ifj. Makray Balázs

- Kezdésként pár szót szóljunk id. Makray Balázsról, rendben?

- Játékosként szerepelt Dorogon, Komlón (ott Lantos volt az edzője, a KEK-ben is játszottak), Szegeden (ahol a jogra járt éppen), a Vasasnál (olyan nagy nevekkel, mint Mészöly, Ihász, Farkas) és persze Debrecenben. Az élvonalban 225 mérkőzést játszott. Tagja volt az ifi- és utánpótlás válogatott keretének. 1973-ban került Debrecenbe (akkor voltam 3 éves). A TF-et végezte el, testnevelő szakedző lett. Teleki Gyula, majd Kovács Ferenc mellett volt pályaedző, itt a cívisvárosban. Később Kuvaitban és az Egyesült Arab Emirátusban edzősködött 1-1 évet, majd a Kossuth Egyetemen tanított. Ült a Kinizsi és a DUSE kispadján, volt a sportiskola szakágvezetője, aztán a DVSC-nél foglalkozott az ifikkel. Rendelkezik az UEFA B-licensszel, Debrecenben és környékén nem sok ilyen edző van. Sohasem volt az a típus, aki erőszakosan az előtérbe tolja magát. Most Komjáti András munkáját segíti pályaedzőként, Farkas Tiborral.

- Hogyan indult a pályafutásod?

- Komlón születtem 1970-ben, akkor Apu éppen ott szerepelt. Édesanyám éppen Sopronban született, de tősgyökeres debreceni, egyébként válogatott kerettag tornásznő volt. Igazi sportcsalád a miénk. Egy húgom van, ő most 29 éves. Debrecenben élünk 1973 óta. Kb. 7 éves koromtól kezdve, ha csak lehet, minden Loki-meccsen kint vagyok. A Ságvári Endre Általános Iskolába jártam, majd a Kossuth Lajos Gimnáziumba. Aztán másodjára felvettek az egyetemre, finn-történelem szakra. 1995-ben diplomáztam finnből. Angolból is vizsgáztam, fél-fél évig tanultam németet és spanyolt is, valamint egy-egy évet latint és észtet. Tervezem újra komolyabban foglalkozni valamelyik nyelvvel, vagy a némettel vagy a spanyollal. Diploma után kerültem Szegedre a Juhász Gyula TK-ra, ott sportszervezői szakot végeztem. Hivatalosan a bölcsészkar miatt középiskolai tanár lennék, de szívesebben használom a sportszervező "titulust". Most tavaly szeptembertől felvettek a Külkerre, nemzetközi diplomácia szakra, de a DVSC miatt halasztottam egy évet.

- Sportolóként meddig jutottál?

- A DVSC serdülő III-ban fociztam, többek között Gombos Pistával, Erdődi Lacival, vagy éppen a később nagyobb karriert befutó Sallai Tibivel. Kapus voltam. Később fokozatosan átvette a főszerepet a tenisz, de amikor Kuvaitban voltunk, újrakezdtem a focit is. Érettségi után a DUSE II-ben játszottam a megyei bajnokságban. Ekkor már kimerészkedtem a kapuból, sőt, a góllövőlistán Magyar Balázs mögött a második helyen végeztem. Játszottam még a DEAC-ban, de az NB-III. igazából már nem vonzott. A sport szeretete megmaradt, de (látszik is az alakomon) egyre kevesebb időm jut rá. A régi DEAC-osokkal szoktam kispályázni, az Agrár bajnokságában játszunk Vének néven. Más sportágak közül főleg a labdajátékokat szeretem, de például megnézem Kokó meccseit is.

- A DVSC előtt az Eponában dolgoztál.

- Igen, értékesítéssel, reklámmal, marketinggel, PR-rel, sportügyekkel foglalkoztam. Fordításokat csináltam, láttam ebben a munkában fantáziát, szerettem. Sok fontos kapcsolatot építettem ki akkoriban.

