Kocsik Viktória

- Hogy vagy, mikor térhetsz vissza a pályára?

- Kösz szépen, egész jól vagyok. Októberben műtötték a lábam és akkor 5-6 hónapot jósoltak, de nyilvánvalóan mindenki másképpen, a saját tempójában gyógyul. Még csak "3 hónapos" vagyok, de már (sikeresen) megpróbálkoztam a lassú futással is. A gyógyulás kb. áprilisra várható, tehát csak a szezon vége felé. Még nem tudom, érdemes-e arra pár meccsre visszatérni, ezzel esetleg egy újabb sérülést megkockáztatni. Ott leszek frissen felépülve, igazi erőnlét, meccsrutin nélkül, szerintem biztos lesznek akkor is nálam jobb állapotban lévő, bevethető játékosok. Talán az lesz a jobb, ha már nem lépek pályára, csak egy jó alapozás után a következő szezonban. Gond valószínűleg nem lesz, úgy tűnik, a műtét sikeres volt. Dr. Kraszits István műtött meg, aki igazi térdspecialista, ráadásul ő a csapat hivatalos orvosa is. Jeddi Manyit is többször "összerakta" már, én is 100%-ig megbíztam benne. Nem csalódtam, nem is lehet igazán meghálálni a munkáját, a segítségét. Például rég volt olyan sikerem, mint amikor újra be tudtam ülni az autóba, vagy még életemben nem örültem úgy a futásnak, mint a napokban. Már hiányzott is...

- Korábban elkerültek a sérülések?

- Igen, lehet így mondani. Persze apróbb dolgok adódtak, de ez az élsportban mindennapos. Egyszer volt egy egyhónapos pihenőm, miután a kapussal ütközve a gerincemre estem, de egyébként semmi. Már azt hittem, megúszom. Aztán mégsem. Egyből láttam, éreztem, hogy nagy a baj, de egy pillanatra sem jutott eszembe, hogy abba kell hagynom a játékot. Csak az járt a fejemben, hogy mikor térhetek vissza, mikor épülök fel. Persze azóta eszembe jutott, lesz-e még olyan jó évem, mint a tavalyi. Másoknak is volt már ilyen térdsérülése, mégis visszatértek. Akár a válogatottba is: Nagy Anikó, Kökény, Pigniczki.

- Hogy telik most egy napod?

- Délelőtt a fürdőben vagyok, gyógytorna, fizikoterápia, lézeres kezelés, stb. Aztán haza, teszek-veszek, ebéd. Délután pedig rendesen edzés. Már lassabb tempóban futkározok is, de főleg felsőtestre erősítek, medicinlabdázok, kapura lövök, valamint a délelőtti gyógytornát is kiegészítem hasonló típusú mozgással. Itthon is van súlyzóm, nem engedhetem el magam, például a lövőerő így is fejleszthető. Nem erőltetem azonban, ha éppen olyan napom van, hogy érzékenyebb, a fizikoterápiától megviseltebb a térdem, akkor többet pihentetem. A napi beosztásom tehát ennyit változott, két normál edzés helyett az egyik gyógytorna. Ha hétvégén meccs volt, akkor egy napra tudtam hazamenni Nyíregyházára, mostanában pedig egész hétvégére.

- Hogy alakult a pályafutásod?

- Nyíregyházán a Kölcsey Gimnáziumba jártam, ahová valamikor Szilágyi Kati is. Nagyon jó kis csapatunk volt, pl. Kulcsár Anitával játszottam együtt. Edzőnk négy évig Hadobás István volt. Az egyik évben másodikok lettünk az NB I/B-ben, egy másik szezonban én voltam a bajnokság gólkirálynője. Érettségi után a nyíregyházi Tanítóképzőre készültem, de pont akkor jött a gerincsérülés. Németországba mentem ki egy évre bébiszitterkedni, a kézilabdával teljesen felhagytam. Két-három hónap múlva már hiányzott a mozgás, próbáltam ott is csapatot keresni... Hazatérve az idény végén még 2-3 meccsre beszálltam az NB I/B-ben, de minden edzés nélkül. Ezután keresett meg a Kisvárda és a Derecske. A Derecske ajánlatát fogadtam el. Egy évet játszottam ott az NB I-ben, de a csapat kiesett az idény végén. Nekem viszont jól ment a játék, 5-6 vagy talán 7 ajánlatom is volt.

- Hogyan kerültél Debrecenbe?

