Kiesett a DMVSC az IHF-kupából

Némi optimizmusra adott okot, hogy a bordasérüléssel bajlódó kapuvédő, Tóth Ildikó - a gondos orvosi kezelésnek köszönhetően - vállalta a szereplést. Komáromi Ákos edző 22 gólra "taksálta" játékosai eredményességét - ami akkor elegendőnek tűnt a továbbjutáshoz -, és felhívta a figyelmet a zártabb, keményebb védekezésre.

Az első meglepetés az volt, hogy a bemelegítést követően felére csökkent a fényerő. A kihunyt reflektorok később sem gyúltak ki.

Mindkét együttes megilletődötten kezdett, amit több eladott labda és számos technikai hiba jelzett. Bozsovics szerezte az első gólt, de Dörnerné válasza sem késett sokáig. Tóth Ildikó ziccert és hetest hárított, önbizalmat adva ezzel társainak. A 10. percig felváltva estek a találatok. Ekkor Szilágyi révén átvette a vezetést a DMVSC (4-5), sőt a félidő derekára tovább nőtt a különbség (5-8). A debreceni hívek önfeledt bíztatásba kezdtek, a hazai tábor pedig szinte teljesen elnémult. Feltűnő volt Dörnerné és Nagy Zsuzsa lövőkedve, viszont a szélsők alig-alig jutottak szóhoz. A 20. percben Bojtor büntetőjét Krajnovics lábbal védte és ez felhozta a jugoszlávokat. Nem sokkal később Cserne ki is egyenlített (12-12). A kék-sárgák rövidzárlata hosszúra "sikeredett", szünetig nem tértek magukhoz, így 30 percnyi játék után elapadt az előny.

A második játékrészt - Kádárné kiállítása miatt - emberhátrányban kezdte a DMVSC, Nagy Zsuzsa és Szántó mégis eredményes volt. A lendületet újabb és újabb kényszerű kivárások törték meg. Az olasz játékvezetők gondoskodtak róla, hogy valaki mindig üljön a debreceniek közül a "büntetőpadon". Mindezek ellenére tartotta magát a csapat. Mindkét oldalon kapusbravúroknak tapsolhatott a közönség. Csotar és Bozsovics ellenállhatatlanul tüzeltek, míg Szilágyiékat vagy a ljubljanai "fal", vagy a bírók akadályozták meg a gólszerzésben. Az olasz "sípmesterek" ítéleteikkel rendre a DMVSC-t sújtották, összevissza fütyörésztek, olyannyira, hogy a találkozó IHF-ellenőre, az osztrák Walter Koca is sűrűn ingatta a fejét. Ezt a terhet a hajrában már nem tudták elviselni a debreceniek, és a biztos helyzetet is elpuskázták. Az utolsó másodpercek rendkívül izgalmasan alakultak, hol itt, hol ott adódtak lehetőségek, ám ezek többnyire kimaradtak, s a hazaiak megőrizték négygólos előnyüket.

Döntőnek bizonyult Szilágyi gólinsége, és az is, hogy a kritikus pillanatokban jobban koncentrált az ellenfél. Végeredményben az Olimpija Ljubljana 51-50- es összesítéssel, tehát minimális különbséggel jutott az IHF-kupa következő fordulójába.

Penko Borut: "Kemény csatára készültünk, hisz tudtuk, hogy a DMVSC sokkal jobban is tud játszani, mint azt az első mérkőzésen tapasztalhattuk. Taktikánk leglényegesebb pontja a világválogatott Szilágyi Katalin kikapcsolása volt a játékból, s ez maximálisan sikerült. Kitűnő egyéni teljesítményeknek és szerencsénknek köszönhetjük a továbbjutást."

Komáromi Ákos: "Ljubljanában jobban játszottunk, mégis búcsúznunk kellett. Finoman fogalmazva: az olasz játékvezetők nem nőttek fel a mérkőzés rangjához."

Kiripolszky Tamás

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com