Pályán született szerelem

- Két újságban is megnéztem, mindkettő azt írta, hogy délután jégkorongmérkőzést közvetít az első program. S most tessék, se az 1-es csatornán, se a 2-esen nincs jéghoki.

A feleség se maradt szótlan.

- Tudja, a férjem még ma is él-hal a sportért. Szinte nincs olyan sportműsor, amelyet kihagyna. De hát aki a sport bűvöletében élte le életének talán a felét, annál, azt hiszem, ez érthető.

Baloghék. Így nem mond sokat a név. Azonban, ha elárulom, hogy Balogh Gyulánál és feleségénél, Baloghné Hajdú Katalinnál vendégeskedtem, akkor az idősebbek tudhatják, hogy sportoló házaspárhoz toppantam be.

- Melyik sportágnak voltak a szerelmesei?

- Előbb atletizáltam - kezdi Balogh Gyula. - Az összes rövid távon próbálkoztam, sőt időnként a távolugrással is. Azonban legjobb eredményeimet a 100 méteres síkfutásban értem el. Nem voltam kimagasló tehetség, de amellett, hogy a Tanítóképző Főiskolán helytálltam, bekerültem az ország legjobb 10 vágtázója közé 1947-ben, majd 1948-ban is. Akkoriban 11,1 másodpercet futottam a legrövidebb sprinttávon. Aztán átpártoltam a nagypályás kézilabdásokhoz, de úgy, hogy közben kosárlabdáztam is.

- Én három osztálytársammal tornázni szerettem volna, de ott nem fogadtak - veszi át a szót a feleség. - Kelemen Éva, aki már régebben kosarazott, megkérdezte, nem lenne-e kedvünk ezt a sportágat választani. Gondolkodás nélkül igent mondtunk. Nagyházi Sándor vezetésével hetente háromszor edzettünk, de úgy, hogy az egyik nap, hétfőn labdát se láttunk. Ilyenkor az atlétikai pályán volt foglalkozás. Később én is elkezdtem kézilabdázni.

Mindketten a DVSC-ben sportoltak, kivéve azt a két évet, amikor a fiatal lány a D. Építőkben kézilabdázott. A DVSC-sportolók akkoriban egy nagy családot alkottak. Másképp éltek, mint ma. Egyik héten közös kirándulást szerveztek Sopronba, majd a következő héten vadlibát sütöttek. Fél életüket a pályán élték le. Senkit sem kellett hívni, noszogatni, ment mindenki magától, ők is a pályán ismerkedtek meg.

- Volt három fiú, három osztálytárs - emlékezik vissza Hajdú Katalin. - Sápi Lajos, Juhász László és Balogh Gyula rendszeresen hármasban kísérgettek haza, majd egyszer csak két fiú elmaradt, s Gyulával maradtunk kettesben.

Hat évig voltak gyűrűs jegyesek, de az esküvőt csak 1958. december 24-én tartották meg. Akkor ez szép karácsonyi ajándék volt. A másik karácsonyi meglepetésről az egyesület gondoskodott. Ugyanis egy nappal az esküvő előtt egyszobás lakáshoz juttatták az 1955-ös női kézilabdabajnok-csapat tagját, Hajdú Katalint.

- Balogh Eta, Arany Éva, Oláh Sári, Gecsei Juci... Ugye ismerős a névsor? Ennek a csapatnak voltam a tagja én is, s 1955-ben, az akkori Vasutas egyesület, a D. Törekvés színeiben nyertünk országos bajnokságot.

- Melyikük vitte többre?

- A magyar válogatottságig csak Kati jutott el. Ha jól emlékszem, egyszer éppen a debreceniek ellen, másodszor pedig egy német csapat ellen játszott - mondja most a férj. - Egyszer úgy volt, hogy én is válogatott leszek, igaz csak vasutasválogatott szinten. Már elkészült az útlevél is, de az utolsó pillanatban elmaradt a bécsi út.

- Mikor fejezték be pályafutásukat?

