Ilyen szezonra várt!

- Vártad már a szezon végét?

- Egyrészről vártam, mert tényleg elfáradtunk, másrészről viszont jó szezont futottunk, még nyomtuk volna. Meg aztán olyan emberek távoznak, akikkel nagyon jól éreztem magam

- Azt mondják, az a kézilabdázó, aki reggel felébred, és nem fáj semmije, az meghalt. Neked melyik testrészed nem fáj?

- Lekopogom, most egyedül a vállam fájt, a térdemnek szerencsére nem volt baja.

- Főleg a válladra gondoltam, az utolsó hetekben már látszott, mennyire küszködsz.

- Ez tipikus kézilabdás, vízilabdás sérülés. Be volt gyulladva a vállam, tele volt folyadékkal, erre egy gyógymód van: a pihentetés. De erre nem volt lehetőség?

- Remek szezon van mögötted, pedig volt, amikor az első osztály is nagyon távolinak tűnt.

- Amikor a térdsérüléseim után Hajdúnánásra kerültem, tényleg messze volt. Ekkor nagyon sokat segített Molnár András, rengeteget dolgoztunk külön. Hitt bennem, és sokszor mondta, hogy leszek én még a DVSC játékosa.

- Szerencsére igaza lett?

- Sokáig valahogy nem voltam tudatában annak, hogy mitől lehetek jobb. Éreztem, hogy megvannak a képességeim, de azt is tudtam, hogy valami még mindig hiányzik belőlem, még többet kell kihozni magamból

- Ez az év volt az, amikor sikerül.

- Ehhez kellett, hogy minden edzést végig tudtam csinálni. Végiggüriztem a felkészülést, s ez nagyon fontos volt.

- Remekül kezdted az évet a Fehérvár elleni idegenbeli meccsen.

- A tavalyi szezont még a sérülésem előtt jó meccsel zártam, s szerencsére mire kezdtük az alapozást teljes értékű munkát tudtam végezni. Nagyon jól sikerült a felkészülés, s azt a formát a rajtra is át tudtam menteni.

- Kétfelé kell bontanunk a szezont, hiszen amíg Sopi is a csapat rendelkezésre állt ketten oldottátok meg a posztot, aztán változott a helyzet.

- Úgy gondolom a jobbátlövő poszt ebben az évre meg volt oldva. Jól kiegészítettük egymást, ha nekem nem ment Sopi hozta magát, ha ő teljesített gyengébben, akkor én nyújtottam többet. Ritkán fordult elő, hogy egyikünk sem játszott jól.

- Nem nyomasztott, hogy Sopi kiesése után egyedül maradtál?

- El kellett magamban rendeznem a dolgokat. A Fradi és Győr ellen nem sok pozitívumot tudtam kiemelni a játékomból, de aztán jöttek azok a mérkőzések, amelyeken jobban ment az egész csapatnak. Az alapszakasz végén pedig jött az ötmeccses győzelmi sorozatunk, amit a rájátszás elején még megtoldottunk. Borzasztó jó érzés volt folyamatosan nyerni. Talán az alapszakaszbeli itthoni Siófok meccs volt a kulcs, akkor már éreztük, hogy annyira jó passzban vagyunk, hogy messzire juthatunk. S persze egy idő után már szerencsénk is volt.

- Kívülről úgy tűnt, hogy ez volt az elmúlt évek legjobb szellemiségű debreceni csapata.

- Pontosan így érzem én is. Már korábban is elmondtam, hogy mindegy, hogy itthon ülök a családommal, vagy az öltözőben a csajokkal. Mindent meg tudunk beszélni, rengeteg közös programot szervezünk. Megjártam sok csapatot, de ilyen közösség sehol sem volt.

- Ez a siker egyik záloga?

- Igen. Ahol "nyírják" egymást a játékosok ott az eredmény is elmarad.

- Ebben az évben sikerült előrelépni. Elégedett vagy?

- Kicsit sajnálom, hogy nem végeztünk még előrébb. A rájátszásban Siófokon nagyon közel álltunk a győzelemhez, s ha az a meccs megvan, akkor odaérhettünk volna akár az ötödik helyre is. Ezzel együtt nem lehetünk elkeseredve, ha valaki az év elején aláíratja ezt az eredményt elfogadtuk volna. Mégis, kicsit csalódott vagyok. Igaz, az ötödik hely az erőviszonyok alapján nem lett volna reális.

- Mit szóltál az Év Legjobbjának járó díjhoz?

- Azt hittem, hogy csak a facebook-os szavazás van, erről nem tudtam. Meglepődtem, hogy engem szólítottak, de jól esett az elismerés.

- Hidd el, megérdemelted!

Bereczky Attila

Forrás: www.dvsckezilabda.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com