- Már Nyíregyházán "kinézett" magának Komáromi Ákos, végül Derecskéről csábított el. Döntenem kellett, hogy egy nagycsapatnál, egy kétszeres EHF-kupagyőztesnél leszek 2-3. irányító vagy egy kiscsapatnál tuti kezdő. Talán egy kicsit rosszul döntöttem, első két évem a DVSC-nél szinte a kispadon telt. Köstner Vilmosnál és Árva Csabánál sem igazán jutottam lehetőséghez. Akkor jöttek a klub anyagi nehézségei, aki csak tudott, eligazolt biztosabb hátterű klubokhoz. Engem két év alatt biztos el is felejtett a többi csapat. Ha nem maradhatok itt, ugyan ki vitt volna el? Elment a kedvem az egésztől, abba akartam hagyni vagy egy kiscsapathoz elmenni. Végül nem csak maradhattam, hanem Bíró Imrénél elsőszámú irányítóvá is váltam. Nekem kell a bizalom, a bíztatás, ekkor tudom a legtöbbet nyújtani. Imi pedig ebben is nagyon jó volt, lelkileg kiválóan hatott ránk, önbizalmat öntött belénk: "meg tudod csinálni", és tényleg! Fantasztikus jó csapatszellemet alakított ki, mindenki szeretett vele játszani. Sőt, rendkívül sokat foglalkozott egyénileg velünk, a technikával, a labdakezeléssel is, stb. A fiatalokkal is egyesével külön dolgozott, még mi "öregek" is rengeteget tanultunk tőle. Valamennyien imádtuk Imit, szakmailag is, emberileg is. Volt egy eset, hogy továbbjutásunk esetére megígérte, levághatjuk kopaszra a haját. Ígéret szép szó, rendesen meg is nyírtuk...

- Megkeresett a Fradi, hogy lépj Kökény Bea örökébe, ez nem semmi.

- Igen, már márciusban vagy áprilisban megkeresett a Ferencváros. Nagyobb csapatok hamarabb megkezdik a felkészülést, a játékosválogatást a következő szezonra. Ők (többek között) irányítóban gyengültek volna, ha nem marad Köke. Maradt, aztán ott van Siti Eszter is. Már tavasszal döntenem kellett volna, megyek-e. Úgy éreztem, még nem vagyok olyan jó, hogy már csak a Fradiban tudnék fejlődni. Rengeteget tanulhatok még a DVSC-ben is. Ismét visszatért a "nagy csapatban csere, kontra kicsiben kezdő" probléma. Most a "kis" csapatot választottam. Ki tudja, jól döntöttem-e? Ha elmegyek, talán meg sem sérülök, BL-ben játszok, válogatott közelébe kerülök... De lehet, hogy ugyanúgy két évet ülnék a padon. Nekem most a biztos kell, a megszokott környezet, ez a csapat. Családhoz, barátokhoz is közelebb vagyok itt Debrecenben, mint Pesten. Így döntöttem. Ezt most lehet önbizalom-hiánynak, gyávaságnak, vagy megfontoltságnak, bölcs döntésnek venni, ahogy tetszik. Majd a jövő választ ad rá.

- Hogyan, miért lettél épp kézilabdázó?

- Egyszerűen ebbe nőttem bele. Korábban Anyu is kézilabdázott, ahogy egyik nővérem is. Másik nővérem pedig röplabdázott. Egyébként hat, illetve kilenc évvel idősebbek nálam. Ilyen sportcsaládban nőttem fel, jártam velük edzésekre is, és egyszerűen ott maradtam. Sportiskolába jártam általánosban, ahol a fiúk fociznak, lányok kéziznek. Egyértelmű volt, hogy én is kézilabdázok. Anyu végtelenül büszke is rám, hogy megtaláltam azt, amiben örömömet lelem. Azt nem szereti nézni, ha ütnek-vágnak a pályán... Már nyugdíjas, nővereim is "kirepültek", elköltöztek, egyedül van otthon. Minden héten hazamegyek hétvégére. Szerencsére nincs túl messze, kocsival jó fél óra Nyíregyháza.

- Mit csinál egy jó irányító?

- A támadásvezetésnek adja meg az alapképét. Figyeli az ellenfél védekezését, felméri a saját csapatának is a pillanatnyi helyzetét, meghatározza, hogy éppen befutással vagy átlövéssel fejeződjön-e be a támadás. Ehhez begyakorolt "figurákat" indít el. Persze az edző talán jobban látja a helyzetet kívülről, mint mi bentről, ekkor ő is adhat tanácsot. Főleg meccs végén, ha fejben már fáradunk, jól jön, ha kintről is kapunk segítséget. Persze nagyobb részben illik magának az irányítónak vezetnie a csapat játékát. Talán az angol irányító (playmaker) szó is jelzi, mi "csináljuk" a játékot. Persze ehhez kell a többi játékos is, rajtuk is múlik, sikerül-e minden. Régebben balszélen, illetve balátlövőben játszottam. Derecskén történt, hogy megsérült az irányító Medgyessyné Sáfi Márta, aki egyébként a mostani edzőnk, Medgyessy Sándor felesége. Akkor kerültem be középre, azóta irányítok. Kell, hogy hallgasson rám a csapat, bízzanak a döntéseimben, egy esetleges nehéz helyzetben, fejvesztés esetén meg tudjam őket nyugtatni. Egy jó irányító a magánéletben is magabiztos, talpraesett.

