Rácz Emese: Mesi, a világjáró

- Debreceni, azaz pontosabban tócóskerti lány vagyok. Mondhatjuk, hogy a grundon nőttem fel, napestig focizva a fiúkkal, majd hamar megbarátkoztam a kézilabdával is. Élsportoló ugyan nem volt a családban, de anyukám támogatott mindenben.

- Téged is Komárominé Éva néni "szúrt ki"?

- Igen, vagy 10 éves lehettem, amikor már győzködött engem is, a szüleimet is, hogy menjek sportiskolába. Persze semmi kedvem nem volt csak úgy iskolát váltani, de amikor egyik osztálytársam is ment, akkor már vele tartottam a Hunyadiba. Emődi Tünde volt az első edzőm, neki is nagyon sokat köszönhetek, sokat foglalkozott velem.

- Be is kerültél a különböző korosztályos válogatottakba. Nem volt túl nagy a terhelés olyan fiatalon?

- Tény, hogy sokszor egy korosztállyal feljebb is játszottam, Gaál Bennyék csapatában, aztán rendszeresen a válogatottban és persze emellett a saját korosztályomban. Lassan bekerültem már a felnőtt keretbe is, de én ezt nem terhelésnek éreztem, hanem csak örültem, hogy játszhatok!

- Alig 16 évesen pedig be is mutatkoztál az NB I-ben. Milyen emlékeket őrzöl erről az időszakról?

- Például azt, hogy nagyon kedvesen fogadtak a csapattársak, mindenben támogattak. Egyre gyakrabban kerültem be a keretbe, másodpercekre, majd percekre játéklehetőséget is kaptam. Az első emlékezetes élvonalbeli meccsem Orosházán volt, ahol Nyilas Tündi hamar összeszedett két kiállítást, és jó negyven percet nekem kellett védekeznem a helyén. A másik nagy élmény pedig, amikor támadásban is teljes meccset játszhattam, ráadásul a BL-győztes Dunaferr ellen! Kocsik Viki volt sérült, én kerültem irányítóként a kezdőcsapatba, ez is emlékezetes volt. Ugyan kikaptunk, de dobtam három gólt is, talán nem vallottam szégyent.

- Aztán ebből nyolc debreceni szezon lett, 190 tétmérkőzés, 241 gól, végül már csapatkapitányként. Hogy lettél "cs.k."?

- Ismét Bíró Imre lett a vezetőedző, ő volt az, aki hat évvel korábban először nevezett a csapatba. Egy titkos szavazás döntött, hogy ki legyen a kapitány. Még csak 23 éves voltam, nem számítottam rá, de persze örömmel vállaltam.

- Az évtized szinte minden debreceni edzőjével dolgoztál együtt: Bíró, Komáromi, Medgyessy, Váczi, Balogh, Varga, Laurencz...

- Majd pedig Derecskén Köstner Vilmos!

- Melyiküket tudod még kiemelni Bíró Imrén kívül?

- Talán Komáromi Ákost. Vele óriási megtiszteltetés volt együtt dolgozni, mindenki elismerte az eredményeit, tőle is sokat tanultunk. De a többiekkel sem volt semmi baj, mindenki más stílus, más habitus, de tudtunk alkalmazkodni egymáshoz.

- Rendszeresen szerepeltetek a különböző európai kupákban. Melyik út volt emlékezetes?

- Természetesen a legelső, Valencia. A Ferrobus Mislata volt az ellenfél, összesítésben nagyon kikaptunk, de kint azért elég jól helytálltunk a visszavágón. Bíró Imrét meg majdnem otthagytuk Barcelonában a reptéren, mert a szállodában maradt a jegye. Valahogy végül mégis felengedték a gépre, hazaért ő is! De emlékezetes volt pár év múlva Portugália is, a Madeira ellen összeszedtünk egy hatgólos hátrányt, a visszavágón alig-alig tudtuk ledolgozni. A meccs tehát nem, de maga Madeira gyönyörű volt.

- Védekező-specialistaként emlékszünk rád. Hogyan kerültél a védelem közepére?

- Valahogy ott ragadtam... Persze én is szerettem gólt dobni, irányítóként szervezni az előre-játékot, de ha úgy alakult, hogy hátul vagyok hasznosabb, valaki más meg elöl, akkor cseréltük egymást, és mindketten elfogadtuk a feleannyi játékidőt, mert ez volt a csapat érdeke. Nyilas Tündivel párban egész jól működtünk 3-as védőként, megtaláltuk egymással a közös hangot, becsukott szemmel is tudtuk volna, mikor merre mozog a másik.

- Aztán egy szezon Derecskén, ahol akár komplett debreceni sorral is ki tudtatok volna állni...

