"Játékára nem tartunk igényt"

Alig telt el néhány nap, amikor a telefonvonal másik végéről a férj jelentkezett, s idegesen közölte, feleségét munkahelyéről is elküldték.

Most már találkozni akartam Vassnéval, vagy ahogy sokan ismerik, Nagy Klárival.

Egy decemberi beszélgetés

A presszóban kávét szürcsölve, cigarettákat falva szemüveges fiatalasszony várt rám. Ömlött belőle a szó.

- Képzelje, 1982. december 31-i határidővel a vállalatnál sem tartanak igényt munkámra, mehetek, ahova akarok. Azt mondták, a szerződéses munkaviszonyom lejárt, s viszontlátásra.

Nagy Klári 1970-ben kezdett a D. Közútban kézilabdázni, előtte hét éven keresztül iskolai szinten kézizett, így 1983-ban húszesztendős jubileumot ünnepel. Ezt az egy évet még feltétlenül végig akarta játszani.

1980. végéig egyetlen egyesületben sportolt. Ekkor a DMVSC vezetői felkeresték, s hívták, menjen az NB I-ben szereplő csapathoz. Habozás nélkül igent mondott, mivel szerinte egy 28 éves sportolónak ez az utolsó esélye, hogy elérjen valamit. Döntését csak az átigazolási lap aláírása után közölte korábbi egyesületével.

Új csapatába viszont nem tudott beilleszkedni. Nem volt szerencséje, hisz abban az időben négy balkezes is bevetésre várt. Nem sok lehetőséget kapott, a végén ő maga is megtört. Úgy fogta fel, mint egy vargabetűt az életében. Decemberben szabadlistára került, azzal a megkötéssel, hogy csak a D. Közúthoz térhet vissza. Elfogadta a határozatot.

A D. Közútnál örömmel fogadták, hisz az előző évi bajnokságban nélküle is kiharcolták a magasabb osztályba, az NB I/B-be jutást, így Vassné játékára szüksége volt a csapatnak.

- Az 1982-es bajnokságban két találkozó kivételével minden bajnokin részt vettem. 93 gólt dobtam, ebből 39 alkalommal hetest értékesítettem. Nem tudok róla, hogy kifogás lett volna játékomra.

Ennek ellenére október végén a jól értesült fülesektől már hallott olyan híreket, hogy elküldik, mihelyt lejár a szerződése. Néhány nappal később még játszott az utolsó bajnoki összecsapáson, majd - nagy meglepetésére - a november eleji vilniusi túrára nem vitték.

Megromlott a kapcsolat

Még ugyanazon a héten a játékos edzőjét, Tóth Józsefet kerestem fel. Szerinte foglalkozni sem érdemes a dologgal, hisz szokvány eset: egy játékosra nem tart igényt az egyesület.

Nem értek vele egyet.

Mert Vassné 1970-től csak egy vállalatnál dolgozott és csak annak csapatában játszott. Dolgozott a nyomdában, majd az igazgatási osztályon az iktatóban, volt pénztáros és adminisztrátor. Voltak fiktív állásai és valósak egyaránt. A játékért viszont élt-halt. Egy kézilabdás szakember mondta róla, ha minden játékosnak ilyen szíve lenne, akkor küzdőképesség miatt senkire se lenne panasz.

Több találkozóra sérülten érkezett, 1977-ben, amikor várandós lett, négy hónapig még játszott, hat héttel a szülés után ismét pályán volt. Csak a kézilabdázás érdekelte. Sőt, a megyei I. osztályban szereplő D. Közút második csapatában - hétről hétre - másodszor is pályára lépett.

Nem egyszerűen egy játékos volt a sok közül.

- Augusztus első napjaiban a vállalat nyomdája egyesült az igazgatósággal, ezért újabb szakképzett munkaerőt vettünk fel. Klárinak nincs képesítése, nyolc általánost végzett. Kértük tanuljon: 1975-ben elkezdte a közgazdasági szakközépiskolát, azonban negyedikben a záróvizsgák előtt abbahagyta. Mit tehettünk volna? Helyette nem tanulhatunk, így viszont feleslegessé vált a munkahelyén.

