Kisvárda a szíve csücske

Vasárnap véget ért a női élvonalbeli kézilabda-bajnokság, a Kisvárda Master Good SE a Mosonmagyaróvár ellen fejezte be a bajnoki küzdelmeket. Ahogy ilyenkor szokás a találkozó előtt köszöntötték a távozó játékosokat, köztük Siska Pálmát is. A harmincegy éves játékos a DVSC csapatában nevelkedett, és ott mutatkozott be az élvonalban. Pálma egészen 2017 őszéig a hajdúsági együttes tagja volt, akkor az NB I.-be frissen feljutott Kecskemétre igazolt a több játéklehetőség reményében. Onnan Nyíradonyba került, ahol az NB I./B-s bajnokságban ezüstérmet szerzett csapatával, és 24 mérkőzésen 136 gólt lőtt, Kisvárdára a 2019/20-as idénybe igazolt.

- Öt szezont húzott le Kisvárdán, 139 mérkőzésen lépett pályára, amelyeken 319 gólt szerzett. Most azonban tovább áll. Nehéz volt meghozni ezt a döntést?

- Igen nehéz volt, hiszen felnőtt karrierem jelentős részt itt töltöttem. Nagyon sokat kaptam itt Kisvárdán nemcsak a kézilabdától, hanem rengeteg barátot, kedves ismerőst szereztem. Nem szakítok azonban a kézilabdával, de most úgy éreztem, hogy a magánéletemet kell előtérbe helyeznem.

- A Mosonmagyaróvár ellen lépett utoljára pályára. Hogyan készült az utolsó kisvárdai mérkőzésére? Milyen gondolatok kavarogtak önben?

- Sok idő nem volt gondolkodni, mert sűrű volt a program, négy naponta játszottuk a mérkőzéseket, sorba jött a Dunaújváros, majd a Békéscsaba és végül a Mosonmagyaróvár. Nem tagadom, azért bevillant, hogy ez az utolsó edzés, az utolsó bemelegítés, szóval minden utolsót megjegyeztem. Hiányozni fog a kisvárdai öltöző hangulata, a mérkőzések atmoszférája, a csapattársaimmal eltöltött közös idő, amelyben a játék mellett a bolondozás is belefért. Sokat fejlődtem, főleg az első évben, hiszem NB I/B-ből érkeztem, de utána is mindig próbáltam kiadni magamból a maximumot.

- Mit tart a legnagyobb kisvárdai sikerének?

- Az egyéni dicsőség helyett, nekem mindig fontosabb volt a csapat sikere, hiszen megszoktam, hogy mindig csapat vesz körül, megtanultam, hogy a közös sikerért mindenkinek a legjobbját kell nyújtania, mert ha a maximumot adod, az összeadódik, és abból lesz a közös siker. Természetesen volt fent is lent is, de az idő megszépíti a dolgokat és az ember próbál csak a jó dolgokra emlékezni. Élre kívánkozik a 2021-es Magyar Kupa négyes döntőbe jutás, amely örök élmény marad, de említést érdemel a 2021/22-es szezonban elért hetedik helyünk is, amely a Kisvárda eddigi legjobb bajnoki szereplése volt. Szívesen gondolok vissza a Debrecen és a Vác elleni bravúr győzelmünkre is. És azt gondolom, hogy nagy teljesítmény a mostani bennmaradásunk is ezzel a fiatal csapattal. De ezt mind-mind közösen értük el.

- A mezszámválasztást a legtöbb játékos valamilyen különleges esemény napjához köti, sokan pedig a szerencseszámuk mellett teszik le a voksukat. A 24-as mezben játszott Kisvárdán. Miért ezt választotta?

- Ifista korom óta 14-es mezben játszottam, amikor aztán felkerültem a debreceni felnőtt keretbe, ott foglalt volt ez szám, Orbán Annamáriáé volt. Ekkor választottam a 34-est, majd végül a 24-est, amely azóta is elkísér. De ebben semmi babona, vagy fontos dátum nem játszott szerepet, egyszerűen így alakult.

- Volt-e példaképe, akire felnézett, aki inspirálta, akinek a játékából meríteni tudott?

- Nincsen példaképem, általában a kreatív, gólerős játékosokat kedvelem. Ha valakit mégis választanom kellene, akkor Henny Reistad lenne, aki fiatal kora ellenére mindent tud a kézilabdáról. Azt gondolom, hogy tőle nemcsak a fiatalok, hanem az idősebb kézilabdázók is tanulhatnak, leshetnek el fortélyokat.

- Véleménye szerint ki volt a legjobb játékos, akivel valaha egy csapatban játszott?

- Debrecenben kell keresgélnem, hiszen amikor felkerültem a felnőttek közé az egy nagyon jó csapat volt, ezüstérmesek voltak a bajnokságban. Fiatalként közéjük kerülve szinte mindegyikükre felnéztem és igyekeztem is tőlük tanulni. Kiemelkedett közülük Orbán Annamária és a később odakerült Vantara-Kelemen Éva.

- Élvonalbeli játékosként hat évet Debrecenben, egyet Kecskeméten, öt pedig Kisvárdán töltött. Hol érezte magát a legjobban?

- Szerencsés alkat vagyok, mert jól tudok alkalmazkodni, így mindenhol könnyen beilleszkedtem. Pályafutásom minden csapatánál voltak szép pillanatok, meghatározó élmények és olyanok, amelyek előre vitték a karrieremet. Debrecen az otthonom, ott is nevelkedtem, ott lettem élvonalbeli játékos, ezért természetesen az az első. De az öt kisvárdai év is meghatározó pályafutásomban, ezért ez a város a szívem csücske.

- Teljesnek érzi az eddigi pályafutását? Van-e esetleg valamiben hiányérzete?

- Nem panaszkodom, minden pályán eltöltött percet élveztem, jól éreztem magamat. Az összes volt csapatomra örömmel gondolok vissza, mindenhol kaptam olyan dolgokat, amelyből tudtam tanulni és építkezni. A komolyabb sérülések szerencsére elkerültek, így mindig csak a kézilabdára tudtam koncentrálni. Sokat tudtam a pályán lenni, amely a legfontosabb egy játékosnak és mindig mindent beleadtam, ezért nincs bennem hiányérzet.

- Említette, hogy most a civil életére szeretne koncentrálni. Mik a tervei? Esetleg marad a kézilabda közelében, és kamatoztatja az ott szerzett tapasztalatait?

- Nincsenek még konkrét terveim, de mindenképpen a gyerekek és sport közelében képzelem el magamat. Mielőtt Kisvárdára kerültem edzősködtem már egy évet, ezt szeretném folytatni, és ha lehetőség adódik még a kézilabdázás is szóba jöhet ismét.

SZON.HU

Forrás: SZON.HU

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com