Menedzseléssel vagy nélküle?

Sokáig úgy tűnt, hogy ezúttal sikerülni fog a szurkolók vágya, a dobogós helyezés. Annál inkább, mivel az együttes sikeres tavaszi szereplése erre minden reményt megadott. A szakosztály vezetői pedig joggal remélhették, hogy egy érmes pozíció elegendő lehet régi óhajukhoz, a nemzetközi kupaszerepléshez. A csapat mérkőzéseire rendre megtelt az Oláh Gábor utcai csarnok lelátója, és a kitűnő hangulatot teremtő szurkolósereg biztatásától kísérve egymást követték a szép győzelmek...

Aztán jött a balszerencsés ősz, amely akárcsak tavaly, ezúttal is lehűtötte a reménykedőket. A csapat és kulcsjátékosai mintha elvesztették volna azt a könnyedséget, szellemességet, amely jellemezte villámgyors támadójátékukat. Görcsösek, merevek lettek a mozdulatok, a sziporkázó játékot felváltotta az izzadtságszagú küzdelem. Váratlan egygólos vereségek követték egymást...

A szezon végére aztán újra meg-megcsillant valami a "régi dicsőségből", ám ekkorra már a ravasz ellenfelek kiénekelték a sajtot a DMVSC szájából.

Csapatépítés hároméves terv alapján

A szakosztály vezetőivel: Engi Sándor szakosztályelnökkel, Komáromi Ákos vezetőedzővel és Sárkány Gábor technikai vezetővel ültünk le beszélgetni, megvitatni az elmúlt bajnoki esztendő örömeit, gondjait és egy kicsit már előre is tekinteni.

- Szereplésünk megítélésekor figyelembe kell venni, hogy hároméves tervünknek ez volt az első esztendeje - mondja Engi Sándor. - Most kívántuk kialakítani az alapfeltételeket, megteremteni a lehetőségét annak, hogy a DMVSC valóban olyan teljesítmény elérésére alkalmas csapat legyen, amelyet a rangos kézilabda-hagyományokkal rendelkező Debrecen megérdemel. Ezen fáradozik az a kis stáb, amely szakosztályunk élén áll. Az elért bajnoki helyezésünk ennek megfelelően a terv szerint alakult, ugyanakkor kétségtelen, hogy előbbre is léphettünk volna. Az éremszerzés lehetősége karnyújtásnyira volt tőlünk, de különböző okok miatt nem tudtunk élni azzal. Ennek ellenére úgy ítélem meg, hogy a lányok, különösen tavasszal megtették a magukét. Bízom abban, hogy ez a jó szellemű társaság jövőre és azt követően szép eredményekkel fogja megajándékozni szurkolótáborát.

Sérülések, formahanyatlások

A beszélgetés közben vissza-visszatért a tavaszi és őszi szereplés kontrasztja. Vajon minek tulajdonítható ez a Janus-arcúság? Erre kértünk választ Komáromi Ákostól.

- Tavasszal jobban sikerült a felkészülésünk, jobb volt a sorsolásunk, és kevesebb a sérülés. A nyári nyugatnémet túránk kitűnően sikerült, ám azt követően Jugoszláviában már nem tudtuk megvalósítani a szakmai elképzeléseket. Hátunk mögött kevés tétmérkőzéssel - csak a DEKO- és Körös Kupán vettünk részt - vágtunk neki az ősznek.

A DMVSC együttese a bajnoki táblázat harmadik helyén áll, amikor az addig kitűnően szereplő kapusa megsérült.. Ekkor torpant meg igazán a gárda, majd ezt követően jöttek a nem várt vereségek.

- Sajnos, Tóth Ildikó fontos mérkőzésekről esett ki - háromról -, amelyeken csupán egy pontot tudtunk szerezni. Ez úgy érzem, döntő volt, de mások sérülése, betegsége is hátráltatta ősszel a munkát.

A csapat játékának gyenge pontja a felállt védelem elleni támadásbefejezés lett. A gyors játék következtében sok technikai hibát vétettek a játékosok (mérkőzésenként: 14), melyek után rendszerint az ellenfél szerzett gólt, könnyűszerrel.

- Végjátékunk valóban szervezetlen, nem megfelelő szintű. Ezen javítanunk kell, akár személyi változásokkal is. Jövőre én is szeretném jobban differenciálni a munkát, a terhelést. A fizikai szint megtartása mellett törekedni fogok a játékosok magasabb szintű egyéni képzésére.

A csapat egyes játékosai hosszabb időn át hullámzó vagy gyenge teljesítményt nyújtottak. Visszaesés tapasztalható Szilágyi, Nagy Zs., Medgyessyné játékában, és úgy tűnik, a nagyon tehetséges Szántó is megtorpant.

