Sütő Mariann és Edina: Feltétel nélküli bizalom

- Jó testvérek vagytok?

Mariann: - Egyértelműen. Sosem voltak nagyobb problémáink, mindig jól kijöttünk. Eltérő a személyiségünk, az ízlésünk, de talán éppen ezért nem is nagyon kaptunk össze semmin, legfeljebb apróságokon.

Edina: - Ez a mai napig így van. Bár már mindkettőnknek saját családja van, de továbbra is rendszeresen összejárunk. Tényleg szinte minden nap. Igazi nagycsalád vagyunk.

- Úgy tudom, a párjaitok is élsportolók voltak. A gyerekek is a sportban nőnek fel?

Edina: - A férjem a Vasasban birkózott, tehát a 7 éves kisfiunk is talán a küzdősportok felé fog elindulni. A 3 éves kislány pedig egy igazi energiabomba, örökmozgó, például most is el van törve a keze...

Mariann: - Csaba is NB I-es kézilabdázó volt, a most 8 éves kisfiunknak így "adott" volt a sportág. Balkezes, nagyon tehetséges.

- Könnyebb most egy tehetséges gyereknek, mint a ti időtökben?

Mariann: - Szerintem sokkal könnyebb. Nekünk, karcagiaknak nehéz dolgunk volt Debrecenben, kollégiumot kellett fizetni, és persze a rengeteg oda-vissza utazást is, egyebeket. Az anyagiak miatt nagyon sok tehetség veszett el akkoriban. Szerintem családi háttér nélkül nekünk sem ment volna. Minden támogatást megkaptunk. Anyukánknak mindig is mi voltunk a legszebbek, a legügyesebbek. Apukánk pedig maga is volt rövid ideig NB I-es játékos, ezért ő volt a legnagyobb kritikusunk. Ha épp nyolc gólt dobtam egy meccsen, akkor is egész úton hazafelé a két kimaradt ziccert elemezte...

Edina: - Most, főleg a TAO-nak köszönhetően, sokkal jobbak a tárgyi feltételek, akadémiák alakultak országszerte. Mi is csináltunk közösen egy Kézisulit, ahol most már 80-100 gyerekkel foglalkozunk, fiúkkal és lányokkal is, U8-től U15-ig. Bennem már régóta megvolt ez az ötlet, de csak a visszavonulásunk után valósulhatott meg. Hajdúszoboszló két egyesülete közül az egyik megszűnt volna, azt át tudtuk venni, így a kötelező 2 év kivárása nélkül kezdhettünk működni, már a TAO-körben. A kezdeti költségek előteremtésében a Dúrógépes Kft. segített.

- Ki a nagyfőnök?

Mariann: - Papíron én vagyok az elnök, és Fikó az alelnök. De persze együtt csinálunk mindent, együtt döntünk. Jelenleg 6 edzőnk van, de mindkettőnk visz saját csapatot is. Nekem most U9-es és U14-es lányaim vannak.

Edina: - Egymás véleményét kikérjük, a saját csapatunkról nagyrészt mi döntünk, a többinél pedig természetesen az adott edzővel is egyeztetünk. Nekem is két csapatom volt még tavaly, de a két kisgyerek mellett az már sok volt, idén csak egy U12-es lánycsapatom van.

- Az akadémiák csapatai és a nagyvárosok sportiskolái ellen van esélyetek?

Mariann: - Hogyne lenne. A mennyiség nem minden. Nekünk csak helyi, karcagi játékosaink vannak, belőlük kell kihozni a maximumot. Az MKSZ tehetséggondozó programjába most került be két 2008-as játékosunk is, egy fiú és egy lány, rájuk (is) nagyon büszkék vagyunk!

Edina: - Egyébként a gyerekeknek is fontos a győzelem, nagyon komolyan veszik ezt az egészet. Figyelik az ellenfeleket az interneten. Meg tudnak nézni akár komplett mérkőzéseket is, milyen lesz a kapus, ki a legjobb átlövő, mire kell számítani. A mi időnkben nem volt ilyen.

- Van nagy kézilabda-múltja Karcagnak?

Mariann: - Nagyon nagy nincs. Férfiaknál is, nőknél is NB-II lehetett a csúcs.

Edina: - Természetesen a Karcag SE-nek is volt kézilabda-szakosztálya. Viszont két éve megkért minket a polgármester, hogy vegyük át a csapataikat, mert ők szüneteltetnék a szakosztályt. Nem csak a gyerekeket, még a felnőtt férfi csapatot is átvettük! Ők a megyei bajnokságban szerepelnek, Hajdú-Biharban...

Mariann: - A Karcag SE miatt vagyunk csak simán "Sütő Kézisuli". Tornákon néha meg is kérdezik, hogy honnan jöttünk.

Edina: - Meg azt, hogy melyik pékség a fő támogatónk...

- Hozzátok hasonló "magánsuli" nem sok van az országban, ugye?

Mariann: - Egy pár példa azért van erre is. Volt játékosok, például Éles József, Kántor Anikó foglalkoznak ilyesmivel rajtunk kívül. Annyi előnyünk van a nagyokkal szemben, hogy "fölöttünk" már nincsen senki. A magunk urai vagyunk. Nagyon sokat csalódtam olyan emberekben, akikben vakon megbíztam. Ediben biztos nem fogok csalódni, soha!

Edina: - Ez kölcsönös, a feltétel nélküli bizalom. Ezért csináljuk, ez a lelke az egésznek.

- Szinte kéz-a-kézben haladt a pályafutásotok is. Megmaradtak azok a debreceni kapcsolatok?