- Király - Kereki, Rácz E., Kudor, Sütő M., Kocsik, Szabados. Edző: Köstner.

- Mindkét meccsen döntetlen a Loki ellen, mindkettő meglepetés.

- Debrecenben 29-27-re is vezettünk, de a végén 29-28-nál Triffa fogta egy ziccerünket, és még felértek egy szabaddobásra, amit két másodperccel a vége előtt feladtak Szűcs Gabinak. Ő meg bebombázta Király Annamarinak. Mi sírtunk, hogy elment egy pont, a lokisták meg örültek. 29-29.

- Kísértetiesen hasonló volt a "visszavágó".

- Ott is vezettünk, 26-25-re, de Gabica itt is bombázott még egyet Kiri kapujába, ugyan volt még pár másodpercünk támadni, de az utolsó lövést Triffa védte. Maradt a 26-26.

- A folytatás három szezon Békéscsabán. Hogy kerültél a lilákhoz?

- Mátéfi Eszter jóvoltából. Volt edzőm a korosztályos válogatottakban, főiskolás vb-n, akkor pedig épp a Csabát irányította. Együtt játszhattam például Kelemen Vicával, vagy az utolsó évben Kudor Kittivel is, jó emlékeim vannak onnan is.

- De az utolsó év már igen rövidre sikerült. Miért?

- Egy újabb sérülés. (Keresztszalag-szakadások miatt már buktam junior eb-t és vb-t is, így "mindössze" egy ifi Európa-bajnoki bronzérmem van.) Békéscsabán a vállam mondta fel a szolgálatot, még meg tudtam emelni egy medicinlabdát, de eldobni már képtelen voltam. Részleges izomszakadás.

- 28 évesen vissza is kellett vonulnod. Hogyan tovább?

- Mindent megpróbáltam, hogy magas szinten folytassam a játékot, de nem jött rendbe a vállam. Nagyon hirtelen át kellett váltani a civil életre, így a családalapítás került előtérbe. Nagyfiam már 11 éves, a kicsi pedig nyolc. A nagy focizik, a kicsi inkább floorballozik, az itt nagyon népszerű, és mindketten szeretnek úszni.

- Ők már igazi világpolgárok, ha jól tudom.

- A férjem informatikus, neki adódott egy munkalehetőség Belgiumban, így belevágtunk az európai kalandba. Brüsszelben éltünk 7-8 hónapot, aztán Németországban 2 és fél évet, Angliában ötöt. Most már 2 és fél éve Svájcban élünk.

- Hogyan lehet tartani a kapcsolatot a családdal?

- Nagyrészt online. De most például épp itt van nálunk anyukám, és mi is megyünk haza, amikor csak tudunk. Sőt, a gyerekek nyaranta több hetet vannak a nagyszülőknél Magyarországon, ha épp nincs suli. Nővérem is 10 éve Angliában él, nemzetközi család vagyunk.

- Milyen nyelven beszéltek?

- A fiúk angol iskolában tanultak írni, olvasni, most pedig svájci suliba járnak, de otthon természetesen magyarul beszélünk. Férjemnél angol a munkanyelv, én pedig tanulok németül is. Bár a "német" német és a "svájci" német az két külön műfaj...

- Mi lesz a következő célpont, hol nem voltatok még? Franciaország, Dánia?

- Dehogy. Ha megyünk is még valahová, akkor maximum haza!

- A kézilabda mennyire maradt az életed része?

- Közvetlenül a sérülés után még csábítgatott ugyan Bíró Imre, de olyan szinten ez már nem volt lehetséges. De például Angliában kézilabdázgattam még egy kicsit amatőr szinten, a Reading Lionesses csapatával országos ligakupát nyertünk, velük is tartom a kapcsolatot azóta is. Ahogy egyébként a volt debreceni csapattársakkal is! Ha épp itthon vagyunk, mindig rájuk írok és tudunk egy kis időt szakítani egymásra.

- Hogyan telik egy napod? Mivel foglalkozol?

- 2-7 éves gyerekekkel dolgozom. Kétnyelvű (német-angol) óvodákban és iskolákban tartok sportfoglalkozásokat, legyen szó akár a labdajátékok alapjairól, vagy éppen, hogy hogyan kell fogni egy teniszütőt. Átadjuk a sport szeretetét, játékos formában, jól szórakozva közben.

- De úgy hallom, ezt nem csak ők élvezik, hanem te is!

- Ó, persze, hogyne! Gyerekek és sport? Hosszú távon is így képzelem el magam, ezt szeretném még csinálni nagyon sokáig. Megtaláltam álmaim hivatását!

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com