Sikeres év múltán berobbantak az élvonalba

4. DMVSC 22 12 1 9 513-500 25

Ilyen előzmények után az egyesület vezetői 16-22 pont elérését, s körülbelül a 6-8. hely megszerzését tűzték ki célul az idei évre a kézilabdás lányok elé.

A bajnokság előzményéhez tartozik, hogy számos személycserét is végrehajtottak a szakosztály berkeiben. Szakosztályelnöknek Engi Sándort, a városi tanács személyzeti osztályvezetőjét, helyettesének pedig Fábián Andort, a MÁV üzemi pártbizottság titkárát kérték fel. Új edző vette át a csapat irányítását Komáromi Ákos személyében, segítőjeként főfoglalkozásban alkalmazták Szentgyörgyi Jánost.

Jelentős változások történtek a játékosállományban is: az elmúlt évben még biztos pontnak számító Kádárné és Máthé szülés előtt álltak, így egy időre kénytelenek voltak abbahagyni az aktív versenyzést, míg Vassné egy osztályt visszalépve átment a D. Körúthoz. Botkáné, Pusztai és Bujdosó befejezték sportpályafutásukat, Halásznét átigazolták a Hódmezővásárhelyi Porcelánhoz, míg Halláné kiadása ügyében most folynak a tárgyalások a D. Kinizsivel. Három fiatal, tehetséges játékost - Baloghot, Emődit és Bojtort - meghatározatlan időre alacsonyabb osztályban szereplő debreceni együtteseknek adtak kölcsön.

Új játékosként főleg fiatalok érkeztek: Vargáné a D. Dózsából, Baraksó a BHG-ből, Tóth I. a Tatabányai Bányásztól, Szántó a Nyíregyházi Volánból és Sáfi az Ózdi Kohásztól került a DMVSC-hez.

Számok

A huszonkét bajnoki mérkőzésen tizenöt játékos szerepelt. Közülük öten: Sáfi, Tóth R., Szilágyi, Nagyné és Vargáné játszottak mind a huszonkét alkalommal. A csapat leggólerősebb játékosai Szilágyi 132, Nagy Zs. 102, Sáfi 79, Vargáné 62 és Bordás 53 góllal voltak. Szilágyi, a csapat 17 éves egyetlen válogatottjelöltje azzal is a többiek fölé nőtt, hogy ő csak 102 helyzetet hagyott ki, ezzel egyedül az ő esetében pozitív a belőtt gólok és az elvállalt lövések aránya. Érdemes megemlíteni a második legjobb Vargáné teljesítményét, ő 72-szer hibázott kapura lövéskor. Vargáné és Szilágyi nyerte el a legjobb hetesdobó címet is. Mindketten 38 alkalommal értékesítették a büntetőt, különbség csak abban van a két "lőlap" között, hogy Vargáné hatszor, Szilágyi pedig tizennégyszer hibázott. Szintén érdekességnek számít, hogy Szilágyi volt az első számú büntetővégrehajtó, de őszre elfáradt, sokat hibázott. Utána Nagy Zs. (27 bedobott, 12 kihagyott büntető) és Vargáné közül a bajnokság hajrájára az utóbbi jobban megtalálta az izgő-mozgó kapusok ellenszerét, s elég kis hibaszázalékkal belőtte a heteseket. Vargáné a kiállítottak rangsorában is az "élenállók" egyike (ő 24 percet töltött kispadon), nála többször csak Tóth Rózát állították ki, 19 alkalommal, 38 percre.

Az NB I. legfiatalabb (20 év átlagéletkor) és legalacsonyabb (170 centiméter átlagmagasság) együttese közel 57 százalékos teljesítményt nyújtva 25 pontot gyűjtött össze úgy, hogy két csapat, a Vasas és a Békéscsaba ellen egyetlen pontot se, míg a Tatabánya ellen egy pontot szerzett. A 22 bajnoki találkozón 1190 támadást vezettek, ebből 513 alkalommal vették be ellenfelük kapuját, 317-szer technikai hiba miatt lett oda a kínálkozó lehetőség. Ez az utolsó számadat utal talán legjobban a gárda tapasztalatlanságára, hisz egy rutinos csapat feltétlenül tíz százalék alatt tartja ezt a mutatóját, míg a DMVSC mérkőzésenkénti átlaga 14,4 százalék.

A rohamtempóban lejátszott bajnokság különlegessége volt, hogy mindkét idényben öt-öt mérkőzésre minden csapat "beköltözött" a Budapest Sportcsarnokba. A DMVSC-sek itt sem keltettek csalódást, a megszerezhető húsz pontból 11-et hazahoztak.

Az edző számvetése

- Hogy értékeli a lányok teljesítményét?

- Az őszi szezon előtt felállított, felemelt 25 pontos mércét szinte elérhetetlennek tartottam, mégis ragaszkodtam hozzá, mert tudom, hogy serkenteni kell a játékosokat. Az együttes megszerezte a 25 pontot, s ez, úgy érzem, most a plafon. Ezzel jelenleg egy biztató út első állomására érkeztünk. Reméljük, még többre is képes lesz gárdánk.

- Mivel magyarázza ezt a szép fejlődést?

- Jól sikerültek átigazolásaink, személyi állományában megerősödött csapatunk. Ez a felfrissített játékoskeret így lehetővé tette, hogy megváltozzon az együttes stílusa, s egyre tervszerűbb játékra törekedjen. Az újonnan jöttek edzésmunkája, hozzáállása példamutató volt, s ennek is köszönhető, hogy várakozáson felül sikerült felkészülésünk. Ez az érem egyik oldala, a másik - valljuk be őszintén -, hogy ellenfeleink nem vettek túl komolyan, még most is úgy könyveltek el, mint egy kiesésre esélyes csapatot.