Mariann: - Igen. Galai, Sopronyi, Király, Csáki, Madai, Kereki, Nagy Pista, jó viszonyban maradtunk a régi barátnőkkel, gyakran találkozunk is.

Edina: - Minden évben van egy összejövetel a "kemény mag" számára, általában persze Debrecenben. Idén úgy szavaztunk, hogy a következő party "ottalvós" legyen, családok nélkül! 2022-re tehát kivételesen Karcagra szervezünk mindent, azt is elárulom, hogy közkívánatra birkapörkölt lesz a menü!

- Visszatérve a karrierekre: mindketten sikeresek voltatok utánpótlás-válogatottként is.

Mariann: - Az én korosztályom például Bulath, Mörtel, Szabó Vali, Szűcs Gabi. Törökországban az ifi-EB-n voltunk bronzérmesek 2001-ben, majd a junior-VB-n Macedóniában ezüstérmesek, 2003-ban. Akkoriban az oroszok verhetetlenek voltak, tőlük mindig kikaptunk, egyszerűen lepattantunk róluk.

Edina: - Nekem olyan csapattársaim voltak, mint Kiss Éva, Triffa, Csáki, Sopronyi, Tomori, Bódi, többek között. Danyi Gábor és Papp György volt a szövetségi kapitány. Az ifi Európa-bajnokságon mi is harmadikok lettünk, 2003-ban, Oroszországban. De nagyon büszke vagyok a főiskolás VB-n elért dobogós helyezéseinkre is.

- A statisztikákban találtam köztetek még egy párhuzamot: Debrecenből távozva, az első DVSC elleni találkozón mindketten parádéztatok: Mariann 8 gólt dobott a Derecske játékosaként a híres 29-29-es meccsen, Edina pedig 7-szer talált be a Nyíradony-DVSC (30-31) mérkőzésen.

Edina: - Debrecenben kevés játéklehetőséget kaptunk, ott pedig 60 perces játékosok voltunk, töretlen volt irántunk a bizalom. Ez hozta a jó teljesítményt is.

Mariann: - Fel voltunk spannolva, természetesen óriási bizonyítási vágy volt bennünk. Igen, a több játékidő is számított, de tény, hogy szakmailag is tovább tudtunk fejlődni, nagyon jó csapatokban, kitűnő edzők kezei alatt. Debrecenben valahogy sosem bíztak a saját nevelésekben, csak végszükség esetén vetették be őket, sokszor kényelmesebb volt egy-két "kész" idegenlégióst betenni a csapatba. Reméljük, ez szép lassan megváltozik.

- A DVSC után hogy alakult a pályafutásotok?

Mariann: - Túrkevére kerültem kölcsönbe, NB I/B-be. Örömmel gondolok vissza arra a korszakra, jól ment a játék is, házi gólkirálynő voltam. A tenyerükön hordoztak, ott lettem érett, teljes játékos. Aztán Köstner Vili hívott Derecskére, ahol még két teljes szezont játszottam az élvonalban is. Elvégeztem az edzőit, így az utolsó nyíradonyi éveimben játékosedző voltam. Kerestek még Kiskunhalasról és Siófokról is, de persze tudtam, hogy előbb-utóbb a családé lesz a főszerep. Így az aktív kézilabdát csak Csabi vitte tovább, én visszavonultam a játéktól.

Edina: - Én egy külföldi, görögországi kitérőt is tettem: a Ptolemaida akkor feljutó csapatában játszottam, újonc létünkre harmadikok lettünk! Jól ment a játék, meg is keresett a bajnokcsapat, az Ormi-Lux Patras. Náluk játszottam a következő szezont. BL-selejtezőben, majd EHF-kupában szerepeltünk. Érdekes, hogy a következő évben épp a Loki ellenfelei lettek az EHF-ben, azonnal fel is hívtak, hogy segítsek nekik, pl. az utazásban, tolmácsolásban, stb. Amíg külföldön voltam, Mariannék felvitték a Nyíradonyt megyeiből NB I/B-be. Ekkor ismét összefonódott a pályafutásunk, ott játszottam még két szezont. Aztán a szülési szabadság után még kettőt... Így értünk el a Kézisulihoz.

- A civil életben mivel foglalkoztatok?

Mariann: - Lediplomáztam 2005-ben, tanítóként. Egyébként ezt (is) anyukámnak köszönhetem, ő ragaszkodott a továbbtanulásomhoz, én még tiltakoztam, hogy "NB I-es játékos vagyok, majd ebből megélek". Persze neki lett igaza. Tehát a gyerekekkel való foglalkozás alap volt.

Edina: - Nyíregyházán végeztem el a főiskolát, testnevelés szakot, majd Debrecenben az egyetemet, gyógytestnevelés szakot. Ehhez kapcsolódóan Karcagon most nyitok egy amolyan "magánrendelést", sérült gyerekekkel foglalkozom majd. Ez is régi nagy álmom volt.

- Van még fejlődési potenciál a kézisuliban?

Mariann: - Természetesen van. Játékosként nem a szorgalmamról voltam híres (Edina igen), de most ezt mindketten nagyon akarjuk, nagyon szeretjük. Arra költjük a TAO-t, amire való, az utánpótlásra. Megfizetjük a szakembereket, mindent megadunk a gyerekeknek. Azoknak is, akik egyébként nem tudnák finanszírozni a sportolást. Nem csak a nagy győzelmekért dolgozunk, hanem azokért a pillanatokért is, amikor egy ilyen mélyszegény családba vihetünk egy vadonatúj mezt vagy egy labdát a tehetséges gyereknek. Ezért éri meg, ezért csináljuk tovább.

További információk a Sütő Kézisuli Facebook-oldalán: www.facebook.com

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com - sportstatisztika.com