Irina, a kapusedző

Irina Szamozvanova már elképesz­tően régen, 1992-ben került a DVSC­-hez. Nyilas Tündével egyszerre indult el a Loki szekerét tolni. Szinte hihe­tetlen, de igaz: az akkori csapatnak még tagja volt Szántó Anna, Medgyessy Sándorné és Pusztai Tamásné is, akik az 1987-es bajnoki aranyérem kovácsai voltak. Irina egy igen rövid szegedi kitérőt leszámítva végig a klub szolgálatába állította nem mindennapi tehetségét.

A szurkolók hamar megszerették, hiszen elképesztő bravúrokra volt ké­pes. Az ellenfelek lövői valósággal rettegtek tőle, mert, ha egyszer elkapta a fonalat, alig lehetett az eszén túljárni. A nagy európai kupadiadalok idején Szopóczy Brigittával párban ritka nagy tudású kettőst al­kottak. Akkortájt el lehetett mondani, hogy a Lokinak két első számú kapusa volt, valamelyikük szinte mindig képes volt kiemelkedő teljesítményre. Az első EHF-kupagyőzel­met 1995-ben még együtt harcolták ki, a másodiknál már Irinára hárult a fő teher, de ő elbírta azt. Nem lett hűtlen a csapathoz a szerényebb években sem. Egyszer már vissza­vonult, el is búcsúztatta illően a Hódos Imre Sportcsarnok közönsége, de tavaly a sérülések miatt visszahívták, és ő nem mondott nemet. Boldog édesanyaként fejezte be pálya­futását. Na persze csak a Lokinál, mert azért az NB I. B-s Derecskét még erősíti a kapuban...

Hát szó, mi szó, van mit átadnia az utódoknak...

Forrás: Lokiinfó 2004

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com