Soós Viktória: "Még nincs vége a történetnek!"

- Tősgyökeres hajdú-bihari vagy?

- Debrecenben születtem, de csak 3 éves koromban költöztünk ide, addig Nyírábrányban laktunk. Anyukám nyírábrányi, apukám fülöpi. Már nem nagyon maradt ott senki a rokonságból, de a cívisvárosba azért még rendszeresen visszajárok, természetesen. Nem csak a család, de a barátok is ide kötnek!

- Király, Kolsofszki, Madai, a Sütő-nővérek, Szűcs Gabica, Rácz Emese, Juhász Gabi, Csáki, Sopronyi, Kiss Éva, szinte fel se lehet sorolni, hány későbbi élvonalbeli játékos nevelkedett itt akkoriban...

- Sőt, pár évvel előttünk pl. Kereki Edina! Komárominé Éva néni járta a környéket, kutatta a tehetségeket. Akadémia még nem volt, minden család hozta a csemetét edzésekre, mérkőzésekre. A pedagógusok is segítettek, amiben lehetett, mind a Hunyadiban, mind az Irinyiben. Jó dolgunk volt, örök emlék marad.

- Hogy fértetek be ennyien a Lokiba?

- Kettős igazolásunk volt. Ugyan 17 évesen már én is bemutatkoztam az NB I-ben (Váczi Sándor volt a vezetőedző), de mellette "lejátszottunk" az NB I/B-be Hajdúnánáson. Az is nagyon erős mezőny volt, jól megedződtünk, felkészültünk az élvonalra. Rengeteget lehetett tanulni az ottani nagyoktól, a tőlünk kb. 10 évvel idősebbektől: Szász Mária, Deák Melinda, Halcsik Ildikó, Buglyó Olívia, és így tovább. Óriási terhelést kaptunk, az iskola előtt és után edzések, NB I és NB I/B egyszerre, diákolimpia, stb.

- Közbe is szólt az egyik térdszalag...

- Akkoriban még nem volt nagyon komoly sportegészségügyi háttér, nem figyeltek erre. Ma már az akadémián is vannak erre szakemberek, tudatosan készítik fel a fiatalokat, kerülik el az ilyen sérüléseket, amennyire csak lehet. Rengeteget ki kellett hagynom, kiestem a korosztályos válogatottból is emiatt, pedig épp mehettem volna a junior világbajnokságra. Addig minden olyan szépnek tűnt, minden sikerült, sorban nyertük a meccseket, még diákolimpiát is. Jól ment a játék, már 16 éves koromban csábított Németh András a Fradiba.

- Nemet mondtál neki?

- Persze! Még bőven érettségi előtt voltam, fel sem merült bennem a gondolat, hogy elhagyom valaha Debrecent. Itt akartam felépíteni a pályafutásomat. A sérülés után Balogh Zoltán még adott esélyt, hogy bizonyítsak, Laurencz Laci bácsinál is sokat játszhattam, de Bíró Imrénél már kevesebbet. Rengeteg gondolkodás, óriási sírás-rívás és búcsúzkodás után mégis elmentem a Fradiba 21 évesen. Nagyon nehéz volt.

- Végül nem bántad meg?

- Nem! Bajnokságot nyertünk már az első évben, a másodikban pedig egy bronzot. Kitűnő szakmai munka folyt, sokat fejlődtem, nem bántam meg. Németh András amolyan pótapám volt, mai napig tartjuk a kapcsolatot. A Fradiban is kiváló csapatszellem volt, onnan is megmaradtak jó barátaim.

- Lucia Uhrakovával együtt tértél vissza Debrecenbe 2008-ban.

- Igen, Lulu nagy barátnőm azóta is. Jó volt újra a Lokiban játszani, szívesen maradtam volna, erős csapatunk volt, Bakó Botonddal bronzérmesek lettünk, de ezúttal a másik térdszalagom szakadt el... Már le is mondtam magamról, hogy ebből már nem lesz komoly pályafutás. De jól is jött a hosszú pihenő, el tudtam végezni nyugisan a főiskolát (Hajdúböszörményben levelező szakon lettem szociálpedagógus), és 2009-ben férjhez is mentem. Őt akkor hívták spanyol első osztályba, és a felépülésem után vele tartottam én is Baszkföldre. A menedzser által beígért élvonalbeli gárda ugyan nem tudott rólam, de a másodosztályú Barakaldo (Bilbao külvárosa) csapatában legalább játszhattam. Aranyos, ügyes lányok voltak, de messze a magyar színvonaltól. Nekem annyira nem ment jól a játék, a lábam sem volt 100%-os, de azért éreztem, hogy lehetne még bennem több, egy rendes, komoly felkészülés után. Nos, ezt Németh Andrástól meg is kaptam, ugyanis visszajöttem Vácra. Soha olyan kemény alapozásom nem volt. Lulu (Uhrakova) fogadott be, vele laktam albérletben.

- De egy szezon után újra külföldön találtad magad... Nem is akárhol!