- Mely mérkőzések okozták a legkellemesebb meglepetést?

- Tavasszal hat góllal megvertük a Bp. Spartacust a fővárosban, aztán hazai környezetben négy góllal bizonyultunk jobbnak az FTC-nél. Az őszi sikersorozatot a Postás otthoni legyőzése nyitotta, majd a fővárosi körben "elkaptuk" az ezüstéremre pályázó Bakony Vegyészt, s végül az utolsó fordulóban az FTC ismételt legyőzése azt jelentette, hogy sikerült megtartani negyedik helyünket. Szívesen emlékszem vissza a Vasas elleni hazai mérkőzésünkre is, amelyen a későbbi bajnokcsapat csak a második félidő közepén tudott fölénk kerekedni.

- Kik nyújtották a legjobb teljesítményt a tizenöt játékos közül?

- Személy szerint senkit sem akarok kiemelni, inkább három csoportba sorolnám a játékosokat. Az elsőt törzsgárdának nevezném, ide tartozik Nagyné, Tóth I., Szilágyi, Nagy Zs., Sáfi, Vargáné, Tóth R. és Bordás. Ők játszottak a legtöbbet, s rájuk mindig lehetett számítani, bár tőlük is egyenletesebb teljesítményt vártam. A második csoportot Szántó, Juhászné, Antos és Kádárné alkotja, míg a harmadik csoportba Szarvast, Batát és Baraksót sorolom, ők, akiknek a teljesítményével elégedetlen vagyok, elsősorban gólszegénységük miatt.

A játékosok mentségére

Jellemző volt a játékosok hullámzó teljesítménye. Például Nagy Zsuzsa a Vasas ellen itt Debrecenben tíz góllal terhelte meg az egymást váltogató válogatott kapusok hálóját, majd utána teljesen visszaesett, viszont Sáfi és Vargáné a bajnokság végére lendült bele. Mentségükre szól, hogy mindketten először kóstoltak bele az NB I. légkörébe. Külön eset Szilágyi, akitől tavaszi jó játéka után hasonló teljesítményt vártak ősszel is, ő azonban idegileg és fizikailag is túlhajtottan csak közvetlenül a bajnokság őszi idénye előtt kapcsolódott a csapathoz. Ráadásul napról napra az iskolapadban is helyt kellett állnia. Rajta kívül még hatan készültek úgy a bajnoki összecsapásokra, hogy közben tanultak is. Az említetteken kívül komoly sérülési hullám is gátolta (Tóth I., Bata, Juhászné, Szarvas és Bordás) az eredményes szereplést.

Előretekintés

Mit is ér ez a negyedik hely? A Magyar Kézilabdaszövetségtől kapott előzetes tájékoztatás szerint a DMVSC női kézilabdacsapata jövőre indulhat az IHF-kupában (ez a kupa körülbelül a labdarúgó UEFA-kupának felel meg). Debreceni női kézilabdacsapat még sohasem szerepelt nemzetközi kupaküzdelmekben.

Ez a 4. hely az első lépés azon az úton, hogy A kategóriás legyen a szakosztály. Mindez valóra válik, ha jövőre ugyanilyen jó teljesítménnyel rukkolnak ki a lányok.

(Komáromi: Tisztában vagyok vele, hogy a következő bajnokságban csak sokkal nagyobb befektetett munka árán érhetünk el hasonló eredményt, mint az idén. Most már jegyzik csapatunkat, fokozott figyelemmel készülődnek ellenünk is.)

Az egyesület mindenben támogatja a csapat eredményes szereplését, sőt a bázisvállalatok, a honvédség támogatása is nagy segítséget jelentett. A honvédség jóvoltából a lányok 8-10 alkalommal képmagnóról értékelhették előző mérkőzésüket. Ennek a munkának nagy hasznát vették, csak sajnos a képmagnót nem lehetett minden mérkőzésen igénybe venni!

Október 25-től kezdődik a felkészülés a következő bajnoki évadra, az MNK-ra és a vidékbajnokságra.

(Komáromi: Legelső feladatunk, hogy becsületesen helytálljunk az MNK küzdelmeiben, és az első hat között végezzünk. A kupa küzdelemsorozata már elkezdődött, de mi tavalyi helyezésünk alapján csak az állva maradó hat együtteshez csatlakozunk, s így tizenketten fogunk harcolni a végső győzelemért.

Az átigazolási időszak még odébb van, de az már biztos, hogy ebben az évben is szeretnének igazolni egy-két tehetséges játékost a megyéből, esetleg szó lehet NB I-es játékos igazolásáról is. Egy biztos, sajnos saját nevelésű játékos az idén nem fog a felnőtt csapathoz kerülni.

(Komáromi: A DSI-nek jelenleg csak nagyon fiatal játékosai vannak. Egyelőre senkire se számíthatunk, de két-három év múlva beérik Komáromi Ákosné, Csigéné Lovas Katalin és Nagy Béla tudatos nevelőmunkájának gyümölcse, s a felnőttcsapat jó utánpótlást kaphat saját erőforrásból is. A három szakember munkáját dicséri a Tatán szerzett országos serdülőbajnoki cím, akárcsak a Dunaújvárosban elért területi bajnoki cím, amelyet az országos kiválasztó bajnokság keretében rendeztek.)

Néhány évvel ezelőtt a férfiak mezőnyében hasonló váratlansággal robbant a legjobbak közé a D. Dózsa kézilabdacsapata. Ők a bajnoki címig meg se álltak. A női kézilabdások számára ez egyelőre ábránd, de vajon meddig viheti ez a gárda, ha érett, összeforrott csapattá kovácsolódik!?

Mészáros István

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Vezetőedző adatlapja: sportstatisztika.com