Slakta Petra a szurkolókkal együtt ünnepelne

– Mielőtt bármit kérdeznék, nyugtass meg: szeretsz Debrecenben kézilabdázni, nem vagy sértődött, s tele vagy ambícióval. Igaz?

– Szó sincs sértődöttségről, szeretek Debrecenben kézilabdázni, hiszen ilyen nagyszerű csapattársakkal és közönség előtt ki ne szeretne?! :) Igaz, kevesebb lehetőséget kapok, de bízom benne, hogy hamarosan eljön az én időm is.

– Bevallom, nagyon régen készülök erre riportra. Talán nem is most kellett volna, hanem még Botond idején. Kedvelted?

– Hát Botond már a múltunk része, és ahogy a többiek, én sem szeretnék róla beszélni..

– Bennem szimpatikus játékos benyomását keltetted, s kíváncsi voltam, milyen szerepkört találnak itt neked. Tulajdonképpen melyik posztra érkeztél?

– Ennek örülök, remélem, azért többen osztják ezt a véleményt. :) Jobb átlövő posztra érkeztem, de az igazság az, sajnos nem nagyon volt lehetőségem ott megmutatni magam…

{{1}}

– Kiváló védekező játékosnak, lelkes harcosnak tartalak. Szerinted a fő erősséged a védekezés, fegyelmezett játék, harcosság?

– Igyekszem lelkesnek, harcosnak lenni és minél jobban kihasználni azt az időt, amelyre bizalmat szavaz nekem Vili bá’. Valóban, sokszor jobban megy a védekezés, mint a támadás, de dolgozom rajta,hogy egy szintre hozzam a kettőt.

– Amikor először láttalak, azt gondoltam, hosszú távra megoldottuk a jobbszélső posztot, s még jobbátlövőben is tudsz segíteni. Viki mellett amolyan biztos ember, akire mindig lehet számítani, amolyan taktikai fegyver. Jól látom?

– Szeretném nagyon, hogy így legyen, mindent meg is teszek érte, ha úgy adódik, akkor a lehető legjobban helyettesítsem Csakeszt. Jobbátlövő az eredeti posztom (sőt ez előtt csak ott játszottam), de erre itt megvannak a megfelelő emberek, így ezzel már nem kell foglalkoznom (sajnos).

– Nemrég jutott eszembe, hogy irányítót játszottál már? Idegen lenne a terület, ha arra kerülne sor?

– Dunaújvárosban serdülőben és ifiben is játszottunk 3 balkezessel, akkor rendszeresen voltam irányító,de most már ez elég idegen lenne.

– Ha jól emlékszem, Hevesről származol. Mire emlékszel? Ovi, iskola, barátok? Szomszéd néni? Milyen hely ez, bemutatnád?

– Igen, jól emlékszel, hevesi vagyok. Heves egy barátságos kisváros, szerencsére nem túl messze Debrecentől. Ott szinte mindenki ismer mindenkit, így ezer szál köt oda mai napig. Nagyon szeretek haza járni, és tudom, bármi is történjék, a családom, barátaim és a szomszédok mindig hazavárnak. Ez rengeteg plusz energiát ad. :)

– Pár szóban beszéljünk a családodról is. Sportcsaládnak számítanak, vagy „csak” segítik a pályafutásodat?

– Anyukám alacsonyabb szinten kézilabdázott, talán ennek köszönhető, hogy végül én is ezt a sportágat választottam. Apukám abszolút civil, öcsém, Balázs pedig a Lokiban focizik. Szüleink szinte minden meccsünkön a lelátón szurkolnak a csapatainknak és attól sem rettennek vissza, ha egy hétvégén, vagy akár egy nap több száz km-t kell utazniuk, hogy mindkét gyereküket a pályán lássák. Hálával tartozunk nekik, mert mindenben rengeteget segítenek, és azt hiszem ez nélkülük nem is menne.

{{3}}

– Testvéred, Balázs a LOKI focicsapatának kapusa, U16-os ( a foci-honlapon elírták a nevét, de én tudom, kiről van szó). Tehetséges kapus? Együtt laktok Debrecenben?

– Gyakran megesik, hogy elírják a nevünket…:) Teljesen véletlenül hozta úgy a sors, hogy egy városban játszhatunk, ez nagyon jó. Így a nyári szünetben együtt lakunk, de amikor megkezdődik a bajnokság és az iskola, ő visszaköltözik a sportkollégiumba. Ez a megszokott rend mindkettőnknek.

– Hol jártál középiskolába? Hogyan kerültél a kézilabda világába? Milyen poszton kezdted?

– Általános iskolába jártam Hevesre, amikor anyukám által a kézilabda világába kerültem. Jobbszélsőként kezdtem a városi NB II-es csapatban. Később innen kerültem Dunaújvárosba, középiskolába is oda jártam.

