Jobban oda teszik magukat

A minőségre és nem a mennyiségre helyezték a hangsúlyt a Loki női kézilabdacsapatának vezetői a nyári átigazolási időszak során. A védekező-specialista, ám támadásban is bevethető Szabó Valéria mellett a jobbátlövő posztjára válogatott sportolót igazoltak. Az egykori debreceni nevelés, a 25 éves Benyáts Beatrix hét év után tért vissza, a vezetők nem titkolják, főszerepet szánnak neki a bajnoki éremért hajtó gárdában.

Benyáts Beatrix története kicsit a középkori céhlegényekéhez hasonlít, akik végigjárták szakmájuk ismert műhelyeit, később tapasztalataikat hasznosítva, mesteri szintre fejlesztették tudásukat. A kézilabdás körökben Benya becenéven futó mosolygós, barna lány a debreceni inasévek után Orosházán, majd három évig a nagyhírű Ferencvárosban pallérozódott, a sikeres időszak (bajnoki arany- és ezüstérem, kupagyőzelmek, BL-döntő) mégsem tartozik pályafutása legszebb emlékei közé.

A siker árnyéka

- A Fradi edzőjét, Németh Andrást nagyon jó szakembernek tartom, ő az, aki mindig a maximumot hozza ki játékosaiból. A Pesten töltött évekkel kapcsolatban mégis több a rossz élményem, mint a jó, hiszen három év alatt négy műtéten is átestem, s ezek alaposan beárnyékolják a sikereket. Az operációk nem biztos, hogy mindig a legoptimálisabb időszakban történtek, talán több odafigyeléssel, jobb rehabilitációval egy-kettő elkerülhető lett volna. Már hét műtétnél tartok, viccesen azt szoktam mondani, életemet adom a kézilabdáért - fogalmazott a jobbátlövő, aki következő állomáshelyét, Dániát életének eddigi legfontosabb részeként említette.

- Nem csak a pályán, de az életben is sokat tanultam a kint töltött három év alatt, megismertem egy új kultúrát, egy másfajta, sokkal lazább gondolkodásmódot. A dánok az edzéseken is élvezik a kézilabdát, a játék dominál, de ez a mérkőzéseken sincs másként, egy-egy rossz megoldás után nem szedik le a fejét senkinek. Az edzők hagyják kibontakozni a játékosokat, az egyéni képzésre építenek, ami hihetetlen önbizalmat ad a későbbiekben. A kézilabdázók szabadon játszanak, ezért itthon néha fegyelmeznem is kell magam, hogy betartsam az edzők pontos taktikai utasításait. Naponta csak egyet edzettünk, a csapattagok többsége tanult vagy dolgozott, nem kezelték élet-halál kérdésként a kézilabdát, de mindenki elvégezte a számára előírt kondi- és futó tréningeket, így nem volt gond az eredményekkel - emlékezett az Aalborgban és az Ebsjbergben töltött évekre a középfokú dán nyelvvizsgával rendelkező játékos.

Ám hiába volt a kifogástalan szakmai környezet, a nyugodt, egy idő után már túl nyugodt élettempó, a honvágy jelentősen befolyásolta Beatrix későbbi döntését, s más magyar csapatok érdeklődése ellenére hazatért szűkebb pátriájába. Szükség is lesz tudására, hiszen a tavalyi bajnokságban negyedik helyen végzett debreceni lányok jócskán elmaradtak a várakozástól a nemrég lezajlott ukrajnai nemzetközi tornán. Az még belefért, hogy vereséget szenvedtek a Volgográd és a Vilcea csapataitól, de a török Cankaya Ankara elleni nyolcgólos zakó már enyhén szólva is kínos volt.

- Ez számunkra is igen kellemetlen meglepetés volt, most jött ki, hogy a csapat válogatott játékosai sokat voltak távol a klubedzésektől. Néha úgy játszottunk, mintha még soha nem kézilabdáztunk volna együtt. Védekezésben is voltak gondjaink, de a támadásokban még nagyobb a lemaradásunk, ezt mindenképpen pótolnunk kell a bajnoki rajtig. Jókor jött a pofon, bár jöhetett volna korábban is. A törökök elleni vereség után leültünk Bíró Imrével, és megbeszéltük a dolgokat, egyetértettünk, a jövőben mindenkinek sokkal jobban oda kell tennie magát. Tragédia nem történt, a következő két meccs már jobban ment, de a bajnoki rajtig elsősorban lelkileg kell összekapnunk magunkat - értékelte az ukrajnai kirándulást Beatrix, akinek azért nem ment rosszul a játék, hiszen a torna All Star csapatába is beválasztották.

Álmok nélkül az álomcsapatban

Megtisztelő az álomcsapat-tagság, ám az átlövő jobban örült volna, ha inkább társaival találja meg a pályán az összhangot. Persze, az új játékosok beépítése minden csapatnál időt vesz igénybe, hol többet, hol kevesebbet, s nincs ez másként a DVSC-Benyáts munkakapcsolatban sem. Bea hét éve hagyta el nevelő-egyesületét, így a beilleszkedés nehézségeivel neki is meg kell küzdenie.

- Az az igazság, hogy játékban még nem érzem az összhangot a többiekkel, nem tudom, ki hova helyezkedik, milyen ütemben érkezik. Szeretnék már a szezon elején jó formába kerülni, persze, ez mit sem ér, ha nem érzem a kontaktust a társakkal. Tudom, kiemelkedő teljesítményt várnak tőlem, hiszen ezért igazoltak. Nem nyomaszt a felelősség, megküzdöm a helyemért, a fiatal, nagyon tehetséges Sopronyi Anettel jól megoldjuk majd a jobbátlövő posztját - mondta a Lokival egy plusz egy éves megállapodást kötött játékos.

Az ukrajnai túra előtt azért sikerélményben is volt része Beatrixnek, egykori klubedzője, Németh András a magyar válogatott első keretében számolt vele a hazai B-csapatot, a világbajnok Oroszországot és az olimpiai ezüstérmes Dél-Koreát is felvonultató tornán. Bea nem okozott csalódást, a B-válogatott ellen öt gólt hintett, ám a folytatással nem volt teljesen elégedett. Megzavarta, hogy Dél-Korea ellen, amikor a fél csapat beteg volt, posztján a szélső, Kenyeressel kezdett a kapitány, emiatt elszállt az önbizalma, s ez nagyban befolyásolta teljesítményét. Az oroszok ellen már jobban ment, bár a sok kimaradt ziccer miatt itt sem volt elégedett játékával.

- Szeretnék a válogatottban és a klubcsapatomban is egyaránt jó teljesítményt nyújtani, a bajnoki sorsolás nem ígérkezik könnyűnek, nagyon oda kell figyelnünk. Szerencsére nem hátráltatott sérülés, bár kicsit tartottam a napi két-három edzés diktálta tempótól, de bírom a terhelést, s ha rendesen összerázódunk, teljesíthetjük a szurkolók, a vezetők és saját elvárásainkat.

BZ (www.vagy.hu)

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com