- A magánéletben is? :-)

- Ha arra célzol, nem vagyok nős. Egyre többen mondogatják, hogy itt lenne az ideje, de nem sürgetem, majd ha úgy érzem, hogy tényleg eljött az Igazi.

- A Lokinál milyen volt a pénzügyi helyzet, mielőtt idekerültél?

- A DVSC kb. 300-400 milliós tartozásokkal rendelkező sportszervezet volt akkoriban. Sok szakosztálya volt, de az APEH és a TB felé óriási hátralékkal bírt. Kovács Attila idejében kellett gazdasági társasággá alakulni, akkor kapta meg a labdarúgó kft. az indulás jogát, a játékjogokat, stb. a DVSC-től. A kft. rendben volt az APEH és a TB felé, de tartoztak 240 millióval több irányba, pl. a játékosoknak. Egyébként az OTSH felajánlotta, hogy a két oldal egyetértése és szerződés esetén elengedi a tartozásokat. Az országban 3-4 klub kivételével minden élvonalbeli csapat elfogadta, a DVSC nem. Ez az akkori vezetőség nagy hibája volt. Kerestük a megoldást, a tőkeerős helyi vállalkozók, cégek is mellénk álltak, így végül 1999. augusztus elsejével jött létre a részvénytársaság, 75 milliós kezdőtőkével. Ebből 40 millió volt az önkormányzaté, 15 a Hélikeré, 6 az Eponáért, 5 a Karáté, a többi kisebb 1-2 milliós rész egyéb vállalkozóké. 2000. februárban emelték az alaptőkét, egy nagyobb befektető csoporté lett majdnem 35%, de az önkormányzat is tartotta a 25%+1-et. Ígéretet tett arra, hogy ez a 25% plusz 1 szavazatot mindig is megtartja. Ez azért kell, hogy a város nélkül ne hozhassanak a tulajdonosok 3/4-es többségű döntéseket. Az rt. törzstőkéje akkor 150 millió forint lett.

- Milyen lett a DVSC Labdarúgó Rt. felépítése?

- A legfontosabb döntéshozó szerv az évente min. egyszer összehívott közgyűlés. Ebben a részvényesek, a cégek tulajdonosai, üzletvezetői vesznek részt. Az igazgatótanács 11 fős, őket a közgyűlés választja. E tanács elnöke most Győri Gyula. Én, mint cégvezető az igazgatótanács döntéseit hajtom végre. Persze nincs korlátlan hatalmam, például a megkérdezésük és hozzájárulásuk nélkül csak max. 2 milliós szerződést írhatok alá. Ennél "kisebb" dolgokkal is foglalkoznom kell, csapattal kapcsolatos ügyekkel, reklámszerződésekkel, edzőtáborok szervezésével, mindennapos ügyekkel, játékos-igazolásokkal, stb. Nem is sorolom. Átlagos munkanapom reggel 8-tól este 7-ig tart. Rajtam kívül mindössze 1, azaz egy főállású alkalmazottja van a cégnek, egy könyvelő hölgy. Mindenki más az edzőktől a pályamunkásokig vállalkozói szerződéssel dolgozik nálunk. Nagyobb apparátust nem enged az anyagi helyzetünk. Messze vagyunk még a világtól, pl. a Celtic Glasgow-nak 250 alkalmazottja van, pedig ők igazi skótok :-)

- Kikre lenne még szükség?

