Kesztyűs Enikő: A mozgás öröme

Debreceni vagyok, a Pacsirta utcai (azaz Bocskai) általános iskolába jártam, tornatagozatra. Egyik nap - talán 14 évesek lehettünk - a tesitanárunk, Nagy Jenő bemutatta nekünk Bokor Ferencet, aki rendszeresen járta a várost, kereste az utánpótlást a DVSC-be. Egy éven belül már a Loki ificsapatában játszottam, majd újabb egy év elteltével (1967-ben) már a felnőttek között is, NB II-ben! Többek között Fogarasi Judit, Orvos Margit, Kiss Margit, Rádiné Ica, Mátyus Marika játszottak a mezőnyben, a két kapus pedig a rutinosabb Szabó Gizella és a velem egyidős Pásti Ildi volt.

Mindig is főszerepet játszott az életemben a sport (a képen jobbról az ötödik vagyok én)

A Keleti csoportban voltunk, egri, nyíregyházi, miskolci és budapesti csapatokkal együtt. Általában a középmezőnyben végeztünk. Debreceni csapat rajtunk kívül a Dózsa és a Közút volt akkoriban. Gólerős voltam, balátlövő, 1968-ban a házi góllövőlista élén végeztem, Klenczner Annát és Kiss Margitot megelőzve. A '69-es adatok sajnos nincsenek meg, de ott már csak júniusig voltam pályán, mert 18 évesen férjhez mentem. Márciusban ismertem meg a férjemet, kijött egy meccsünkre, ott találkoztunk, június végén már férj és feleség voltunk! Előtte nem sokkal hunyt el édesapám. Ezek az okok vezettek oda, hogy a kézilabdát abbahagytam, majd '71-ben és '72-ben megszülettek a lányaim.

8-asban Sterbinszky Amália, épp próbálom ellőni mellette a labdát...

A Vágóhíd utcán volt a DVSC kézilabda-csarnoka, de sok egyéb szakosztállyal osztoztunk rajta. Ökölvívók, birkózók, pezsgett a klubélet. Telenként ott rendezték a terembajnokságot. Sokan már nem is tudják, de a fiúknak is igen jó kézilabda-csapata volt. Sokszor utaztunk nyári edzőtáborba, Balatonboglárra. Ott nagyon jó hangulatban készültünk a bajnokságra, játszottuk az edzőmeccseket. Bokor Feri bácsi intézett nekünk mindent, szabadidős programokat is, például jegyeket szerzett a szabadtéri színpadra. Imádta a csapatot, mi is imádtuk őt. 1948-től 1969-ig volt a Loki vezetőedzője, lényegében ő alapította a szakosztályt, a debreceni kézilabdázás sokat köszönhet neki.

Dolgoztam, gyerekeket neveltem, de közben a szívem sajgott a kézilabdáért. Szerencsére a Kötöttárugyárnak is volt egy csapata, így munka mellett tudtam mozogni egy kicsit. Mátyus Marika is csapattársam volt. Rendszeresen jártunk Békéscsabára, a BÉKÖT-kupára a hetvenes évek végén. Aztán 1980-ban elindult az Edzett Ifjúságért Mozgalom, városi, megyei és országos bajnokságok is voltak. Így újra találkozhattam Fogarasi Jutkával, nagyon nagy meccseket játszottunk például Tatabányán vagy Győrben, ahol szintén régi nagy nevek szerepeltek.

Kedvenc csapatképem, mert a két kislányom is rajta van, 1981, Békéscsaba

A mérkőzésekre sokszor velünk utaztak a lányaim is, de később ők mégis más sportágat választottak. Judit aranyjelvényes tornász volt, majd országos bajnok lett kickbox-ban. Tünde pedig ritmikus sportgimnasztikázott és úszott.

A két lányom hat unokával ajándékozott meg. Közöttük is népszerű a sport, mindegyikük szereti! A legidősebb lány (Klaudia) hosszú évekig sport aerobikozott, bejárta a világot, Magyarország kiváló tanulója és sportolója volt, most ötödéves a bölcsészkaron. Két fiú (Adrián és Martin) a DVSC utánpótlásában focizik. Bennünk a vér piros-fehér, hajrá Loki!

Én pedig - így 70 felett is - zumbázom, egy kiváló oktató (Tőzsér-Rátkai Krisztina) kezei alatt, egy nagyon jó csapatban, a Kriszteam-ben, immár bő tíz éve. Nem azért csinálom, hogy lefogyjak "x" kilót, hanem a saját örömömre. Ez maradt az élsportolói múltamból, a mozgás feltétlen szeretete.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com