Ivana Lovric: Szeretek mosolyogni!

– Milyen környezetben nőttél fel? Volt hagyománya a családodban a kézilabdának vagy egyéb sportnak?

– Zágrábban születtem, és az egész családom nagyon szereti a sportot. Édesanyám és nővérei is kézilabdáztak fiatal korukban, így megvolt bennem az érdeklődés a kézilabda iránt. Először mégis kosarazni kezdtem, csak három évvel később határoztam el, hogy teszek egy próbát a kézivel. És a mai napig itt ragadtam. :)

– Hol és hogyan kezdtél kézilabdázni? Hogy értékeled pályafutásodnak ezt az első, horvátországi szakaszát?

– Zágrábban kezdtem még általános iskolásként. A klub neve "Hrvatski dragovoljac" volt. Ott játszottam 2003-ig, amikor a "Lokomotiva" játékosa lettem. Szívesen emlékszem vissza ezekre az évekre, nagyon sok jó dolog történt velem abban az időben.

– A Lokomotivától a Metzhez kerültél. Egy korábbi interjúdból úgy tűnik, hogy fiatal légiósként elkápráztatott a francia élet, a lehetőségeid, a távolságok.

– Hát igen, ez óriási változás volt a számomra. Távol kerültem a szüleimtől, az otthonomtól, a szülőhazámtól és a barátaimtól. De eggyel magasabb szintre akartam lépni kézilabdában. Franciaország kedves hely, egy csomó érdekes dolgot meg lehet róla tudni. Eleinte persze nehéz volt, mint bárhol, ha külföldi vagy. :) De az alatt az egy év alatt rengeteget tanultam önmagamról, és a kézilabda-karrierem szempontjából is jó lépésnek bizonyult.

– Milyen lehetőségeid voltak, miután a Metznél lejárt a szerződésed? Hogy esett a választás éppen Magyarországra és Debrecenre?

– Hm, soha sem gondoltam volna, hogy egyszer itt fogok játszani. :) Néhány magyar klubról hallottam korábban is, de nem ismertem a bajnokság rendszerét, színvonalát, vagy hogy milyen elven működnek a klubok. A DVSC megkeresése így nagyon meglepett. :) De aztán beszéltem néhány emberrel a klubtól, láttam hogy komolyan gondolják, és azt mondtam magamnak, hogy miért is ne próbálnám meg. Ma pedig itt vagyok. :)

– Úgy hallottuk, nem volt egészen zökkenőmentes az érkezésed, pl. az első szállás... ;) Nem ijesztettünk el rögtön?

– Igen, eleinte nem volt minden könnyű, de alkalmazkodtam. :) Soha sem ijedtem meg, tudom hogy minden okkal történik! :)

– Nehéz volt beilleszkedni Magyarországon? Milyen itt élni Horvátországhoz és Franciaországhoz viszonyítva?

– Egyszerűen ez az egyik otthonom! :) Máshogy éltem Horvátországban, máshogy Franciaországban és máshogy itt. Külföldiként egy idegen országban sok időt töltöttem egyedül, amit nem szeretek.

– Metzben ez is másképp volt, hiszen a csapattársak között volt egy honfitársad (Vesna Horacek), aki segített az új környezetbe való beilleszkedésben. Nálunk te vagy az egyetlen külföldi. Ez mennyire nehezíti meg a mindennapjaidat? Van, akitől tudsz segítséget kérni?

– Metzben Vesnán kívül egy szerb, két cseh játékos és az edző is értett horvátul, így ott könnyebb dolgom volt. Most néhány angolul tudó csapattársam segít, ha fordítani kell.

– Egyébként játék közben nem merülnek fel nyelvi problémák? Ugyanolyan gyorsan tudsz reagálni, mint fordítás nélkül tennéd?

– Hú, a nyelv néha nagyon nagy problémát jelent! Eleinte nehéz volt, de mostanra megtanultam a legtöbb magyar kézilabdás kifejezést. Játék közben viszont, amikor gyorsan kellene gondolkodnom és beszélnem, akkor még mindig probléma. :) Ilyenkor néha átváltok horvátra, amit mindenki szuperül ért, haha! :)

– Mi magyarok nem az idegennyelv-ismeretünkről vagyunk híresek. Sok gondot okoz ez neked a mindennapi életben? Meg tudod magad értetni, ha éppen vásárolsz, szórakozol, ügyeket intéznél?

