"Husi"

Töretlen hittel küzd a győzelemért, mert veszíteni nem szeret és nem is tud. Közben nála két fejjel magasabbakkal hadakozik, mindig bátran veti magát a legszikrázóbb párharcokba, nem retten vissza olyan összecsapásoktól sem, melyekben gyakran ő húzza a rövidebbet. Ilyenkor feltápászkodik és mosolyog. Mindig mosolyog, még akkor is, amikor más a gyúróért, orvosért, mentőkért kiált...

"Husi" kedves, mindig jókedélyű ember. A játéka nem látványos, de annál hasznosabb. Igaz a sikerek fényében rá kevesebb sugár irányul, de ez sem zavarja, vállalja a "szürke eminenciás" szerepkörét is. Miért? Mert imádja a kézilabdát, a csapatát és a játékostársait, de talán az egész világot magához ölelné. Különösen akkor, ha sikerülne a nagy győzelem, a továbbjutás, a döntős szereplés.

- Annak idején, 1982-ben, amikor Győrből ide, az ország másik végébe jöttél a DMVSC-ben "befogadtak", de csak amolyan "van hely, elfér" emberként. A férjed a D. Dózsába igazolt és az számított jó fogásnak. Később őt egy sérülés megakadályozta képességei kibontakozásában, így ma Török Imre a lila-fehérek gyúrójaként dolgozik. Ellenben te, akinek tehetségében kevesen bíztak, szerintem különösen szép karriert értél el. Válogatottságig vitted.

- Eleinte csak amolyan kisegítő, csereember voltam és valóban nem sok vizet zavartam. A nagy változást az hozta az életemben, amikor 1985-ben egy csapásra én lettem az irányító. Medgyessyné és Szántó Anna sérülésének "köszönhettem", hogy tartósan játéklehetőséghez jutottam. Ákos akkor rengeteget foglalkozott velem, sokat különóráztunk és egy idő múlva azt éreztem, hogy bízik bennem. Ugyancsak kis idő múltával a csapattársaim is másként kezdtek rám nézni, elfogadtak egyenrangú partnernek. Ma már úgy hiszem, szükség van rám, és az én stílusom jól illeszkedik a csapat játékába. Különösen akkor, ha a beállós posztján játszhatok, ahol a legjobban érzem magam.

Forrás: BEK-műsorfüzet

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com