Sopi lett október hónap legjobb játékosa!

2010 nyarán készült két riport Sopival a honlapunkon. Faggattuk múltjáról, titkairól. Ravaszabbnál ravaszabb kérdéseket tettem fel én is, s azt gondolom, sikerült bemutatni nektek a roppant szimpatikus játékost a másik oldaláról is. Kérdeztem jövőjéről, jó és kevésbé szerencsésnek vélt döntéseiről, azok okairól. Abban maradtunk, mindenki jól járt azzal, hogy visszajött közénk.

Az első félév eltelt. Túl vagyunk sok mindenen. Megjártuk a csúcsot, s meglátogattunk néha a poklot is. Na nem is, ott azért nem jártunk: a tanulás, a rutinszerzés útján jártunk, sikerekkel s pofonokkal. S ott van köztünk Sopronyi Anett is. Játszott sokat, voltak sikeres és kevésbé sikeres meccsei. E szavazás eredménye is azt mutatja, összességében elégedettek vagyunk teljesítményével.

{{2}}

Arról kérdeztem Sopit, hogyan látja ő a csapat eddigi teljesítményét, hogyan élte meg ő a megtörtént nagy eseményeket. Úgy látja ő is a történelmünket, mint mi, szurkolók? Vagy más véleménye van? A hónap játékosa címen faggattam.

Aztán kérdeztem arról is, hogyan érzi magát újra Debrecenben? Megérte-e hazatérni? Visszakanyarodtam a nyári riporthoz, vajon reálisan ítélte-e meg akkor a helyzetünket? Meglepően okosan, nyíltan válaszolt kérdéseimre.

Most elment a válogatotthoz, de mondatai itt maradtak. Olvassuk őt, s bízzunk továbbra is a mi tizenhármasunk szerencséjében!

Gratulálunk Sopinak, október hónap játékosának!

– Te lettél 2010 októberének legjobb játékosa! A szurkolók véleménye ez, s tudod, az mindig kettőt számít. :)) Számítottál rá?

– Nem számítottam rá. Megmondom őszintén, ebben a fárasztó menetelésben nem is néztem rá a honlapra. Bereczky Attila hívott telefonon, akkor értesültem róla. Természetesen nagyon örültem és nagy megtisztelésnek érzem. Szeretném is megköszönni minden szurkolónak, aki rám szavazott.

– Mit gondolsz, miért esett rád a szurkolók választása? Egy-egy meccs miatt, vagy a folyamatos fejlődésed hatására?

– Én is úgy gondolom, hogy a kezdeti gyengébb meccsek után talán kezdtem belelendülni jobban a játékba október hónapban. Mivel a Tajtavill-Nyíradonyban nyújtott teljesítményemet itt Debrecenben és Hajdú-Bihar megyében is sokan ismerték, így a kevesebb góljaimat a szurkolói ankéton meg is kifogásolták. Itt a LOKI-ban minden posztra van legalább két jó - válogatott szintű - játékos, így a góllövést sem egy-egy embernek kell megoldania. Ezért is van az, hogy a góllövőlista elején nem található LOKI vagy GYŐRI játékos. A gólok ugyanis megoszlanak. A BL menetelésünk csak hab a tortán, ahol még inkább kell bizonyítani, hogy a LOKI, mint CSAPAT, nem csak országhatáron belül, hanem kívül is ismert/elismert legyen.

– Melyik meccseken nyújtott teljesítményedet ítéled te a legjobbnak?

– Sajnos nem nyertünk egyik meccsen sem, amelyek emlékezetesek lehettek volna a játékom miatt számomra. A Lipcse elleni idegenbeli és itthoni, és a spanyolok elleni itthoni meccseken nagyon jól ment a játék. Ha jól játszom és kikapunk, az sem tölt el örömmel, ha rosszul játszom és nyerünk, akkor pedig felemás érzésem van, hogy miért nem sikerült egy-egy jó passzt adnom, vagy több helyzetet belőnöm. Egyébként pedig meg sem álmodtam volna, hogy a Bajnokok Ligájában ennyire eredményes leszek.