– Jelenleg mit tanulsz? Hogyan állsz a német nyelvvel, le tudtál vizsgázni belőle a kézilabda mellett?

– Jelenleg a Semmelweis Egyetem sportszervező szakára járok, már második évfolyamos vagyok. A német nyelvvel elég jól állok, ám nyelvvizsgázni még nem jutottam el. A közeljövőben szeretném ezt is letudni.

– 2004-ben kerültél Dunaújvárosba. Egy óriási kézilabda kultúrájú városba. Mit tudtál mindebből profitálni?

– Azt hiszem kijelenthetjük, hogy nagyon sokat tanultam Újvárosban, megtanították velünk, hogy mit jelent és miről is szól valójában a sport.

{{2}}

– Három nevet említek: Imre Vilmos, Bakó Botond, Köstner Vilmos. Mik voltak előnyeik, s mit lehetett tanulni tőlük?

– Remek szakemberek mindannyian, sokat lehet tőlük tanulni.

– Boti idején is gyors játékot játszottatok, ott is nagy volt a rohanás, de kevesebb eredménnyel. Miben más a mostani játék, mint nála?

– Szerintem mostanra érett össze a csapat, és a lerohanásoknál a fejünket is használjuk.

– Két ex-Dunaferres játékossal, Mörcivel és Ritával játszottatok már együtt. Milyen most a kapcsolatotok? Velük érzed magad legjobban a csapaton belül?

– Velük már régebb óta ismerjük egymást, jó a kapcsolatunk, mint mindenki mással. A fiatalokkal például rendszeresen együtt ebédelünk, mozizunk, jól érezzünk magunkat…

– Milyen lelkivilágú játékosnak tartod magad? Könnyen sértődsz, vagy az edzői kritikát segítő szándékúnak tekinted? Szeretsz mosolyogni?

– Érzékeny lelkivilágú vagyok, de a kritikát segítő szándékúnak tekintem, és igen, szeretek mosolyogni. :)

– Mindenkitől megkérdezem, van e barátja. Tulajdonképpen mikor van időtök ismerkedni? Bulizni tudtok egyáltalán?

– Nincs barátom, hosszabb szabadidőnk csak nyáron van, de egy-egy szabad hétvégén mindenki eljuthat bulizni is, persze ez nem túl gyakori.

– Nyakunkon a bajnokság. Meg kellene nyerni….Van rá esélyünk szerinted? Hová várod reálisan a csapatunkat?

– Igen, ha okosan, figyelmesen játszunk, ez a csapat bármire képes.

– Ti jól elbúcsúztatok Ivanától. Esett szó róla, hogy miért megy el? Olyan cseles volt emberként, mint amilyen fineszes a pályán? Beszéltetek már erről a lányokkal az öltözőben?

– Ez abszolút az Ivana döntése volt, őt kellene megkérdezni, nem beszédtéma az öltözőben.

– Itt van a magyar kupa is, ami remélhetően nem Dunaújvárosig tartana…Ha bejutnánk a négyes döntőbe, s Debrecenben rendeznénk, megnyeritek?

– Erre így nehéz válaszolni, jussunk el addig és majd meglátjuk. Egy viszont biztos, hogy a csapat mindent meg fog tenni érte… :)

{{4}}

– Van terved a jövőt illetően? Úgy tudom, hívott vissza idén a Dunaferr is. A történtek után, el tudnád képzelni, hogy vissza mégy? Nem lenne jobb nálunk maradni?

– Van tervem persze, de majd meglátjuk, mit hoz még a jövő. Igen, jól tudod, hívtak vissza Újvárosba, de maradtam. Hogy el tudom-e képzelni?! Az utolsó félév nem éppen úgy sikerült, ahogy kellett volna, ennek ellenére szép éveket töltöttem Újvárosban.

– Érzitek, tudjátok az öltözőben, hogy az idei nyár másként telik, mint az előző? Több szurkoló kijár a meccsekre, nem túlzok, ha azt mondom, óriási reményekkel várjuk az évet. Tudjátok, hogy ezt nem lehet elrontani?

– Igen, érezzük és tudjuk. Meg is lepődtünk, hogy már az első edzőmeccsre milyen sok ember volt kíváncsi. Örülünk ennek és igyekszünk az elvárásoknak megfelelni, hogy a bajnokság végén együtt ünnepelhessünk.

Idei céljaink eléréséhez minden játékosunkból a maximumot kell kihozni. Petra jó játékos, aki kellő önbizalommal nagy segítségünkre lehet. Megbízható, szimpatikus sportoló, én nagyon bízom benne. Válaszai arról győztek meg, hogy reálisan látja helyzetét, tisztán és logikusan gondolkodik. Reméljük, a helyén lesz a szíve a nagy meccseken is. Sok sikert kívánok neki, s tényleg ünnepeljünk együtt a bajnokság végén!

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com