Mindenki tapsoljon - kiabálták lelkesen

Piros-fehérbe "öltözött" hétfőn a város. Az EHF-kupa nyertese, a DVSC-Symphonia szurkolói ezt a napot még azok számára is emlékeze­tessé tették, akik azt sem tudták, hogy városunknak van női kézi­labdacsapata. Valóságos fiesztát tartottak a hazatérő kedvenceik­nek a sportbarátok, és ezt a törté­nést most érdemes kronológiai sorrendben idézni.

13.00 óra: A "hangolás" már a Nagyállomás elől a repülőtérre in­duló különbuszokon kezdődött. Még a járműre felcsempészett ku­tya is ütemre csóválta a farkát a különböző lokirigmusokra. A mit sem sejtő jószág még akkor sem rémült meg, amikor gazdája kije­lentette: ha hazamegy, befesti a kutyust piros-fehérre. Az autóbusz sofőrje, amikor már leszállt a nem mindennapi utazóközönség, hal­kan megsúgta: - fociban a Fradi­nak szurkolok, de a kézilabdában természetesen a lokis lányoké a szívem.

13.20 óra: A repülőtéren több mint félszázan kémlelték az eget, és ez alkalommal nem a mannát, hanem a kupával érkező "aranyos" lányokat várták. Feltű­nően sok volt a diák. - A Köstner Vili bácsival megpróbálom aláírat­ni az ellenőrzőmet, ha van szíve az osztályfőnökömnek, akkor el­fogadja - mondta egy tizenkét év körüli srác. - A gép negyed há­romkor lesz itt! - világosított fel Lövei András szurkoló, aki egyike volt azoknak, akik vasárnap es­te alámerültek a csónakázótóban. Felvette a Telesport is! - mondta büszkén.

13.30 óra: A nyolcvannégy sze­mélyes TU-134-es repülőgép most valahol Szlovákia felett lehet, tu­dom meg a gép helyzetét, az irá­nyítótoronyban Deleff István repülésirányítótól. Másról nemigen tudunk beszélni hiszen a telefonok folyamatosan csörögnek. A repü­lésirányító - ki tudja hányadszor a nap során -, készségesen ad felvilágosítást arról, hogy mikor lan­dol a gép. Várhatóan 14.25 órakor - mondja, és végzi tovább a tenni­valóit.

14.00 óra: Egyre többen érkez­tek. Jöttek személyautókkal, ke­rékpárral, gyalog, ki hogy tehet­te. És nemcsak a járművek, de a szurkolók egy része is stílusosan fellobogózva érkezett. Már több mint ezer ember várt, és egyre tü­relmetlenebbül, de fegyelmezetten. Ki virággal, ki pezsgővel a kezében várta lányainkat.

14.20 óra: Megérkezett a Hajdú taxi karavánja, úgy ahogy előző nap ígérték. Mindegyik kocsin ott lengedezett a lokizászló. - Reggel megvettük az anyagot, egy bará­tunk festette rá a feliratot, ezért ilyen szép egyformák, még méret­re is a lobogóink - mondta Toma Sándor taxis, és még hozzáfűzte: már alig várom, hogy "letegyem" az autót, hiszen szeretném én is méltóképpen - pezsgővel - ünne­pelni ezt a csodálatos napot.

14.35 óra: A távolból gép hang­ja hallik. A fejek szinte egyszerre fordultak az "égi hang" irányába. Kezek emelkedtek a magasba, zászlók feszültek a fejek fölé és megszólaltak a dudák, kürtök. Megkezdődött a debreceni fieszta. Földet ért a repülőgép. Elsőként Iklódy János kollégánk lépett ki a TU-134-es ajtaján, és tette ezt azért, hogy olvasóink is részesei lehessenek a megismételhetetlen pillanatnak. "Csőretöltött" fényké­pezőgépével így megörökítette azt a kézilabda-történeti másodpercet, amikor Csapó Erika csapatkapi­tány hazai földön emelte magasba - a szurkolók nagy ovációja mel­lett - az "aranyosan" csillogó EHF-kupát.

14.50 óra: A nagy ünneplésbe még az is belefért, hogy a közön­ség áttörje a kordont, és nemzet­közi területre lépve "határsértést" kövessen el.

15.00 óra: Kézilabdacsapatunk tagjait, kísérőit és a Norvégiába utazott ötvenfős szurkolóstábot már izgatottan várták hozzátarto­zóik, barátaik, ismerőseik a foga­dóépületben. Sokan kíváncsiak voltak arra is, miként fest új frizu­rájával - kopaszra nyírtan - Köst­ner Vilmos vezetőedző és Németi Gyula technikai vezető. A sikerük leírhatatlan.

15.45 óra: Az ünneplés a Dósa nádor téren folytatódott, ahol Csa­pó Erika vezérletével a tömeg óriásvonatot alakítva járta körbe a MÁV-igazgatóság épületét. Előke­rült egy óriási pezsgő, majd újabb és még újabb üvegek, amelyekből csaknem tízméteres körben min­denkire jutott néhány csepp nedű.

17.00 óra: A kupagyőztes kézi­labdacsapat hivatalos ünneplését a Hódos Imre-sportcsarnokban rendezték meg. A repülőtérről már ismerős arcok közül többen átöltöztek öltönybe. - Úgy érzem, ez a tisztelet kijár a lányoknak - mondta az egyik szurkoló -, hi­szen, ha már ilyen dicsőséget sze­reztek a városnak, ez a minimum, hogy nyakkendőt kötök. És fel­hangzott az oly jól ismert dallam: "Újra itt van, újra itt van, újra itt van a nagy csapat!" - harsogta túl a hangszóróból megszólaló Illés-nótát a mintegy kétezres tömeg. A szurkolók többéves biztatását, hű­ségét a csapathoz, Csapó Erika kö­szönte meg, és a nap során sokad­szor is a magasba emelte a tró­feát. Hevessy József polgármester is a mikrofon elé lépett és ekképp köszöntötte a sikeregyüttest: - Legszívesebben borítékokkal és ér­mekkel a zsebemben érkeztem volna ide, remélhetőleg erre ha­marosan sor kerül. Kívánom, hogy az idei győzelem után, jövőre is kerüljön fel a DVSC-Symphonia neve az EHF-kupára!

Váradi Ferenc

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com