- Van a példaképed, kedvenced a sport világában?

- Igazi példaképem nincs, mindenkitől lehet tanulni valamit. De tetszik például Siti Eszter lendülete, gyorsasága, ahogy osztogatja a labdát. Mindig csodáltam a Kökény Bea és Pádár közti összhangot, együttműködést is. Vagy ott van Kirsner Era, aki nagyon jó barátnőm most is. Vele egy évig játszottam együtt, benne a hatalmas akaraterőt irígylem. Aztán Nyilas Tünde, aki igazi csapatkapitány. Szülés és komoly sérülés után is visszatért, és egyre jobban is játszik. Ő a kis csapatunk "tyúkanyója", megfogadjuk a tanácsait, mondjuk is, hogy "rendben, Anyuci"... A világ legjobbjai között sem kell túl messze keresgélnem, hisz Romániában újra bebizonyosodott, hogy a magyar kézilabda ott van az élen. Ráadásul egy olyan szuper irányítóval, mint Siti Bea. Az északi kézilabda is tetszik, lendületes, mégis technikás. A francia irányító is jó.

- Hogy viszonyulsz más sportágakhoz?

- Hát az biztos, futásból elég, ami az edzésen van. Szeretek biciklizni, bár most a sérülés miatt csak a szobabicikli marad... Sportot nézni is szoktam, de nem vagyok megszállott, nem ülök hajnali 2 óra 00-kor a TV elé. Ami érdekel, felveszem videóra. Csodálom az úszok szorgalmát, kitartását. Egyik fontos sportélményem volt, ahogy a kis Egerszegi Kriszta ott áll a dobogó tetején, a Himnusszal. Szoktam követni a Forma 1-et is, Schumacher a kedvencem. Hiába technikai sport, mégis kitűnik a képességeivel. Szeretem még a - nem magyar - focit is. Angol, spanyol, portugál jöhet, de a német foci nem tetszik. A Barca és a Manchester a kedvenceim a klubok közül, játékosoknál pedig női szemmel Nuno Gomezt és Inzaghit, "focista" szemmel pedig Zidane-t és Figot figyelem.

- Egyéb kedvenceid, könyv, zene, film?

- Leslie L. Lawrence könyvei, bár "egykaptafának" tűnnek, de én rém izgalmasnak találom. Zenében sok minden jöhet, akár szélsőségek is a komolyzenétől a rockig. Leginkább Michael Jackson és Eros Ramazotti. Filmben Brad Pitt és Jack Nicholson, a vígjátékok, romantikus filmek, esetleg még krimik. A csúcs a Micsoda nő, minden hazai meccs előtt megnézem, legalább 40-50-szer láttam már.

- Mi lesz belőled a sport után?

- Külföldön már egész jól haladtam a némettel. Egy hónapom hiányzott az ottani nyelvvizsgához, amit itthon lehetett volna honosítani. Még nem adtam fel, jövőre jó lenne megszerezni végre a nyelvvizsgát, talán 2-3 hónap hiányzik hozzá most. Aztán az angol nyelv is céljaim között szerepel, meg a számítástechnika is. Elboldogulok a Windows-zal, a szövegszerkesztéssel, az Internettel kapcsolatban pedig már-már elvonási tüneteim vannak egy hosszabb "kihagyás" után.

Ha fejlődök még németben, angolban, informatikában, akkor már csak egy biztosabb anyagi háttér hiányzik, amit a kézilabdával kellene megszerezni. Persze egyelőre még csak arról álmodom, hogy egyáltalán újra pályára tudok lépni. Ha kapok lehetőséget a DVSC-ben a jövő évre is, akkor persze maradok, más komoly egyesület úgysem kockáztatna meg egy frissen felépült sérültet. Aztán ha sikerül még nagyon jó meccseket játszani, egy esetleges komolyabb, akár külföldi ajánlatot nem utasítanék vissza. Azzal lenne teljes egy pályafutás. Jelenleg viszont nagyon szeretek Debrecenben élni és játszani.

Tóth András Balázs

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com