– Nagyon furcsa volt számomra, hogy egy csomó fiatal egyáltalán nem beszél idegen nyelvet. Ez néha komoly gondot jelenthetne, de van szótáram, így mindig megkapom, amit akarok, haha! :)

– Hogy állsz a magyar nyelvvel? Kénytelen vagy barátkozni vele, vagy túléled nélküle is? :)

– Hú, a nyelvetek annyira nehéz és bonyolult! :) Küzdök a szavakkal és a betűkkel, de ugyanakkor szórakoztat is. :) Még mindig itt vagyok, szóval úgy tűnik most már túl fogom élni. :)

– Felismernek az utcán? Megszólítanak az emberek?

– Ha-ha! Senki sem ismer fel! Nincs ilyen tapasztalatom.

– Ez most komoly!?

– Igen, itt még tényleg nincs olyan élményem, hogy valaki felismert volna. Egyetlen egyszer vitt el egy taxis ingyen, amikor elmondtam neki, hogy a Lokiban játszom! :)

– Nehéz lenne megbecsülni a szurkolóink számát, de a honlapra pl. napi ezer egyedi látogató néz rá. Nem lehet, hogy egyszerűen nem a megfelelő helyeken jársz? :)

– Haha, lehet, de Debrecen nem olyan nagy város. Valószínűleg már mindenhol jártam!

– Nem hiányzik az ismertségnek ez az oldala? Szeretnéd, ha felismernének az emberek?

– Nem szeretnék híres lenni, hogy mindenki tudja merre járok és mit csinálok! :)

– Egyébként hogy érzed magad Debrecenben? Vannak itt barátaid? Eljártok szórakozni a csapattársakkal?

– Találkoztam itt néhány izlandi lánnyal, akik itt tanulnak. A legtöbb szabadidőmet velük töltöm, de ők sokat vannak az egyetemen, így sokszor unatkozom. A lányok a csapatból rögtön hazautaznak, ha kapunk egy-két szabad napot, szóval nem könnyű az egyetlen külföldinek lenni.

– Mit csinálsz a szabadidődben? Van valamilyen hobbid?

– Nagyon szeretek olvasni! Közben tanulok is Zágrábban, végzős vagyok, már csak néhány vizsgám van hátra. És egy cégnek is dolgozok.

– Mit tanulsz?

– Újságírást.

– Hűha, akkor tulajdonképpen most én vizsgázok. :) És mit tudhatunk erről a cégről?

– Ez egy wellness-cég, táplálék-kiegészítőkkel foglalkozik. Az ő termékeiknek vagyok a független terjesztője. Használom is a termékeiket, és megosztom a tapasztalataimat a körülöttem lévőkkel. Végül is ez élelmiszer, arra pedig mindenkinek szüksége van! Szeretem ezt a munkát, mert akkor és azzal dolgozok, amikor és akivel akarok. Nem bírnám a klasszikus irodai munkát, ahol nyolctól négyig bent kellene ülnöm. Szeretem a szabadságot, szeretek utazni, új embereket megismerni és persze pénzt keresni. :) Ennél a cégnél ezt mind megtaláltam.

– Nekem nem úgy tűnik, mintha annyira unatkoznál. :) És mit szól a családod a profi kézilabdás karrieredhez? Milyen a viszonyuk a munkáddal? Milyen gyakran tudtok találkozni?

– Nagyon boldog vagyok, hogy ilyen családom van! Mindenben támogatnak, amibe belevágok! Ide is gyakran jönnek, Debrecen nincs olyan messze Zágrábtól, mint Franciaország volt. :) Például amikor a nemzeti válogatottal játszunk, az egész család itt van. Legutóbb negyvenen jöttek. :)

– Úgy érted, hogy negyven családtagod!?

– Igen, a családtagjaim! :)

– Szép nagy családod van. :) Mi pedig nagyon örültünk, amikor megérkeztél hozzánk, s még jobban, amikor megtudtuk, velünk maradsz jövőre is. Gondolkodtál a távozáson?

– "Koszonom!" :) A klubtól már nagyon korán beszéltek velem, és elmondták a további terveiket.

– Ügyes, technikás, rendkívül jól cselező játékost ismertünk meg benned, lövéseid erősek, pontosak. Van olyan terület, ahol szerinted fejlődnöd kell?

– Azt hiszem több lövéssel kellene próbálkoznom kívülről. De a játékom alapja az egy az egy elleni játék, és az átlövőinknek is elő kell készíteni a helyzeteket, így nincs időm lőni, ha-ha! :) Most persze csak vicceltem, de tényleg ebben és a védekezésben kell még fejlődnöm.