- Mert Andrást hívta a Hypo, ő pedig magával vitt engem Bécsbe, ahogy Temes Bernit is. A nyolcszoros BL-győztesnél nyolc brazil volt a keretben, Barbara Arenharttól Alexandra do Nascimentoig a válogatottjuk java. Valamilyen megállapodása volt a brazil szövetségnek a Hypo-val. Akkor már ötödikek voltak a vébén, két év múlva meg is nyerték! Persze a Hypo sem volt rossz, az osztrák bajnokságot is megnyertük (ahogy évtizedeken keresztül mindig), de a BL-csoportkörből is majdnem sikerült a továbbjutás. Még a Győrt is megvertük hazai pályán. Egyébként következő évben a Hypo nyerte a KEK-et!

- Te viszont Bajnokok Ligáját. Hogy kerültél Győrbe?

- Akkor már ötödször nyerték zsinórban a magyar bajnokságot, de a BL csak nem sikerült. Jött edzőnek Ambros Martin. Andrea Lekics volt a jobbátlövő, mellé kerestek valakit váltótársnak. Sokat gondolkoztam rajta, hogy vajon mennyit fogok játszani, beférek-e a csapatba, de épp Németh András volt az, aki legjobban bíztatott, hogy még egy ilyen esélyem nem lesz az életben, így Győrbe költöztem. Sikerült is elhódítani, majd megvédeni a BL-trófeát, mellette két bajnokságot és két Magyar Kupát is nyertünk. A második évben már Katarina Bulatovics volt a posztomon, őt sem kell bemutatni senkinek... Mellette már kevesebbet játszottam, így 2014-ben visszamentem a Fradiba.

- Ott pedig újra elvettétek a bajnoki címet a Győrtől.

- Szoros volt, az utolsó fordulóban dőlt el, de sikerült. Sajnos, a térdem ismét megkeserítette a sikert! Ezúttal nem keresztszalag, "csak" porcleválás, nem kell annyit kihagyni vele, de az is nagyon rosszul esett.

- Ismét Vác következett, ahol két szezon alatt 96, illetve 99 bajnoki gólt termeltél.

- Az a Szilágyi Zoltán is volt edzőm, aki most a Lokival nyert bronzérmet. Nem ment rosszul, de már sok volt a napi kétszer másfél órás ingázás. Inkább indítottunk egy kis vállalkozást, jött az első baba is. Egyértelműen a család lett a legfontosabb az életemben, változtak a prioritások. A párom, második férjem Jáky-Szabó Gergely újságíró, műsorvezető.

- Aztán 2018. decemberében hirtelen feltűntél egy DVSC-Budaörs mérkőzésen, de az ellenfél mezében!

- Visszahúzott a szívem a játékhoz, egy fél szezont még lehúztam az NB I-ben. Kiesett ugyan a Budaörs, de jó volt újra a pályán lenni, ha csak pár meccs erejéig is... Mindenképpen szerettünk volna második babát is, így az idény végén visszavonultam.

- Interjúkban már elmondtad, hogy elégedett vagy a pályafutásoddal. Mik a legnagyobb eredményeid?

- Négyszer nyertem magyar, egyszer osztrák bajnokságot, két Magyar Kupát, kétszer Bajnokok Ligáját. Voltam válogatott, jártam világbajnokságon, bronzérmes lettem Európa-bajnokságon, kilenc gólt dobtam a bronzmeccsen! Talán csak egy olimpiai szereplés hiányzik. Ahhoz képest, hogy nem voltam kiugróan tehetséges, és túláradó magabiztossággal sem lehetett vádolni soha, nem olyan rossz ez. Persze, utólag visszagondolva, lehettem volna párszor vagányabb, bátrabb, de én ilyen vagyok. Lehet, hogy még ennyi sem sikerült volna a szüleim támogatása nélkül. Képzeld el, apukám, aki toronydarus volt, csak miattam vállalt inkább pesti munkát, hogy a közelemben lehessen, amikor először kerültem a Fradiba! Annyira hálás vagyok nekik, én is így szeretném támogatni majd a fiaimat, amiben csak tudom.

- Két fiad van?

- A nagyobb (Gergő) 4 és fél éves, és a kisebb (Lukács) is lassan már kettő. Gergő nemrég jelentette be, hogy ő bizony dzsúdózni szeretne!

- Nem félted a küzdősportoktól?

- Jaj, dehogynem! De a gyerekeknek nem a szülők régi álmait kell megvalósítani, hanem a sajátjukat! Nem nevelek belőle mindenáron kézilabdázót. Ha cselgáncsozni szeret, akkor csinálja azt!

- Te mit szeretsz? Mi lesz belőled, így a sportpályafutás után, a "civil" életben?

- Hogy mit szeretek? Hát kézilabdázni! Most elárulom, hogy nemrég visszatértem a komolyabb edzésmunkába. Meg is lepődtem, hogy egész jól megy, így, 36 évesen! Nem tervezek azért hosszú távra, de most nagyon jólesik a munka, a játék, ne lepődjön meg senki, ha esetleg feltűnök majd a Szent István SE NB I/B-s csapatában!

Egész fiatalon a példaképeim "ellen" (Szász Mária, Kereki Edina)

Az egyik legnagyobb siker: Európa-bajnoki bronz 2012-ben

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com