Miért nem lépett pályára Tóth Ildikó?

A tét a legjobb nyolc közé való jutás volt. A hazai együttes kapujában a jó teljesítményt nyújtott Pusztainé állt, míg a cserepadon a Kárpát Kupára készülő válogatott Tóth Ildikó ült. Az 54. percben büntetődobáshoz jutottak a vendégek, s Komáromi edző a mérkőzés során első alkalommal Tóth Ildikót kívánta pályára küldeni, ő azonban a "helyén" maradt. Rövid huzavona támadt a cserepad körül, a közönség soraiból többen értetlenül hajoltak közelebb a helyszínhez, ám senki sem lett okosabb. Végül a játékvezetők megunták a kellemetlen közjátékot és sárga lapos figyelmeztetésben részesítették a vétlen Pusztainét, aki tétovázva, de visszatért kapujába.

De hát mi is történi valójában? - tettük fel a kérdést a találkozót követő esti órákban az érdekelteknek.

A DMVSC csapatkapitánya, Tóth Ildikó kisírt szemekkel nyitott ajtót.

- Végtelenül sajnálom, s nagyon szégyellem azt, ami történt. Nem tudom mással magyarázni, mint hogy pillanatnyi pszichikai rövidzárlat következett be nálam. Úgy érzem, az utóbbi időben sok minden történt velem és körülöttem, ami nagyon megviselt. A bajok gyökerei egészen édesapám közelmúltbeli haláláig nyúlnak vissza. Aztán, amikor életem nagy álma megvalósult és magamra ölthettem a címeres mezt, röviddel utána súlyosan megsérültem. Ráadásul hasonló helyzetben, mint a mostani volt. Veszprémben mintegy ötven perc után lemerevedve, a kispadról felállva kellett büntetőt védenem, melynek eredménye egy fájdalmas műtét lett.

Azt kővetően mindent megtettem a felgyógyulásért és azért, hogy a DMVSC-ben is visszanyerjem régi formámat, és hogy újra tagja legyek a válogatottnak. Az utóbbi időben azonban úgy éreztem, hogy több esetben olyankor is kispados szerep jutott csak számomra, amikor talán már a kapuban bizonyíthattam volna, hogy egészséges vagyok, s lehet rám számítani. Ráadásul most annyira készültem a Kárpát Kupára és aggasztott, hogy ha nem védek, akkor vajon milyen produkcióra leszek képes Romániában.

Sok keserűség halmozódott fel bennem, amelyek sajnos ezt a megmagyarázhatatlan reakciót váltották ki belőlem. Csak ültem, szinte megmerevedve, s egy belső konok hang azt súgta, hogy ne álljak fel. Úgy éreztem abban a pillanatban, hogy a világon minden és mindenki ellenem van.

Néhány óra múltán, kicsit lehiggadva, már látom, milyen súlyos dolgot követtem el, és elnézését kérem mindazoknak, akiknek csalódást okoztam cselekedetemmel. Már az öltözőben bocsánatot kértem a lányoktól, később edzőmtől és most a közönségtől is. Bízom abban, hogy a válogatott és a DMVSC színeiben lesz még alkalmam jóvátenni sportpályafutásom első meggondolatlan tettét.

Komáromi Ákos vezető edző, a következőket fűzte a történtekhez.

- A büntetőnél kértem Ildit, hogy menjen be védeni. Ő többszöri felszólításom ellenére se tette ezt meg, végül azzal indokolva, hogy nem akar lesérülni. Az esettel kapcsolatban véleményem a következő: edzői pályafutásom alatt sem az irányításom alatt álló csapatban, sem az általam látott mérkőzéseken ilyet nem tapasztaltam. Rendkívül súlyos fegyelemsértésnek könyvelem el. Az egyértelmű számomra, hogy nem a sérülés volt az ok, az csupán ürügy volt. Mélyen elítélem cselekedetét. A közönséggel, a csapattal, az edzővel szembeni sportszerűtlenségnek tartom. Ezért az egyesület elnöksége felé fegyelmi indítását javasoltam.

Mentségére el kell mondanom eddigi példamutató viselkedését. Óriási érdemei vannak elért eredményeinkben. Júniusi operációja óta bámulatos akaraterővel dolgozott, küzdött azért, hogy ismét visszakerülhessen a csapatba. Véleményem szerint azt nem tudta megérteni, hogy más erőfeszítéseket tenni a megfelelő sportforma elérésére, és megint más valóban magas szintű eredményt elérni. Ez nem mindig párhuzamos egymással. Türelmetlen volt és nem bírta elviselni a cseresort. Méltánytalannak érezte a kialakult helyzetet. Számomra, illetve mások számára is egyértelmű volt, hogy még nem érte el azt az edzettségi állapotot, amely után komoly követelményeket lehetett volna vele szemben támasztani. Ezt ő bizonyos okok miatt rosszul dolgozta fel magában, és egy ilyen súlyos sportszerűtlenségben tört ki.

Az elmondottakhoz mit lehet hozzátenni azonkívül, hogy magam is elítélem a válogatotthoz és csapatkapitányhoz méltatlan magatartást. Talán csak két dolgot. Az egyik: bízom benne, hogy a fegyelmi bizottság és Komáromi Ákos a büntetést, mint a pedagógia eszközét fogja alkalmazni ebben a bonyolult helyzetben, úgy, hogy az a kívánt hatást érje el. Hasonló eset ne fordulhasson elő a jövőben sem Tóth Ildikóval, sem mással. A másik: az élsport kiélezett küzdelmében nem csupán a fizikai sérülések feltárására és gyógyítására szükséges gondot fordítani, de idejében orvosolni kell a pszichés túlterhelés tüneteit is. Mert azok legalább annyira veszélyesek, mint a törések, ficamok, zúzódások.

Szentgyörgyi János

Forrás: Hajdú-bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com