{{9}}

– No igen, a lipcsei meccs, s a hazai a spanyolokkal. Mindkétszer vesztettünk, s mindkétszer te voltál a legjobb játékosunk. Ez csak a véletlennek köszönhető, vagy vesztett helyzetben tudod igazán megmutatni?

– Ez a kérdés már engem is foglalkoztat egy ideje, de csak azt tudom mondani ezzel kapcsolatosan, hogy mind a két meccsen volt egy olyan szakasz, amikor nem ment az összjáték, és megpróbáltam belevinni egy cselt, vagy egy betörést, ami sikerült. Onnantól kezdve pedig elkezdtem többször ugyanazt játszani. Persze ehhez valamilyen szinten az is hozzá tartozik, hogy nekem ez a BL-ben az első évem és a cseleimet vagy a lövéseimet nem nagyon ismerik.

– Emlékszel még Lublinra? Mi maradt meg emlékeidben arról a selejtezőről? A siker? A nagy buli?

– Hihetetlenül nagy tettet hajtottunk végre - szerintem -, és a mérhetetlen fáradtság mellé egy nagyon jó érzés párosult. Három ilyen hőfokú meccset lejátszani három nap leforgása alatt csak együtt, vagyis CSAPAT-ként lehet. A végén a dánokat valósággal lemeszeltük a pályáról. Soha nem fogom elfelejteni. Mint azt sem, hogy a szurkolótáborunk milyen hangulatot teremtett a meccs alatt és azt követően is.

– Mit jelent Neked az, hogy a BL-ben vagyunk? Egy más világot? Néhány nagyobb meccset? Új kihívást?

– A BL-ben való szereplés, úgy gondolom mindenki számára egy nagy megtiszteltetés. Kihívás, melyet ugyan a tavalyi csapat harcolt ki, de mivel a főtáblára feljutásban az én teljesítményem is benne van, így én is magaménak érzem. Jó a legjobbak között szerepelni, mely évek óta megadatik a Győrnek. De nem is könnyű, hisz látjuk mennyit jelent a meccsrutin, az állóképesség. A gyors siker egyik évről a másikra a Győrnek sem sikerült. Belátom, nagy az elvárás a csapattal szemben, de azt is tudni kell, hogy ehhez a feladathoz nekünk még fel kell nőnünk. Biztosan lehetne több pontunk a BL-ben, ha több játékosunk - a sérültek, betegek - is rendelkezésre tudtak volna állni. De sajnos a sportban a „ha” nem játszik!

{{8}}

– Én úgy láttam, neked bejönnek ezek a kupameccsek. Bár nehezen indulsz be, utána szinte tarthatatlan vagy. Nagy a stressz?

– A meccsek elején szoktam kicsit izgulni, de egy-egy jó lövésem után bátrabban próbálkozom. Igen, valahogy EHF meccseken is - még ifiként - többször sikerült jól szerepelnem, például Franciaországban a Metz, vagy az Ikast csapata ellen itthon 18 évesen. Biztosan az is számít, hogy elég sokat játszottam már külföldi csapatok ellen. (ifi-, junior válogatottként, a főiskolás világbajnokságokon, a LOKI-ban kupameccseken és már a felnőtt válogatott tagjaként is.) Egyébként pedig nem gondolkodom azon, hogy BL csapat ellen kell pályára lépni!

Folytassuk ott, ahol a nyáron abbahagytuk

– „Egy csapat csak és kizárólag akkor lehet sikeres, ha csapatként funkcionál.” Ezt te mondtad, s a szezon közel egyharmadánál hogyan látod, van jó csapatunk? Jó a közösség? Pozitívan látjátok a jövőt?

– Igen, változatlanul úgy látom, hogy egy jó csapatunk van és eredményeket is csak akkor tudunk elérni, ha mindenki hozzáteszi a maga teljesítményét. Akarni, mindig akarunk, de sajnos nem mindig jön össze. Mindig a következő meccsre koncentrálunk, de embert próbáló a heti két meccs. Nem is fizikailag, inkább szellemileg és akkor a sajnálatos sérülésekről nem is beszélek. Ennek ellenére úgy gondolom, nincs okunk szégyenkezni a teljesítményünk miatt.

