"Nagyon motivált vagyok újra..."

{{1}}

„Eredetileg Fradi-nevelés vagyok. Utána kerültem a Vasashoz, ahol öt évet töltöttem el, ebből hármat Köstner Vilmos edzősége alatt. Ez mindjárt meg is magyarázza, hogyan kerültem én Debrecenbe. Egykori trénerem ugyanis hosszasan kapacitált. Az az igazság, hogy megpuhított. Már örülök neki, hogy hagytam magam "megfőzni".

De ne rohanjunk ennyire előre...

A Vasas után Vácra igazoltam, ott játszottam két szezont. Ezután következtek a veszprémi évek, majd pedig Siófokon tizenegy plusz négy hónap. A távozásomat már nem akarom bolygatni. Túl vagyok rajta, ez a legfontosabb.

Amikor eljöttünk többen is Siófokról, hívtak próbajátékra Romániába. El is töltöttem egy hetet Craiovában. Kedvesen fogadtak, rendben volt minden, megfeleltem nekik, de olyan irdatlan nagy volt a távolság és olyan lassan lehetett odáig eljutni, hogy inkább visszaléptem a dologtól. Amikor kiderült, hogy nem megyek Romániába, baráti megkeresést kaptam Pilisvörösvárról. Miután Vörösvár csak néhány kilométerre van az otthonomtól, örömmel elfogadtam az NB I. B-s csapat invitálását, mert az az igazság, hogy egy kissé besokalltam a mögöttem lévő időszak megpróbáltatásaitól. Jó döntés volt, mert megkönnyebbültem, lement rólam minden nyomás. Felszabadult lettem egy nagyon jó közösségben, ment a játék, harmadikok lettünk. Sőt, edzősködni is kezdtem, volt két szivacskézilabda és egy serdülő csapatom, tehát már elkezdtem ízlelgetni a civil életet – és tetszett. A párommal tervezgettük a nyári esküvőnket és azt, hogy mikor jöjjön a baba, örömmel, sokat dolgoztam.

{{2}}

De ekkor lépett közbe Köstner Vili...

Tényleg úgy igaz, ahogy mondtam, meggyőzött. Volt máshonnan is ajánlatom, ami persze jólesett, mert azt jelentette, hogy nem felejtettek el. Ám amikor jött a debreceni agitálás, nem csak egykori edzőm emlékeztetett arra, hogy ő már régen megmondta: fogunk mi még egy szekeret tolni, még a barátaim is felemlegették ugyanezt. Meg az is érv volt, hogy mindig vágytam arra, hogy egy igazán nagy múltú, patinás vidéki klub tagja legyek. És ez most megvalósult. Meg azért azt is tudtam, hogy van még bennem. Már azt mondom: ennek egyszerűen így kellett történnie.

És most itt vagyok, jól érzem magam – remélem a többiek is velem.

Nagyon motivált vagyok újra, mert hiszem: Sopi, Valo, Börni és én, segíteni tudjuk ezt a fiatal, ügyes játékosokból álló csapatot abban, hogy sokkal jobban szerepeljen, mint tavaly.

Egyelőre egy évet vállaltam, de ki tudja? Már megtanultam, hogy ne mondjam soha azt, hogy soha. Mert ha jól mennek a közös dolgaink, még az is megeshet, hogy tovább maradok.

A baba pedig talán késik még egy kicsit....”

Lejegyezte: Gurbán György

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com