- Egy titkárságvezetőre. Legalább egy idegen nyelv ismeretével, számítógépes gyakorlattal, levelezésre és sajtómegfigyelésre, stb. Egy markentinges is kellene, a reklámszerződésekhez, PR-hez, sajtókapcsolatokhoz. Feltétlenül egy gazdasági vezető is szükséges, aki csak ezzel foglalkozik. A csapat mellett is kevés dolgozónk van. Mostanában Vincze Ferencnek is besegít egy másik gyúró, Végső Béla, aki dolgozott Diósgyőrben és az olimpiai válogatottnál is. A 22 játékoshoz kellene 3 gyúró, nos, így már van másfél. Az edzőtáborban, Tiszaújvárosban már találkoztunk egy kineziológus hölggyel, aki többek között Kőbán Rita felkészülését segítette. Dolgozott a Fradi női kézilabdacsapata mellett is, de például ő készítette fel az olimpiára Márkus Erzsébetet is. Szükség van a munkájára, fejben is "gyenge" a csapat. Javítani kell a koncentrációt, oldani kell a stresszt, motiválni kell őket, önbizalmukat kell rendbe tenni. Ebben segíthet a hölgy. Szinte minden területen lehetne új szakembereket alkalmazni. Tervezünk egy játékos-megfigyelő rendszert is, 3-4 emberrel lefedhető lenne a Tiszántúl, vagy akár a Duna-Tisza-köze is. Figyelnénk a régió tehetséges játékosait, követnénk a fejlődésüket. Egész fiatalon "kiszűrhetnénk" őket. Ki kell használnunk, hogy - sajnos - mi maradtunk egyedül élvonalbeliek ezen az országrészen.

- Kiemelten foglalkozik az utánpótlásával a DVSC?

- Igen. Igyekszünk egy új szemléletet meghonosítani. Magasan kvalifikált, képzett szakembereket alkalmazunk, elég csak Herczeg András, Pajkos János vagy Hegedűs Gábor nevét megemlíteni. Külön számlával rendelkező utánpótlásnevelő kft-nk van, melynek célja a debreceni, megyei fiatal tehetségek felismerése, képzése, nevelése. Fele-fele arányban az önkormányzat és az rt. tulajdona ez a cég. Sajnos a focisuli és a sportiskola közötti viszály a szakmai munka rovására ment. Elég csak Dombi Tibi esetét felhozni a DSI hatékonyságára. Ha vele csak kicsivel jobban foglalkoznak, akkor a tehetségével, szorgalmával már a Barcelonában játszana. Ennek a nem megfelelő szakmai munkának köszönhető, hogy "kihalt" az ificsapatunk. Négy bevethető emberünk van. Ezért az ifi A bajnokságban is két évvel idősebbek ellen kell játszania a mi 16 éveseinknek. Az ifi B-ben pedig kénytelenek vagyunk 14-15 éveseket mélyvízbe dobni. De már vannak olyan elképesztő tehetségeink, mint Makula Gyuri vagy Máté Peti. Őket már a tiszaújvárosi edzőtáborba is elvittük a nagyokkal. A juniorokkal is nehézségeink vannak, ugyanis a bajnokságuk botrányosan gyenge. Második helyen álltunk, de 9 játékost elvittünk a fiókcsapathoz. Az NB II-ben végre tényleg kemény, szó szerint vérre menő csatákat vívnak, többszáz vagy ezer ember előtt lépnek pályára minden fordulóban. Harmadik helyen állnak, nem vallanak szégyent. Aki harcosságban, iramban, fizikumban és persze játékban is kimagaslik közülük, felkerül az első csapatunkhoz. Egyértelmű, hogy hosszútávon főleg rájuk kell támaszkodnunk. Fiatalokat kell találnunk, képeznünk, nevelnünk, őket kell aztán beépíteni a DVSC-be.

- Rövidtávon mi a megoldás?

