Ilyenkor nem szabad elbíznunk magunkat!

Női kézilabda EHF-kupa, első döntő:

DVSC-Symphonia - Bakkelagets Oslo 22-14 (12-7)

Debrecen, 2700 néző, vezette: Jo Nüser, Wim Struik (hollandok).
DVSC-Symphonia: SZOPÓCZY - SÁNDORNÉ 5, Jeddi 1, Katkó 2/1, Virincsik 3/2, CSAPÓ 8, László 2. Csere: Szamozvanova (kapus), Lajterné 1, Zupkó, Halcsik. Edző: Köstner Vilmos.
Bakkelagets Oslo: TJUGUM - Jensen 1, LANGBAKKEN 4/1, Kvitsand 3, Goksor 1, Grini 1, Ha­usmann. Csere: Magnussen 3, Madsen 1, Saeboe. Edző: Frode Kyvaag
Kiállítás: 8, illetve 16 perc (Grini kizárva a 29. percben).
Hétméteres: 4/3, illetve 2/1.

Óriási várakozás előzte meg a debreceniek immár ötödik euró­pai kupadöntőbeli szereplését an­nak ellenére, hogy a meccset a te­levízió is közvetítette.

Hallatlanul jól kezdtek a mieink, akik Csapó 2 és Virincsik hetes góljával hat perc alatt elhúz­tak 3-0-ra. Kvitsand ekkor szépí­tett, majd Csapó szerencsés körül­mények között hozzátett egyet, sőt még Sándornét is kiszolgálta (9. perc: 5-1). Langbakken "szólt köz­be" (5-2), majd a 10. percben be­állt a dán válogatott Gitte Madsen, aki azonban egész találkozón nem váltotta be a reményeket. A hol­land játékvezetők minden szabály­talanságot azonnal megtoroltak, több norvég játékost is kiállítottak azért, mert szabaddobásoknál nem tartották be a háromméteres távolságot. A félidő közepén Goksorra vonatkozott ez, majd Kvitsandot is leküldték, és kettős emberelőnyben végül is Sándorné ziccerét László lőtte be.

Grini is a kiállítás sorsára jutott reklamálás miatt, és a hármas (!) emberelőnyt Sándorné egy ejtés­sel hasznosította. Sőt, Szopóczy ki­védte Goksor hétméteresét, ráadá­sul ki is állították, mert Virincsiket átlökte Csapón. A 19. percben Lajterné egy gyönyörű bejátszás után tetemesre növelte a debrece­ni előnyt (8-2).

A Jeddi kétperces büntetése miatti lehetőséget emberelőnyből Grini használta ki, de Sándorné is betalált a jobb felső sarokba, vi­gyázva a hatgólos különbségre (9-3). Az Oslo 4+2-es védekezés­re tért át, de az akcióit csak akkor tudta kihasználni Kvitsand, ami­kor Zupkót kiállították (27. perc: 10-5).

A hátralévő három percben még két-két gól született (Virin­csik, Sándorné, illetve Magnussen 2), ám a legérdekesebb epizódot Grini harmadszori, végleges leküldése jelentette.

A norvégok már fekvő balát­lövőjében elakadt a Szopóczyról kipattanó labda, amit sportszerűt­lenül eldobott, a magyar szabad­dobást megakadályozva. Már csak 15 másodperc volt hátra, de ezt sem bírtuk ki, és Tjugum Magnussent indította, aki beállította a fé­lidei eredményt.

Szünet után tizenhárom perc alatt az ötgólos különbség mind­össze kettőre csökkent. Amíg ná­lunk csak Csapó és Sándorné talált be a vendégek kapujába, addig ők Goksor, Langbakken, Jensen, Magnussen és Kvitsand által ötször voltak eredményesek. Az utóbbi kettő kihasználta a Virincsik kiál­lításából eredő emberelőnyt.

Hallatlanul összeszedte magát a Loki, amelyben Csapó a mezőny fölé emelkedett. Nem csak szórta a gólokat, hanem kiszolgálta tár­sait is, és a válogatott átlövőnek döntő érdeme volt abban, hogy a 43-50. perc közötti időszakban a DVSC - fantasztikus szurkolótá­borától biztatva - a kétgólos kü­lönbséget hétre növelte (19-12)!

Az utolsó tíz percet 20-13-ról kezdték az ellenfelek, s a Loki - mint ahogy szinte végig a talál­kozó során - kitűnően védekezett. Sőt, Katkó emberhátrányból is gólt lőtt, aztán Csapó labdája bomba­ként vágódott a jobb felső sarok­ba, s erre a két találatra mindössze Langbakken tudott válaszolni egy­szer, hetesből. Közben Szopóczy a bravúrok sorozatát mutatta be, vastapsot érdemelve. Hiába pró­bálkoztak két beállóval a vendé­gek, a különbségen változtatni már nem tudtak, ehelyett bosszú­ból gyomron ütötték Csapót, aki nyolcszor terhelte meg hálójukat. A végén a szerencse is mellénk pártolt, hiszen Virincsik eladott labdájából Goksor már csak a ka­pufát találta el.

Óriási küzdelmet, kemény, már-már férfias harcot hozott az első EHF-kupadöntő, amelynek első húsz percében a Loki "a ha­zai pálya előnyét" valóban élvez­hette. Ráadásul Szopóczy Brigit­ta jó napot fogott ki, Csapóval szemben tehetetlenek voltak a norvégok, míg Sándornét ered­ményesen lehetett indítani rend­re. A jobbszélső az első félidőben négyszer, míg Csapó háromszor volt eredményes. Szünet után egy, közel negyedórás rövidzár­lat következett be, amikor min­dössze két gólra felzárkóztak az oslóiak, de ezután az "ijedt­ségtől" a Debrecen hét perc alatt olyan eredményes támadójátékot mutatott be, amit - a védekezés­sel együtt - világszínvonalúnak minősíthetünk. Lényegében már tíz perccel a befejezés előtt egyér­telmű volt a DVSC győzelme, s a mérkőzés végéig már "csak" fi­gyelnie kellett az eredményre, amit a taktikai utasítások csak­nem maradéktalan betartásával meg is valósítottak a lányok. A Debrecent a nyolcgólos előnyön kívül még a kevés (14) kapott gól is dicséri, s mindez jogos bizako­dással töltheti el a magyar küldöttséget a hét végi visszavágó­ra. Az utóbbi hetekben szeré­nyebb teljesítményt nyújtó Deb­recen bravúros kupaformáját hozta újra, és ha egy hét alatt a megdicsérteken kívül a többi já­tékos formája is javulna, végre teljesülhetne valamennyiünk ré­gi álma, az EHF-kupa elhódítása.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com