- A rendszeresen súlyproblémákkal küzdő Szilágyi a Sportkórházból tíz kilogramm felesleggel jött haza... Eddig élt a ragyogó tehetségéből, most már viszont a hétköznapok munkájára is szükség lenne... Medgyessyné talán megelégedett kissé, nem ambicionálta magát kellően. Nagy Zsuzsát sérülései hátráltatták, önbizalma is megcsappant. Szántó nagyon sokat hiányzott edzésről, s az iskolából is.

Újszerű, hatékony szakosztályi modell

A gondok-bajok taglalása közben többször eljutottunk egy olyan kérdéshez, amelynek létezése köztudott, csak hát beszélni még ma sem könnyű róla. Sportéletünk egyik legélesebb ellentmondása húzódik meg mögötte. Az élet, a gyakorlat már régen maga mögött hagyta azt a feltételrendszert, amelynek keretei között kellene eredményesnek lenni a szakosztályoknak. A jelek szerint a megváltozott gazdasági helyzetben csak az lesz a járható út, ha a szakosztályok öntevékenyen is igyekeznek megteremteni működésük jobb, hatékonyabb feltételeit. Természetesen összhangban az egyesületi érdekekkel. A közgazdasági szemlélet elől a sportban nem kitérni kell, hanem elsajátítani.

- Szakosztályunknak időnként bizony anyagi gondjai vannak - kapcsolódik be ismét a beszélgetésbe Engi Sándor. - Az előrelépés feltétele, hogy ezen változtassunk. A hatékonyság egyik tényezője a sportban is a differenciált anyagi ösztönzők bevezetése kell legyen Jelenleg azonban az NB I-es kézilabdában nincs pénzügyi - és jogi alap a kifizetésre. Egyéni ösztönzési rendszerünkhöz - melyet bár alaposan kidolgoztunk - egyik sincs legálisan biztosítva. A szakosztály ugyanakkor képes lenne megoldani a gondokat is, ha mindezekkel és nagyobb önállósággal rendelkezne.

Óhatatlanul is újrafogalmazódik a gondolat, miszerint az élsport szerkezete, tartalma, rendszere hatalmas lépéshátrányba került a dinamikusan fejlődő magyar társadalmi és gazdasági viszonyok mögött.

Profi igényű sportot csak profi módszerekkel és feltételek között lehet csinálni - mondja ki határozottan Sárkány Gábor, majd így folytatja: - A szakosztályvezetés látva az egyesület anyagi gondjait, mindent elkövet annak enyhítésére. Szeretnénk kialakítani egy olyan nyitott menedzselési politikát, amely a jövőben a kölcsönös előnyök alapján támaszkodhat egyes cégek, intézmények, gazdasági egységek, vagy magánszemélyek potenciájára.

- Ez évben egyesületi költségvetésünknek megfelelő mennyiségű összeget tudtunk mobilizálni, így felszerelés-vásárlásra, külföldi túrákra nem kellett a klub kasszájába nyúlni. Ezeket saját erőnkből teremtettük elő, amelyből arra is jutott, hogy nemzetközi tornát rendeztünk, külföldi csapatokat fogadtunk. Az NSZK-beli túránk anyagi haszna 150 ezer forint volt. Kapcsolatot teremtettünk az Adidas és a Puma céggel is. Meghívásunk van nyugatnémet, dán, norvég túrára, amelynek költségeit szintén magunk fedezzük és az egyesület részére is gazdaságos lesz.

A technikai vezető további ötleteit, terveit hallgatva egyértelművé válik, hogy az értékekkel lehet, sőt kell gazdálkodni.

A beszélgetés végén ismét Engi Sándor vette át a szót és az "elvont" közgazdasági kérdések után a szurkolók számára mindig érdekes átigazolásokról beszélt.

- Az átigazolási időszak idején több játékossal folytatunk tárgyalásokat, sajnos eredeti elképzeléseink eddig nem úgy sikerültek, ahogyan szerettük volna. Egy új játékos kapcsolódott be a munkába, Gálfi Andrea, az FTC balátlövője, aki már Debrecenbe költözött, ám átigazolási lapját egyesülete nemlegesen záradékolta. További tárgyalásaink vannak még folyamatban. Jelenlegi játékoskeretünkben jelentősebb változás nem várható. Vargáné Kiss Erika bejelentette, hogy anyai örömök elé néz. A csapatot alkalmasnak tartjuk, hogy megvalósítsa hároméves célkitűzéseinket. Ehhez kérem szurkolóink további támogatását, akiknek az egész szakosztály nevében mondok köszönetet azért a lelkes biztatásért, amelyben minden hazai mérkőzésen részesítették a DMVSC kézilabdacsapatát.

Az útkeresés sok nehézséggel jár, egyesek gyanakodva, mások irigykedve tekintenek a szokatlanra, eltérőre. A csapat vezetőinek jó szándékában azonban senkinek nincs joga kételkedni. Energiát nem kímélve azon fáradoznak, hogy terveiket megvalósítsák, magasabb szinten szolgálják ki a közönség igényeit.

Szentgyörgyi János

Forrás: Hajdú-Bihari Napló