– Az a játékos vagy, akinél jó helyen van a labda a csapat szorult helyzetében. Szinte bárki ellen képes vagy egyéni betörésekre. Szereted az egy-egy elleni helyzeteket?

– Köszi! :) Igen, nagyon szeretem azt az érzést, amikor sikerül valakit megverni. :) Ezért csinálom olyan sokszor. :)

– Milyen tényezők dönthettek az alapszakasz végén a Vác, majd a rájátszásban a ti javatokra: erőnlét, védelem, támadás?

– Hú, azon az első meccsen, amikor veszítettünk, nagyon sok ziccert hibáztunk, dekoncentráltak voltunk, és az edzőváltás is csak néhány héttel korábban történt. Az a mérkőzés rosszkor jött. De a rájátszásban megmutattuk, hogy milyen, amikor csapatként játszunk!

– Kinek az ötlete volt és milyen megfontolástól vezérelve, hogy a harmadik passzból dobtunk egy demoralizáló kínai gólt a 20. másodpercben? Ez megadta az egész meccs alaphangulatát.

– Az edzőnk adta az ötletet az öltözőben a meccs előtt. És ez tényleg nagy lökést adott. :)

– Tréfi éppen arra a meccsre emlékszik vissza a legszívesebben. A te véleményed szerint melyik volt a legjobb, illetve a legrosszabb meccs a szezonban?

– A legrosszabb a Békéscsaba elleni volt idegenben, a legjobb pedig a Buducnost ellen idehaza!

– Őket megvertük volna, ha még hangosabbak vagyunk? :) Mi a véleményed a szurkolókról?

– A szurkolók NAGYSZERŰEK! Nagyon szeretem őket! Soha sem fogom elfelejteni az első meccset a Fradi ellen, én akkor találkoztam először ezzel az atmoszférával! Nagy élmény volt! A Podgorica ellen egyébként az első meccs döntött, ahol nem játszottunk jól. De ha a továbbjutás a szurkolókon múlna, akkor a döntőben lett volna a helyünk!

– Szükségünk van további játékosokra, vagy komplett a csapat?

– Szerintem van egy csomó nagyon jó játékosunk. Hogy szükség van-e további játékosokra, azt a klubvezetés fogja eldönteni annak függvényében, hogy mik a további célok.

– Bakó Botond vs. Köstner Vilmos. Mi változott? Milyen különbségeket említenél a két edző munkájában és stílusában?

– Profi kézis vagyok, az a dolgom, hogy játsszak. Hogy ki az edző, azt nem én választom meg. Azt kell mondjam, hogy rengeteget tanultam Botondtól, mint ahogy most Vilmostól is rengeteget tanulok.

– Több országban játszottál, más-más kézilabda-kultúrákban. Mi az, ami a magyar kézilabdában szimpatikus, s mi az, ami nagyon nem?

– Igen, itt nagyon szeretem a csarnok hangulatát, a szurkolók nagyon jók, hangosak, tényleg élmény játszani! :) Franciaországban jó volt a bajnokság színvonala, csakúgy mint itt. Ez azt jelenti, hogy minden mérkőzésen 100 százalékot kell nyújtani, ami jót tesz a játékosok fejlődésének.

– Buli azt mondta nekünk, hogy külföldön jobban kellett teljesítenie a hazai játékosoknál az azonos elismerésért. Ezt te hogy látod?

– Külföldinek lenni valahol elsősorban nyelvi és kommunikációs szempontból nehéz. Ez azt is jelenti, hogy jobban kell koncentrálnod például edzésen, hogy mit is fogunk játszani. Nekem ez talán nehezebb, mint a magyar lányoknak. De úgy gondolom, hogy mindenki nyújthat 100 százalékot, függetlenül attól, hogy honnan jött! :)

– Szerinted melyik ország női kézilabdája jelenleg a legszínvonalasabb? Melyik a legjobb klubcsapat, s melyik ország válogatottja a legjobb?

– Dánia a legjobb ország. A legjobb klub a Viborg, a legjobb válogatott pedig nekem a norvég. Olyan vidámnak tűnnek a pályán, mintha a játék minden percét élveznék.