- Sajnos igazolnunk kell. Persze nem 6-7 játékost, de néhány posztot feltétlenül meg kell erősítenünk. A három tényező a pénz, a szakmai tudás és a szerencse. Egy jó igazoláshoz ez utóbbira is szükség van! Példaként mindenki Balassával dobálózik, hogy 13 millióért vettük és csak 10 millióért adtuk el. Ez szerencse dolga. Kerekest például 4,5 millióért vettük meg, most pedig akár 80 millióért is elvinnék. Jó egy év alatt majdnem 20-szorosára ment fel az értéke. A külföldiek mellett szól, hogy télen könnyebben elhozhatók, mint a magyarok, talán nívósabb bajnokságban is játszanak. De nagyon vigyáznunk kell a szerencsevadászokkal és álmenedzserekkel. Megnézünk mindenkit, mert "vak tyúk is talál szemet", de aki nem DVSC-szintű, az nem kerülhet hozzánk. Tudatosan olyan játékost keresünk most, aki elsőosztályú csapatból jön, bal oldali belső védőként bevethető, jól ismeri a 4-4-2-es rendszert, leinformálható, stabil csapattag. Gazdasági vállalkozás nem dobálja a pénzt, csak az értéknövelés esélyével vásárol. Egy 28 éves Bagoly 60 milliójából már nem tudunk biztosan többet kihozni. A 100 milliós hitelt sem szavazta meg az igazgatótanács. Nagyon kemény feltételei, következményei vannak e hitel felvételének. Például nem készpénzben jár, hanem kötvénycsomagban, ráadásul nem is azonnal. Ebből a reorganizációs hitelből most a Sopron kapott egy nagyobb összeget, de pl. az Újpestet többször elutasították. A Fradi pedig a bankjától vett fel soktízmilliós kölcsönt. Ez a hitel kemény százalékokat kamatozik, ha pedig nem sikerül a visszafizetése, akkor "cserébe" bejönnek a klubba, és részesedést kapnak az rt-ből. Ennek még a lehetőségét sem engedhetjük meg.

- Sándor Tamás, Dombi Tibor megszerezhető-e?

- Jelenleg nem. Tobét a Beitar 500 ezer dollárért vette meg a Torinotól. Ez kb. 150 millió forint. Ez az összeg azóta pedig csak nőtt. Tamás nagyon jól játszik kint is, megválasztották a legjobb külföldi játékosnak. Csapata csak óriási összegért engedné el. Ha lejár a szerződése 2002. nyarán, szívesen hazajön. Dombi helyzete egy kicsivel nehezebb, ő 2003-ig kötelezte el magát, ráadásul még két évre opciója van az Utrechtnek.

- 2002. fontos év a DVSC történetében.

- Igen, 100 éves lesz a klub jövőre. A napokban Komlóssy Imre szervezett egy találkozót a régi vezetők, játékosok részére, akik 1979-től napjainkig kapcsolatban álltak a DVSC-vel. Tervezzük Filep Tibor könyvének befejezését, mely az utóbbi 20-25 év történetével foglalkozna. Ebből 2001-ben már megjelenik egy kivonat. Sokan ajánlották fel segítségüket. Összegyűjtjük a régi ereklyéket, fényképeket, és létrehozunk egy sportmúzeumot. Remélhetőleg már az új stadionban egy jubileumi tornát is szervezünk. Nyáron két nap alatt lebonyolítanánk 4 mérkőzést, azaz két elődöntőt és a helyosztókat. A tervek szerint vetélytársaink a Dinamo Kijev, az Utrecht és a Wolfsburg lenne. Mindhárom csapatban megvan a szándék, de ha valamelyik mégsem jön össze, akkor a Frankfurtot keressük meg.

- Mi lesz a stadionnal?

- Részt veszünk a stadion-rekonstrukciós programban. Ez azt is jelenti, hogy meglévő stadiont újíthatunk fel. 2002. nyarára lehet kész. Az Oláh Gábort és repteret nyújtottuk be pályázatunkban. A jelenlegi stadionban már nagy nehezen kész a villanyvilágítás, műanyag székek lettek felszerelve, felújítottuk nemrég az öltözőket is. Ezt meg kellene hagynunk így, utánpótlásunk végre méltó környezetben készülhetne, szerepelhetne. A reptérrel a legnagyobb probléma, hogy rekonstrukciós a program, tehát nem vonatkozik új stadionokra. Esélyünk azért van, mert egy komplexumban gondolkozunk. Edzőtermek, uszoda, üzletek, szálloda, tehát más forrásokat felmutatva csak egy részfeladat maga a focipálya. Így megkaphatjuk a támogatást. A reptérre négysávos út fog vezetni a belvárosból, közel lesz a buszpályaudvar, a vasútállomástól is pár perc sétával elérhető. Vonzó gondolat lett volna a Nagyerdei Stadion felújítása is. Sajnos éppen legnagyobb előnye lett a hátránya. A nagyszerű környezet. Ilyen stadionhoz UEFA-előírás 5000 parkolóhely. Jelenleg 3000-rel rendelkezünk. Ezek bővítéséhez pedig már a Nagyerdőt kellene "átalakítani" és ez a környezetvédelem miatt szóba sem jöhet.