Érdekes, hogy miért pont október végén vált feleslegessé, ha már augusztusban új dolgozó került a helyére. Akkor még egyáltalán nem volt biztos a csapat bentmaradása, így kellett Vassné, Tóth József szavai is ezt támasztják alá. Késett munkahelyéről, de nem figyelmeztették, nem voltak elégedettek magatartásával, de elnézték. Mert szükség volt rá.

- A mai napig fáj, ahogy 1980 decemberében szó nélkül itthagyott bennünket. Egy játékostól, aki tíz esztendőn át a mi sportolónk, nem ezt vártuk. Pedig lakást is 1974-ben tőlünk kapott.

Ez a sértődés volt az elmúlt évi kapcsolat meghatározója. Vassnét csak egyéves szerződésre alkalmazták. Miért? Nehéz rá választ találni.

A bajnokság után a prémiumot még megkapta, de a jutalommal felérő túrára a tizenöt játékos közül éppen őt nem vitték, holott csak két főt kellett itthon hagyni.

Október végén már megszületett az öttagú szakosztályvezetés döntése arról, hogy nem kell Vassné (Tóth József nem mondja, ki az az öt ember).

Távoznia kellett

A miértekre vagyok kíváncsi.

Az edző szerint Vassné miatt megbomlott a csapategység. Folyton veszekedett a játékostársakkal, zsarnokoskodott, nem viselt el maga körül jobb játékost. Többen bejelentették nem kívánnak vele egy csapatban játszani, majd a szakosztályvezető, Uzonyi László is kijelentette, vagy ő, vagy Vassné marad.

Tóth József véleményét erősítette meg a csapatkapitány, Kecskés Tünde is.

- Elismerem, hogy Klári jó játékos volt, sokat tett a csapatért, de ez nem ellensúlyozza azokat az intrikákat, amelyeket hétről hétre a fiatal játékosokkal művelt. Az öltözőben "nyomatta ellenünk a szöveget", de arra nem számított, hogy ezek a fiatalok visszamondják nekünk azokat, amiket ő a hátunk mögött terjeszt.

Kecskéstől még azt is megtudtam, hogy Vassnénak ebben a csapatban nem volt igazi barátnője. Egyedül maradt mindenkivel szemben.

Azokban a decemberi napokban Vassné nagyon nekikeseredett hangulatban beszélgetett velem. Idegileg, fizikailag kikészült, válságba jutott. Eltökélt szándéka volt, hogy abbahagyja a kézilabdázást, nem keres új egyesületet.

Pedig a D. Kinizsi részéről is megkeresték...

Az új közösségben befogadták

Vassné az új évben már a D. MEDICOR-ban kezdte az edzéseket. Átlövőként jön számításba, Baloghgal, Emődivel és Teremivel, korábbi DMVSC-sekkel együtt edz és játszik. Sokkal felszabadultabb, örül, hogy nem engedett a pillanatnyi keserű hangulatnak. Ismét tervei vannak: játszani addig az NB II-ben, amíg szükség van rá, elvégezni az iskola negyedik osztályát, leérettségizni.

Bíznak benne, ez ad erőt számára.

Erről győznek meg edzőjének, Lővei Istvánnak a szavai:

- Nagy nyereség Vassné, máris húzóembere a csapatnak. Remélem, ez nemcsak most igaz, hanem később is meghatározó kulcsjátékos lesz belőle. A többiek befogadták, hajt az edzéseken, mennek utána. Garanciát vállaltam érte, mert vallom, hogy egy ilyen szívjátékosra minden együttesnek szüksége van. Eddig nem volt vele problémám. Minden kapcsolat kétoldalú, ezért ha én megértéssel közeledem hozzá, akkor ő sem lesz ellenem.

Az 1983-as bajnoki szezonból eddig két fordulót játszottak le. Vassné mindkét találkozón több góllal járult csapata győzelméhez. Úgy tűnik, neki és a benne bízóknak volt igaza.

Mészáros István

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com