Som Ildikó a DVSC-KORVEX fiatal reménysége

– Irányító vagy, meccsenként hét-nyolc gólt lősz. Mit szeretsz jobban: irányítani, vagy gólt lőni?

– Irányítani szeretek jobban, de ha szükség van rá, kihasználom a gyorsaságomat és magamnak alakítok helyzeteket.

– Mostanában más posztokon is játszol. Keresitek az igazi helyedet?

– Két hónapja jobbátlövőben játszom, és Viktor Bá' ki szeretne tenni a bal szélre, mert úgy gondolja, hogy ott lehet jövőm az NB1-es felnőtt bajnokságban.

– 1993. szeptember 10-én születtél. Ma a LOKI serdülőcsapatának játékosa vagy. Mik voltak pályafutásod eddigi legfontosabb állomásai?

– Egy családi kirándulás a Vekeri-tónál, ahol Nyilas Tünde felfedezte, hogy lehet bennem valami.

–2004-ben első helyen felvételt nyertem a sportiskolába, ezzel elkezdődött kézlabda pályafutásom a DSC-SI-ben és a Hunyadi János Általános Iskolába kerültem.

–2008 volt eddigi pályafutásom legjobb éve, több díjat is kaptam.

Júniusban befejeztem tanulmányaimat a Hunyadiban, s akkor kaptam egy díjat kiemelkedő eredményeim elismeréséül. Ez volt az utolsó évem a sportiskolában, így decemberben megkaptam a kézilabda szakosztály év sportolója címet.

–2009. DVSC-hez kerültem

{{3}}

– Mit kell ma egy szurkolónak tudnia Som Ildikóról? Hogy a jövő nagy játékosának válaszait olvashatjuk?

– Ez egy fogós kérdés. Szerintem annyi egyenlőre elég lesz, hogy nagyon szeretem a kézlabdát. Céltudatos vagyok, tudom mit mért teszek és soha nem adom fel.

– Tősgyökeres debreceni vagy? Szereted ezt a várost? S ha igen, miért?

– Nem vagyok debreceni, Monostorpályiban lakom. Igen, szeretem ezt a várost. Főképpen azért, mert egy olyan lehetőséget nyújtott a Lokiban, ami számomra nagyon fontos.

– Hol tanultál, s melyik középiskolába jársz Debrecenben? Mik a terveid a tanulmányaidat illetően?

– 2000-2004 között Monostorpályiban, a Thuolt István Általános Iskolába jártam. Majd 2004-től 2008-ig Debrecenben, a Hunyadi János Általános Iskolában folytattam tanulmányaimat.

Most az Irinyi János Gimnázium, Szakközép-és Szakiskolába járok. Későbbiekben is mindenképpen a sporttal szeretnék foglalkozni, ezért a pesti Semmelweis Egyetem Testnevelés és Sporttudományi Karára vagy a Nyíregyházi Főiskola Természettudományi karára fogok jelentkezni.

– Családod mit szólt ahhoz, hogy a kézilabdát választottad? Ők hol élnek? Testvéred van?

{{2}}

– Egy barátok által rendezett kiránduláson voltunk a Vekeri-tónál a családommal, ahol ott volt Nyilas Tünde is családjával. Testvéremmel és a barátaimmal fociztunk. Tünde úgy látta, hogy tehetséges mozgásom van és megkérdezte, hogy nem szeretnék-e kézilabdázni?

Én persze nagyon örültem neki, mert mindenféle sportot szerettem - kisebb koromban még atlétika versenyekre is jártam-, ahol sok éremmel gazdagodtam. Elmentem pár edzésre, majd volt egy felvételi, ahol első helyen vettek fel. Örömmel jöttem Debrecenbe kézlabdázni a sportiskolába, majd átkerültem csapatommal a DVSC-be.

– Egy sikeres sportoló már volt a családban, ezért mindenki nagyon örül neki, hogy én is élsportoló szeretnék lenni. Mindenben maximálisan támogatnak, segítenek, amiben csak tudnak. A közeli családom Monostorpályiban él. Igen, van egy bátyám.

– Milyen játékosnak tartod magad? Mi az erősséged, s miben kell elsősorban fejlődnöd? Milyen típusú játékos vagy?

– Úgy gondolom, nagyon sokat kell még fejlődnöm mindenben, ezért minden edzésen próbálok maximálisan koncentrálni. Erőségem talán a gyorsaságom és a küzdeni akarásom. Olyan típusú játékosnak tartom magam, aki soha nem adja fel, inkább támadó szellemű vagyok, de a védekezést is próbálom megoldani.

– Eddigi pályád során több tornán is részt vettél. Melyik volt a legemlékezetesebb?

– Szeretek tornákra járni, minden tornát nagyon élvezek. A legemlékezetesebb talán az első külföldi tornám volt Szlovéniában.

– Több fronton is harcolsz. Melyik a legkedvesebb?

– A 2010-es évben játszottam nyílt serdülőt, zárt serdülőt, megye 1-et és a diákolimpiás csapatban is részt vettem. A legkedvesebb számomra a zárt serdülő bajnokság.

– Sok edződ volt. Kitől, mit sajátítottál el? Volt, aki a legkedvesebb volt?

– A legelső edzőm Szilágyi Attila Bá’ volt, tőle tanultam a legalapvetőbb dolgokat, amit tudni kell a kézlabdáról. Majd négy éven át Rádinné Tóth Rozi néni, tőle tanultam meg, hogy mit kell tudni egy jó irányítónak. A küzdeni akarás ebben a négy évben fejlődött ki bennem a legjobban.

Most pedig már másfél éve Győrvári Viktor Bá’ az edzőm, akitől megtanultam, hogy soha nem szabad feladni akkor sem, ha már mindenki más feladta. Tőle tanultam még meg azt is, hogyan kell kezelni azt, amit az edző a meccs közben mond, akár jó, akár rossz is az éppen.

Nem teljesen emlékszem már, kinél milyen volt edzeni, a mostani edzéseim nagyon jók. Szerintem mind a három edzőnek nagyon sokat köszönhetek. Most kerültem fel félig Csapó Erika nénihez, kíváncsian várom, hogy tőle mit tanulhatok.

{{4}}

– Biztosan sok barátod van a csapatban. Kivel jössz ki a legjobban? S mivel töltöd a szabadidőd a legszívesebben?

– Minden csapattársamat nagyon szeretek, ez a csapat így, ahogy van, egy kerek egész. Arra, hogy kit szeretek a legjobban, nehéz lenne válaszolni, mindenkivel nagyon jó a viszonyom. Szabadidőmet alvással, pihenéssel töltöm, de szeretek filmet nézni, a családommal és a barátaimmal lenni.

– Csak úgy kérdezem, hogy van barátod? Vagy egyelőre a kézilabda és a tanulás elfoglal?

– Nem, nincs barátom, a kézilabda és a tanulás maximálisan elfoglal.

– Mi a három legnagyobb kívánságod erre az évre?

– Egy sikeres és boldog évet szeretnék magam mögött tudni, amikor átlépek a 2012-es évbe. Ha három dolgot kiemelhetek: a tanulmányi eredményem szinten tartása, ahol és amelyik csapatban lehetőséget kapok, maximálisan feleljek meg az elvárásoknak. S ahhoz, hogy ezek a dolgok sikerüljenek, sérülésmentes évet szeretnék.

– Remélem, egyszer te leszel a LOKI nagy játékosa. Sok sikert kívánok ehhez neked!

– Addig még nagyon sokat kell fejlődnöm, de természetesen igen, nagyon boldog leszek, ha eljön ez a nap.

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com