- Nem drágák a belépők?

- Talán már egyre kevésbé. Régóta nem emeltünk árakat, sőt, kiemelt szintű, azaz drágább mérkőzés ebben a szezonban egyáltalán nem volt. Amennyire rajtam múlik, nem is lesz idén. A jegy ára egy jó mozizással összehasonlítva már igen kedvező. Ráadásul ha a magyar foci színvonala is emelkedik, ezek a jegyárak teljesen reálisak lesznek. Bevételeink 40%-át tudjuk "saját" erőből megszerezni, TV- jogdíjakból, reklámokból, szponzoroktól és persze a belépőkből. Külföldön csak a TV 60%-ot jelent. Mi bevétel-alapú pénzügyi tervezéssel dolgozunk, legfeljebb annyit költünk, amennyi bevételünk volt.

- Garamvölgyi miért ment el?

- Lajos szerződése 2000. június 30-án lejárt. Vele tárgyaltunk először, ahol mindkét oldalnak megvoltak az elképzelései. Egy lejáró szerződést nem kötelező meghosszabbítani. Garát nem rúgtuk ki, nem zavartuk el. Épp ő mondta az év végén: "ahogy ők akarták, úgy én nem, ahogy én akartam, úgy ők nem". Pontosan ez történt. Aztán valóban szóba került Mezey neve, őt az igazgatótanács nem fogadta el egyértelműen, majd jött Komjáti András. Ismertette az elképzeléseit a tanácstagokkal is, bizonyította, hogy szakmailag felkészült, egy év alatt is remek eredményekkel rendelkező edző. A mai modern futballnak megfelelő korszerű játékrendszert vezetett be, Fél év alatt öt, részben vagy teljesen új embert épített be az alapcsapatba: Bernáth, Turján, Alekszics, Flick és Bajzát sem volt stabil kezdő korábban. Az alapszakaszban elfogadható teljesítményt nyújtott a csapat, de Fehérváron, Tatabányán és főleg Pécsett minősíthetetlen hozzáállással játszottak a fiúk. Tavaly is ezen ment négy idegenbeli meccs egymás után, az akarás hiányán, a hibás felfogáson. Fejben voltak nagy bajok. Minden meccsen az életért kell küzdeni. Ugyanez a rossz hozzáállás jött elő a teremtornán is, a Hévíz ellen. Ezen változtatni kell!

- Ciprus következik.

- Végül is Larnacába megyünk, a Princess Hotelben fogunk lakni. Biztosítottak a feltételek a nyugodt felkészüléshez. Neves, jó csapatok ellen játszunk edzőmérkőzéseket, pl. a Sahtyor Donyeck csapatával 18-án. Természetesen amint hazajövünk, szurkolói ankétot szervezünk a vezetőedzővel, a csapatkapitánnyal, a (magyarul beszélő) új játékosokkal és velem. Még annyit hadd mondjak el, bármilyen kérdéssel meg lehet keresni; akár itt a honlapon, akár négyszemközt szívesen válaszolok arra, amire tudok. Zárásként válaszolok is egy ilyen felmerült kérdésre: igen, természetesen a szezon kezdetén már kint lesznek a stadionban a "www.dvsc.hu" táblák.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com