– Te is mindig mosolygós és vidám vagy. Mi a titkod? Családi örökség, vagy már tudod, hogy jövőre bajnokok leszünk? ;)

– Haha, nem tudom! Pozitív személyiség vagyok, szeretek mosolyogni és vidámnak lenni! Néha meg még okom is van rá. :) De egyébként az a filozófiám, hogy az ember mindig maga választja meg, hogy az adott napja vidám vagy szomorú lesz. Én általában úgy döntök, hogy vidám! :)

– Javíts ki, ha tévedek, de úgy vettük észre, hogy nem nagyon szereted a felhajtást magad körül. Több érdeklődést várnál a média részéről, vagy jobb lenne, ha sosem zaklatnának?

– Nem tudom miért gondolod ezt, én szeretek új emberekkel találkozni, beszélgetni, csak az nem mindegy, hogy milyen nyelven! :)) Jöhet mindenki, aki tud angolul vagy horvátul, haha!

– Akkor következzen egy gyors és mélyreható személyiségelemzés: kedvenc étel, ital, csoki, játék, film, sorozat, könyv, zene, hely a világon? :)

– A kedvenc ételem minden, amit az anyukám főz! :) De szeretem az indiai, kínai, thai és a magyar konyhát is. Ital: víz. Csoki: fehér csoki ropogós darabkákkal és nugátkrémmel. Nyami! :) Nem vagyok egy nagy játék- vagy filmrajongó, inkább a könyveket szeretem. A hely pedig bárhol lehet, csak legyen napsütés, tengerpart és jó társaság! Akkor bármeddig ott maradnék. :)

– Apropó tengerpart. Komoly eredményeid vannak strandkézilabdában: VB-arany, EB-bronz, ezüst a Világjátékokon. A legtöbbünk számára viszont ez a sportág elég ismeretlen.

– Ó, nagyon szeretem a strandkézit! Az utóbbi négy évben minden nyáron játszottam. Kemény, de mókás játék. Nehéz elmagyarázni, de megpróbálom: egy csapatból 4 fő van a pályán, egy kapus és három mezőnyjátékos. A kapus és egy játékos (marker) eltérő színű mezben vannak, ha ők dobnak gólt, az két pontot ér. Szóval védekezésnél egy kapus és három védő van a pályán, támadásnál pedig a kapus helyett bejön a marker. Minden normál lövésből szerzett gól egy pontot ér, de a marker lövése és a látványos gólok (kínai figura, 360 fokos fordulat stb.) kettőt. A játékidő pedig kétszer 10 perc.

– Horvátországban közismert és népszerű ez a sport?

– Igen, a gyönyörű tengerpartunkon négy tornát is rendeznek most nyáron. Már alig várom! :)

– A két sportág teljesen különbözőnek tűnik. Ugyanolyan komolyan veszed a strandkézit, mint a "klasszikus" változatát?

– Horvátország strandkézi-világbajnok, a női és a férfi csapat egyaránt! Ezen a nyáron megint világbajnokok leszünk Törökországban! :) Legutóbb Spanyolországban nyertük meg az aranyat, jeee! A norvég EB-n pedig mi harmadikok, a fiúk meg elsők lettek! Vagyis nagyon jók vagyunk ebben a sportágban! És ez egy nagyon vidám sport! Nappal játszunk, éjjel pedig szórakozunk. :) Szóval nagyon szeretem!

– A te esetedben nem lenne túl sok értelme, de látogatod a honlapunkat? :) Jobb lenne talán úgy feltenni a kérdést, hogy láttad már egyáltalán? :) Nem baj, ha nem, végül is csak magyarul van... :)

– De, természetesen láttam már! Google Translate-tel mindent értek is! :))

– Hoppá, akkor naprakész vagy. Egyébként a mailcímed jelentése "kiskacsa". Ez egy nicknév? Mi a története?

– Haha, nem, ez nem becenév. Egyszerűen csak egy szó, ami az életem egy olyan szakaszára emlékeztet, amikor nagyon sok fontos dolog történt velem. Még egy tetkóm is van ezzel a szóval! :)

– Aha. Ha már a nagyon fontos dolgoknál tartunk, akkor mi a helyzet a fiúkkal? Van barátod?

– Nem, nincs barátom. Még mindig keresem a nagy Őt! :))

– Akkor legyen ez a végszó. Köszi a válaszokat, és további sok sikert a Lokiban és a tengerparton! :) (Köszönjük a kérdéseket 77ers, dodófan, handball, loki60 és ts08 sporttársaknak.) Nőtlen szurkolótársainknak pedig remélem sikerült kedvet csinálni a nyelvtanuláshoz. ;)

Dövényi-Nagy Tamás

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com