– „A LOKI helyezése szerintem nagyban attól függ, hogy a BL-ben meddig sikerül menetelnünk…” Tényleg, szerinted meddig sikerül? S a bajnoki helyezésünk függhet attól, meddig tart a kupamenetelés?

– Sajnos ennek már a végén járunk. Bécsben nem sikerült pontot szereznünk, s a spanyol meccsel vége számunkra a BL-nek, sőt a KEK reményeknek is. A hazai bajnokságban most egy igazi ütközet volt hazai pályán a Vác ellen. Ezt sikerült behúznunk, és viszonylag jó helyet foglalunk el a tabellán a BL menetelés ellenére is. Viszont hiszem, hogy ez a kilenc BL meccs a későbbiekben hasznunkra válik.

{{10}}

– „… és a folyamatos, színvonalas leterheltség mennyi erőt vesz ki a csapatból. A sérülésekről már nem is szeretnék szót ejteni.” Nos, a jövőbe láttál. Egy BL meccs - egy sérülés. Mennyi erőnk van még?

– Több fronton helytállni az mindig újabb kihívást jelent, nehéz meccseket és előbb-utóbb nagyon komoly, vagy viszonylag szerencsés sérüléseket. Ez előre borítékolható volt, csak az a kérdés, hogy a csapatból kit fog érni, és milyen lesz a sérülés súlyossága. Emiatt az erő fogy, hisz akár támadásban pl. egy Bogdanovics Annát, vagy védekezésben egy Borbás Ritát nem könnyű pótolni. Mörcire, mint átlövőre is nagy szükségünk lenne. A sérültek regenerálódására viszont időt kell hagyni, addig pedig abból „főzünk”, amink van. Vagyis a hadra foghatók próbálnak mindent elkövetni a csapat sikere érdekében.

– Talán ennek kellett volna lennie az első kérdésnek: milyen újra itthon? Ugye, nem bántad meg, hogy hazajöttél?

– Jaj, nagyon örülök, hogy hazajöttem. És nagyon jól érzem magam a csapatban is.

– Hogy érzed, tudtál fejlődni egyénileg nálunk? Szerintünk igen, de mi a te meglátásod?

– Ennek a megítélése nem az én tisztem. Meccsről-meccsre próbálok hasznos tagja lenni a csapatnak. Próbálok jó dolgokat csinálni a pályán a csapat eredményessége érdekében: egy jó passz, egy hetes kiharcolása, betörés, vagy átlövésből lőtt góllal hozzájárulni a győzelemhez.

– A válogatottba újra és újra meghívnak. Még nem tudtad állandósítani a helyedet, de még ott az esély is. Bizakodsz?

– Ezzel a kérdéssel különösebben nem foglalkozom. Ha beválogatnak a keretbe, az örömmel tölt el, ha be is hívnak az összetartásra, megpróbálok megfelelően helytállni. Ha az eredményeim olyanok lesznek, akkor valószínűleg stabil kerettag lehetek, ha nem, akkor pedig úgy sincs miről beszélni. Majd a jövő eldönti.

{{7}}

– Miként élted meg a hazai kupahelyszín választásokat? Hol érezted magad jobban: a FŐNIX-ben, vagy a HÓDOS-ban?

– Én még a FŐNIX-ben nem játszottam. Nekem furcsa, idegen volt. Főleg a pálya térbeli elhelyezkedése és a távolságok voltak zavaróak. De én annyi városban és annyi pályán játszottam már, minden idegenbeli meccshez szokni kell, illetve tényként elfogadni a helyszíneket.

LOKI játékosként azonban a HÓDOS számomra az igazi hazai pálya!

– Végül, egy kérdés: van valami, amit kérnél a szurkolóktól? Tudunk neked segíteni abban, hogy még nagyobbat tudj játszani?

– Köszönöm és köszönjük a szurkolók biztatását. Náluk nélkül egyhangúak és unalmasak lennének a meccseink. Nagyon sokat jelent a csapatnak, hogy az idegenbeli meccsekre – legyen az akár külföldön – is elkísérnek bennünket.

A pályán értük is harcolunk. A legfantasztikusabb viszont az, hogy vesztes meccs után is megtapsolnak és vigasztalnak bennünket.

– Köszönöm a válaszokat.

handball

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com