- Amikor 1959-ben Gyuszi fiammal már ötödik hónapos terhes voltam, akkor egy időre abbahagytam, de véglegesen csak öt évvel később, Kati leányom születése után búcsúztam el a kézilabdázástól. Két évvel tovább játszottam, mint "papa" (ő már 1962-ben befejezte aktív sportpályafutását).

- Nem okozott vitákat, hogy nem egyszerre hagyták abba?

Katalin asszony cinkosan urára néz, majd megkérdezi: - Elmondjam? - S már kezdi is:

- Képzelje el. egyszer vagy egy fél évig Gyuszi volt a D. Vörös Meteor kézilabdásainak az edzője. Épp ellenünk játszottak. Állok a pályán, s hallom, hogy az "edző" egyre csak azt kiabálja "Katira, Katira vigyázzatok!".

Azonban nem ez volt a jellemző. Ha mindketten itthon játszottak, akkor a pálya széléről szurkoltak egymásnak, ha meg nem, akkor várták haza egymást, nem esett-e valami baj. Mégis az egyetlen súlyosnak mondható baleset Katival a vőlegény szeme láttára történt.

- Miskolcon játszottunk, s az egyik védő véletlenül megütött. A keze olyan szerencsétlenül érte az arcomat, hogy egy fogam eltört, de nem esett ki.

Természetesen a sportolás mellett a napi 8 órát is ledolgozták. Balogh Gyula 1947-től a Járműjavítóban dolgozik. Segédmunkásként kezdte, most a művezető beosztásnál tart. Mellette éveken át társadalmi munkában a DVSC titkára volt. 1964-ig felesége főfoglalkozásban végezte munkáját az egyesületnél, majd ezt követően átkerült a Megyei Testnevelési Sporthivatalba, ahol néhány éve a rendezvényiroda csoportvezetőjeként tevékenykedik. Így a mai napig sem szakadt el a sporttól. A férj csak nézőként vesz részt a sporteseményekben, pedig annak idején megszerezte az edzői és a játékvezetői képesítést is.

- Csalódtam az emberekben - magyarázza "hűtlenségét" az egykor keménységéről híressé vált kézilabdás. - Na nem mindenkiben, hanem csak azokban, akik már nem a sportért, hanem a sportból élnek. Nem vagyok én közéjük való.

Közben bejött a szobába a fiatalabbik Gyula, aki idén már 23 éves múlt. Apja büszkén újságolja róla, hogy a mezőgazdasági gépészettől ő is átpártolt a vasúthoz, s néhány hónapja ott gépkocsivezető.

- Nagyapám, édesapám is vasutas volt, én se törtem meg a hagyományt, örülök, hogy a fiam is ezt a pályát választja.

- A gyerekek követték-e a szülők példáját a sportolásban?

- Mindketten csak műkedvelő szinten - mondja Hajdú Katalin. - Gyuszi fiam egy időben úszott, majd tornázott, - sőt lövészetben még megyei bajnok is lett. Lányom, aki gyors- és gépíró, hétéves kora óta saját szórakozására rendszeresen úszik, de a versenysport őt sohasem vonzotta.

A két gyerek még nem röppent ki a családi fészekből, mindketten egy-egy félszobát kaptak, s így a család nemcsak az ünnepeket, hanem a munkás hétköznapokat is együtt tölti. A középkorú házaspár ritkán mozdul ki otthonról. Az estéket többnyire otthon töltik, a férj tv-t néz, olvas, míg a feleség a másik fotelban csendesen kötöget.

- Van egy szűkebb baráti körünk - veszi át ismét a szót a családfő. - Egykori játékostársammal, Sápi Lajossal, nevelő edzőnkkel, Nagy Jenővel most is tartjuk a kapcsolatot. Megemlékezünk egymás névnapjairól, s ha nem jön közbe semmi, akkor a szilvesztereket is együtt töltjük.

Most még azonban a korábbi ünnep, a karácsony bűvöletében élnek. A papa a takarítást, fadíszítést, míg az asszony a bevásárlást, az ajándékok beszerzését és a főzést vállalta.

- Hasonlóan a magyar családok többségéhez, mi is szűk családi körben töltjük el az ünnep két napját - fejezte be beszélgetésünket Baloghné.

Mészáros István

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com