Makai Veronika lett december hónap játékosa

Ha valaki egy évvel ezelőtt azt mondja, hogy a LOKI első osztályú női kézilabdacsapatának kapuját 2012-ben a tizenhét éves Makai Vera védi, igen-igen megcsodáltuk volna.

Jóravaló ember, hadd mondja a magáét…, meg ilyenek jutottak volna elsőre az eszünkbe.

A tények ismertek: aki csak tehette, hátat fordított nekünk, s mire magunkhoz tértünk, azzal szembesültünk, hogy igenis, ez a vékonyka, amúgy Pálinger alkatára emlékeztető lány került a kapunkba.

Ha jól emlékszem, Csapó Erika nézte ki őt a LOKI csapatának. Jó szeme volt, köszönjük, Csapesz!

{{1}}

Vera Orosházáról indult, Debrecenben kötött ki, s ha minden igaz, itt is marad sokáig.

Hát bevallom, nagyon szurkolok Verának. Nagyszerű adottságú kapusnak tartom, aki mint ember is nagyon illik ebbe a mostani, nagyreményű társaságba.

Hogy milyen kapus ma Vera? Még szoknia kell az első osztályt, erősödnie kell, rutint kell szereznie.

Egyébiránt, jó reflexű, megbízható kapus, aki nem egyszer megtréfálta már az ellenfelet távoli lövéseivel.

Hogy milyen kapussá válhat Vera? Remélem, egyszer eljut a válogatottságig.

Minden esélye megvan hozzá. Ügyesen kell menedzselni, tanítani, talán ennyi az egész.

Makai Vera, aki szeretne sokáig a LOKI kapusa maradni!

– Gratulálok, te lettél a LOKI szurkolók szerint 2011 decemberének legjobb játékosa! Gondoltál erre, úgy másfél évvel ezelőtt, amikor Orosházáról elindultál Debrecenbe?

– Nem, nem is gondoltam volna. Még azt sem, hogy a felnőtt csapatban fogok védeni.

– Hirtelen kerültél reflektorfénybe, s egyszeriben nagyon sok kérdésre szeretnénk választ kapni. Például arra, milyen érzés volt a Fehérvár és a Szekszárd elleni meccsek utáni szurkolói örömöt látni?

– Szerintem a szurkolók biztatása nagyon sokat segített a győzelmünkhöz, és kellő lendületet adott ahhoz, hogy győzni tudjunk. Meg persze, ehhez nagyon kellett akarnunk is a győzelmet.

– Debrecenben nagyon szeretik a kézilabdát. Eljutnak ezek az érzések hozzátok?

– Igen, sokan gratulálnak személyesen, közösségi oldalakon is. Azért jó még győzni, mert rá lehet venni Vili bá-t egy kis győztes focira. :)

– Te elsősorban az ismert körülmények miatt – Tréfi távozása, Kiri sérülése – kerültél főszerepbe. Nem ijedtél meg, amikor kiderült, te leszel a nagycsapat első számú kapusa?

– De, nagyon féltem az első meccstől, attól, hogyan fogok teljesíteni, de aztán minden alakult magától, hol jó, hol rossz irányban. És, hogy ilyen könnyen a nagyon köré kerülhetek, ezt mondhatnám hatalmas szerencsének is, amit szeretnék kihasználni.

{{5}}

– Parádésan bizonyítottál, mint ahogyan ez a fiatal csapat is. Büszkék vagyunk rátok, de szerintem ti is jó érzésekkel fogtok visszagondolni erre az időszakra. Nosztalgikus típus vagy?

– Köszönjük szépen! Igen, szeretek visszagondolni a jó dolgokra, és azokból egy kis önbizalmat szerezni. :)

– Látszik játékodon az elszántság, s a düh a bekapott gólok miatt. Hogyan ítéled meg az első osztályban nyújtott teljesítményedet? Elégedett vagy?

– Az első itthoni meccsen, a Fehérvár ellen, egészen tűrhető volt, de nagyon maximalista vagyok magammal szemben.

A Szekszárd ellen már nem teljesen azt a teljesítményt nyújtottam, amit magamtól elvártam volna, de még talán az is megállta a helyét.

Az idegenben játszott meccseink nem sikerültek valami jól, sem a csapat, sem az én szempontomból.

– Egy kicsit beszéljünk a „szakmáról” is. Hogy érzed, miben fejlődtél, s miben kell még rátenned egy lapáttal?

– Amióta itt edzek a felnőtt csapatnál, sokat fejlődtem, például a mozgásomban. Szerintem ugyanis "majd szétesek" mozgásom van, de ezt már tudtam egy kicsit korrigálni.

Fejlődni az NB1-es szinthez – igen, nagyon sokat kell fejlődnöm. Gondolok itt a szélről, ziccerekből való védésekre, a kiugrálásokra.

{{4}}

– Gondolom, az új vezetés végre csak ajánl egy szerződést. Te hogyan érzed, szeretnél Debrecenben aláírni, úgy három évre?

– A jelenlegi helyzetemben igen. Úgy gondolom, hogy most van olyan lehetőségem, amit nem szabadna eldobni magamtól.

– Hogy érzed magad Orosháza után Debrecenben? Megszoktad már ezt a várost, ezt a közeget? Van sok barátod?

– Nagyon szeretem Orosházát, de Debrecent is. Már megtanultam tájékozódni, végre nem tévedek el, ha elmegyek valahová. :) Igen, vannak barátok, főleg a csapatból.

– Utolsó interjúnk 2010 nyarán volt, s azóta nagyot fordult a világ. Minden rosszban van valami jó, de te hogyan éled meg a mostani helyzetet, mint magánember? Próbálsz úgy tenni, mintha semmi nem történt volna?

{{3}}

– A csapatot nézve nagyon rossz, hogy sokan elmentek innen, de az én helyzetemben nagyon kedvező, hogy felszabadultak a kapus posztok, ami az esélyeimet növeli.

Nem tudok úgy tenni, mintha nem történt volna semmi, de nagyon optimista ember vagyok, mindenből csak a jót veszem ki, a rosszal meg addig foglalkozok, amíg tanító célú.

– Mi újság a suliban? Változott valami körülötted azt követően, hogy immár kinőttél a „kislány” korból?

– Semmi sem változott. Talán többen barátkoznak velem.

– Szereted még a horror filmeket? Tényleg, hogyan telnek azok az órák, amikor éppen sem iskola, sem edzés, sem meccs nincs?

– A horror filmek a kedvenceim. Amikor nincs meccs, edzés, suli, akkor próbálok hazamenni, és az időmet a családommal tölteni, pihenni.

– Pénteken ismét fontos hazai meccs lesz, a Kiskunhalas ellen megint nagy hangulat várható. Nyerünk? Mire készültök?

– Agyban kell megnyerni a meccset. Szerintem igen, nyerünk, ha mindenki az a formáját nyújtja, amit a Fehérvár, s Szekszárd elleni meccsen. És persze a szurkolók megadják a kezdő löketet. :)

– Szoktad nézni FEPI videóit? Feldob titeket, hogy ennyire közel került egymáshoz csapat, s szurkolótábora?

– Igen, nagyon tetszenek azok a videók. Szívhez szólóak. Engem személy szerint mindig feldob így meccs előtt, hogy mennyien szeretnek minket, szurkolnak a csapatnak, hogy aztán győzelembe hajtsanak minket. :)

– Köszönöm válaszaid, s ígérem, nagyon szurkolunk nektek pénteken!

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com