Kovács Anna nyáron befejezi pályafutását

- Amikor pénteken, a Budaörs elleni meccsre való indulás előtt arról beszélgettünk, hogy van a lábad, már sejtettem, hogy hamarosan fogsz nekünk mondani valamit. Eljött a pillanat...

- Ez a szezonom szinte csak arról szólt, hogy fáj a térdem, úgyhogy az elmúlt két hétben hoztam meg azt a döntést, hogy nyáron befejezem a pályafutásomat.

- Egy sportoló számára ez a legnehezebb döntés, hiszen a pályafutásodban még lett volna jónéhány év, ha nincs az a térd.

- Igen, hiszen még nem vagyok idős játékos a harminc évemmel. Nagyon nehéz volt, mert nem én döntöttem erről, hanem a szervezetem, illetve a térdem. Szerettem volna még magas szinten játszani. Az elmúlt három évem, amit itt töltöttem Debrecenben, a legjobb éveim közé tartozik, legfőképp a tavalyi. Szerettem volna ezt még tovább vinni, nem harmincévesen befejezni, mégis meg kellett hoznom ezt a döntést, és jó döntést hoztam! Hiszen az életből még nagyon sok van hátra és jelen pillanatban minden egyes nap egy pokol, mert olyan fájdalmaim vannak, hogy nagyon nehéz ezt tovább csinálni. De természetesen az elkövetkező három hónapot maximálisan szeretném kitölteni és a tőlem telhető legjobbat nyújtani.

- Ahogy eddig is megpróbáltad, hiszen a tavaly nyári műtéted után nem úgy javult a térded, ahogy azt vártuk, ezzel együtt voltak olyan mérkőzéseink, amelyeket nélküled nem nyertünk volna meg. Egy-egy ilyen mérkőzés után hány nap kellett, hogy újra úgy érezd, rendben vagy, hogy egyáltalán a boltba le tudjál menni?

- Még télen kaptam egy injekciót, ami után bizakodtunk, hogy sokkal jobb lesz. Az elmúlt két mérkőzés után kellett két-három nap, hogy azt mondjam, tudok edzeni.

- A lányok mit szóltak, amikor elmondtad nekik, hogy megszületett ez a döntés?

- A budaörsi meccs után jelentettem be nekik az öltözőben. Nagyon nehéz volt, majdhogynem el sem tudtam kezdeni a mondanivalómat. De mindenki mellettem áll, segítenek, támogatnak. Úgy érzem, nagyon szeretnek és én is nagyon szeretem őket.

- Amikor négy éve Debrecenbe kerültél, számítottál arra, hogy ebből egy ilyen szép időszak lesz?

- Bíztam benne! Amikor a harmadik évemet kezdtem, akkor már tudatosult bennem, hogy innen szeretnék visszavonulni. Nyilván nem így, hiszen szerettem volna még sok időt a csapatban tölteni. Hát, ez most így alakult.

- És közben egy kicsit debreceni is lettél!

- Igen, debreceni lettem! Nagyon megszerettem a várost és a későbbiekben is itt tervezem a jövőmet. A párom is debreceni, együtt tervezzük a későbbieket.

- Erre azért nem gondoltál volna négy éve, hogy itt is maradsz?

- Abszolút nem. De tényleg nagyon megszerettem a varost és most már azt gondolom, hogy itt jó helyen vagyok. Négy éve úgy terveztem, hogy majd visszamegyek Pest környékére, de most már nem szeretnék!

- A pályafutásoddal kapcsolatban van benned valami miatt hiányérzet?

- Összességében azt mondom, hogy nincs! Hiányérzetem amiatt van, hogy nem így szerettem volna befejezni!

- Ha már a befejezés. Megvan a reális esély arra, hogy egy szép éremmel vonulj vissza, aminek valóban részese vagy. Meglesz ez az érem?

- Egyértelműen ez a cél, szeretnék bronzéremmel visszavonulni és minél többet segíteni abban, hogy elérjük a célunkat. Képesnek tartom a csapatot erre!

Forrás: dvsckezilabda.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com