Oroszné Oláh Sára: Az aranycsapat kapitánya

1928. december 11-én született Debrecenben. Édesapja Oláh János, hentesmester, édesanyja Fekete Eszter volt. Nővére, Oláh Katalin később válogatott tornász lett, majd Zenthe Ferenc színművész felesége.

Oláh Sára a debreceni Református Dóczi Leánynevelő Intézet gimnáziumába járt, ahol - többek között - latinul és németül tanult, színdarabokban szerepelt, egy időben torna különórákra járt Lutter Béláné okleveles mozdulatművészhez. Osztályfőnöke dr. Kopányi Mária volt. Szinte mindig minden tantárgyból egyes-kettes tanuló volt, néha csúszott be egy-két hármas a bizonyítványába. (Akkoriban az egyes számított a legjobb osztályzatnak!)

Rendszeresek voltak az osztálykirándulások (Budapest, Kolozsvár, Szatmárnémeti, Nagyvárad, stb.), kilátogattak például Csokonai sírjához vagy a környékbeli templomokhoz. Sokat jártak múzeumba, botanikus kertbe is. Pénzt gyűjtöttek az árvák számára, az is előfordult, hogy az egész osztály meglátogatta a sebesült honvédeket a kollégiumi kórházban. Az egyik évben például Esztárba mentek szüretelni, majd Bánkra látogattak, megtekinteni "az alföldi tanyasi életet". Évente 80 pengő tandíjat kellett fizetni.

Negyedikes korában konfirmált. Egy évet végzett a Tanítóképzőben, majd mégis visszatért a Dócziba, ott is érettségizett 1948-ban, a VIII.a. osztályban. Többször kapott tanulmányi eredményéért és magatartásáért oklevelet és könyvjutalmat. A szakmai tárgyak mellett a "rendszeretet", a "szépírás" és a "kézimunka" érdemjegyei is kifogástalanok voltak. Osztályát tanította az a Hettesheimer Ernő is, akiről Szabó Magda Kőnig tanár urat mintázta az Abigél című regényében.

1945-től, azaz 17 éves korától kezdve versenyszerűen kosárlabdázott. 1947-ben a DVSC-ből a helyi rivális DEAC-ba igazolt, ahol Kiss Magda és Wankó Klára mellett a csapat egyik legjobb pontszerzőjének bizonyult. Atlétikai versenyeken is indult, majd rövidesen a kézilabdával is megismerkedett. 1948-ban a Debreceni Előre SE játékosa volt, majd 1950-től 1957-ig a Debreceni Lokomotív (Törekvés, DVSC) színeiben kézizett. Rendszeres tagja volt a város és Hajdú-Bihar megye válogatott csapatainak, középhátvédként, centerhalfként játszott.

A pályán mindenki hallgatott a szavára, a mai fogalmak szerint irányító volt a posztja. Vérbeli csapatkapitányként a pályán kívül is példát mutatott: 1955-ben a "második ötéves terv" sikeréhez békekölcsön jegyzésével járult hozzá. A 700 forintos felajánlása körülbelül a havi fizetésének felét jelentette. Ekkoriban a MÁV Igazgatóságon dolgozott munkaügyi előadóként.

Nyugodt, ésszerű játékával tűnt ki kézilabdázó társai közül. Sok mérkőzésen nyújtott kiemelkedő teljesítményt, de talán egyik legjobb meccse a Bp. Vörös Meteor elleni 2:1-es győzelem volt, ahol a mezőny legjobbjának bizonyult. A siker létfontosságú volt a kispályás országos bajnoki cím elnyeréséhez. A csapat kapitányaként több trófeát is magasba emelhetett: a számtalan villámtorna mellett Néplap- és Napló-kupát is többször nyert, volt aranyérmes az "Öt város bajnokságán", stb. Az országos vasutasbajnokságon többször is dobogóra állhatott. A kézilabda mindkét szakágában, azaz kispályán és nagypályán egyaránt lehetett rá számítani.

A bajnokcsapat tagjaként 1955-ben ő is megkapta a Magyar Népköztársaság Érdemes Sportolója kitüntetést, majd év végén újabb megtiszteltetés érte: beválasztották a DVSC (akkori nevén Törekvés) elnökségébe, így közvetlenül képviselhette a kézilabdázók érdekeit a klub vezetőségében is.

1957 februárjában ment férjhez Orosz István hivatásos katonához és Budapestre költöztek. Decemberben megszületett egyetlen gyermeke, Krisztina. A fővárosban a MÉH Vállalatnál helyezkedett el, 1983-ban onnan is ment nyugdíjba, mint a Szállítási Osztály vezetője. Ahogyan a sportban, úgy a munkájában is kiválóan teljesített, a Könnyűipar Kiváló Dolgozója kitüntetést is megkapta.

Rövid betegség után 1985-ben, 57 éves korában hunyt el, a farkasréti temetőben nyugszik.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com