és nem sikerül, akkor az a probléma. Azért mondtam a 7-10. helyet, mert egyszerűen ezt éreztem reálisnak.

- Volt-e szavazni?

- Természetesen. Úgy érzem, ez mindenkinek kötelessége lenne. Sajnos, épp Hajdú-Biharban volt a legalacsonyabb a részvételi arány.

- Magánéletéről, családjáról mit tudhatunk?

- Elváltam, élettársammal élek hosszabb ideje. Nyugodt hátteret biztosít, sokat segít. Pedagógus, így jól érzi azt, hogy mikor kell vigasztalnia, és mikor jobb, ha nem szól. Egyébként pályaedzőként sokkal könnyebb volt, moziba, társaságba jártunk, színházbérletünk is volt. Most az egész életem a foci körül forog. Csak a család, a barátok maradnak. Néha elmegyek teniszezni. Kikapcsolódni nagyon nehezen tudok, főleg vereségek után. Napokig nem tudok leülni egy filmet megnézni, vagy regényt olvasni, inkább videón mégegyszer megnézem a meccsünket. Szeretem a társaságot, minden szállal Debrecenhez kötődöm, sok régi ismerősöm, barátom él itt, de sajnos ritkán találkozom velük. Édesapám is játékos, majd edző volt, 1959-ben halt meg, amikor két éves voltam. Ahogy mostanában találkozok a régi barátaival, egyre többen mondják, hogy mennyire hasonlítok rá.

- Hogyan és meddig lehet bírni a sok támadást, bekiabálást? Gondolt-e emiatt a távozásra? A családja hogyan viseli ezt?

- Ez komoly teher. Rettentően bánt, elkeserít. A távozás gondolata is felmerült bennem, többször is. A családom, barátaim vigasztalnak, hogy ez csak 20-30 ember a sokezerből. Akkor el is hiszem nekik, de ahogy kijövök a pályára, egyből elszorul a gyomrom, hogy ma vajon mit vágnak a fejemhez. Az edző is ember, tanul, képzi magát, csinálhatja rosszul vagy jól a dolgát, de attól még nem csavargó gazember. Vallom, hogy csak a fiataloké a jövő, ezen az úton kell tovább haladnunk. A kérdés csak az lehet, hogy velem vagy nélkülem. Csak az tartja bennem a lelket, és azért nem adtam még fel, mert tudom, hogy nagyon rövid időn belül ismét nagyszerű csapata lesz Debrecennek. Hogy maradok-e az idény végén, azt még nem tudom. Mindenhol jön a siker után megtorpanás, de sajnálatos módon nem kapjuk meg azt a türelmet, biztatást, amire szükségünk lenne. Tudom, hogy Sándor Tamásék megszolgálták azt a szeretet, amit kaptak, de talán a mostaniaknak is lehetne egy picikét előlegezni. Ami a családot illeti, nos, tényleg ők tartják bennem a lelket. Édesanyám egyedül nevelt fel, nagyon sokat köszönhetek neki. Minden meccsemre kijött, bérlete van. Jó egészségnek örvend, remélem még sokáig. Azonban az utolsó négy meccsre már nem engedtem ki, gondolom nem esne jól neki, amikor az édesanyámat, azaz őt szidják a lelátón...

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com