Szabó Vali, a csendes harcos

Minőségi játékosokkal erősített a DVSC női kézilabdacsapat: a tavalyi bajnokság negyedik helyezettjéhez többek között Szabó Valéria is érkezett, akit a hazai mezőny egyik leghatékonyabb védőjeként tartanak számon. A Debrecenben nevelkedett sportoló négy év után tért vissza, s az előkészületi mérkőzéseken mutatott formája alapján Bíró Imre kulcsemberként számolhat vele a szeptemberben kezdődő szezonban.

Az újonnan érkezett beálló a formálódó Bíró-gárda egyik legeredményesebb tagja: a Cornexi kéziseként EHF Kupát emelhetett a magasba, szerepelt a junior világbajnoki- és Európa-bajnoki ezüstérmet szerzett válogatottban, de egy Magyar Kupa második hely is gazdagítja eredménylistáját. Tekintélyes éremkollekció, pedig Valéria nem a Debrecenben megszokott, elfogadott kézilabdás utat járta végig. Kihagyta a tehetséggyűjtő Hunyadi iskolát és az Irinyi sportgimit, helyette "kiskossuthban", majd a Kossuth gimnáziumban végezte tanulmányait. A talentum azonban így is utat tört magának, 16 évesen már a város első számú kézilabdacsapatának felnőtt keretében gyakorolhatott. Ám a továbbtanulás közbeszólt, mivel felvételt nyert a szegedi JATE jogi karának társadalombiztosítási szervező szakára, így pályafutását az első osztályú Hódmezővásárhely gárdájában folytatta.

- Nem volt probléma a váltással, Debrecenből Kocsik Viki és Gaál Adrien is akkor igazolt Vásárhelyre, így jó kis csapatba kerültem, jobbak voltunk, mint a Loki - nosztalgiázott a csinos beálló, akinek edzői csak hosszú évek után találták meg igazi posztját. - Két esztendő után Fehérvárra, a Cornexihez igazoltam, ahol Szabó Edina, megszokottól eltérő edzésmunkájának köszönhetően EHF Kupát nyertünk, a tavalyi szezon azonban már nem sikerült olyan jól. A bajnokság végén sokat gondolkodtam, marasztaltak a Cornexinél, mehettem volna külföldre is, de végül hazajöttem, hiszen minden sportoló szeretne ott játszani, ahol felnőtt. A döntésemben az is fontos szerepet játszott, hogy az edzővel, Bíró Imrével már dolgoztam együtt, s nagyon jó benyomásaim voltak róla. A vezetők jelezték, a védekezésben komolyan számítanak rám, de ha szerepet kapok a támadásoknál, természetesen szeretnék minél több gólt dobni.

A néhány napja a főiskolai vb-n is ezüstérmet szerzett 23 éves játékos szerényen hallgat az eddigi felkészülési mérkőzéseken nyújtott teljesítményéről, ahol többször is a legjobb góllövők közé tartozott. Erős riválisa lehet a szlovák válogatott Caltikovának, és a magyar nemzeti együttesben megfordult Madai Petrának is. Érkeztével a Loki amúgy sem gyenge standard védőfala (Orbán-Szűcs-Rácz-Latakaite) tovább erősödhet, s a hazai mezőny egyik legmegbízhatóbb gátjává válhat.

- A gyakorló meccseken szerzett találataimat nem kell túlértékelni, igyekszem élni a lehetőségekkel, teszem a dolgomat. Majd kiderül, melyikünk lesz jobb formában, kit fog játszatni az edző. Többek között azért is jöttem vissza, mert támadásban is szeretnék fejlődni, s Debrecenben erre kitűnő lehetőségem nyílik. Ruta Latakaite kivételével a csapattagokkal korábban már játszottam együtt, igyekszem felvenni a ritmust. Lassan kiismerem a társakat, ki milyen ütemben passzol, mikor kell leválnom az ellenfélről. A védekezés gyakorlását nagyon jól szolgálták a felkészülési meccsek, kezdjük érezni egymás mozgását, egy-két elem már ösztönből jön, tudom, ha a társam kilép a falból, akkor a helyére kell állnom. Az elején tartunk a folyamatnak, de úgy érzem, jól haladunk, alakul a fal-kapus kapcsolat is. Örülök, hogy sok jó védekező játékos van a DVSC-ben, de megküzdöm a helyemért, amolyan csendes harcos típus vagyok.

Vali keménységét a társak is ismerik, ellenfélként nem kímélt senkit, így a laikusokban felmerülhet az a gondolat, hogy visszatérésénél néhány debreceni játékos számon kérte rajta a régebbi csaták hevességét. A kézilabda azonban nem így működik, a pályán nincs barátság, nem számítanak a korábban együtt töltött évek, de a meccs után egy bocsánatkéréssel hamar helyükre kerülnek a dolgok. Azért nehogy azt képzeljük a beállóról, hogy vicsorogva, vérben forgó szemekkel végzi feladatát, egy elcsípett passz után sokszor előfordult, egy mosollyal adta az ellenfél tudtára, hogy kiismerte szándékát.

A kézilabdában legalább akkora szerep jut a csapatszellemnek, mint a technikai, taktikai feladatoknak, így elengedhetetlen, hogy a felkészülés során kialakuljon egy tökéletes összhangban lévő, egymásért küzdeni tudó gárda. Az összetartásra nem is lehetne jobb helyszínt találni, mint az edzőtábort. Bogácson az újaknak a napi három edzés mellett a beavatás "nehézségeivel" is meg kellett küzdeniük, de ez elengedhetetlen volt, hogy teljes értékű tagok lehessenek. A lányok és az edzők a legőrültebb próbákat eszelték ki, Valériának egy erkély-sztriptíz jutott feladatul, amit minden gond nélkül megoldott, a csapat legnagyobb derültségére.

Persze, nem mindig móka és kacagás a kézislányok élete, elsősorban a munka játssza a főszerepet, hiszen nagyok az elvárások mind a vezetők, mind a közönség részéről. A szurkolók a bajnokságban a tavalyi negyedik helynél előrébb várják a csapatot, de az EHF-kupa küzdelmei során is minél több rangadón szeretnék megtölteni a Hódos Imre csarnokot.

- Az érmet kell megcéloznunk, hogy milyen lesz a színe, majd kiderül, de a négy közé jutás a minimum elvárás - fogalmazott a 181 centiméter magas játékos. - A győriek nagyon jók, a Fradi kezdősora is maradt, a Dunaferr sem lesz rossz, de úgy érzem, ellenük több esélyünk van. A Cornexi sötét ló, kérdés, hogyan illeszkednek be az új játékosok, s akkor még nem beszéltünk a Vasasról, vagy az otthon meglepetésre mindig kész Vácról, Kiskunhalasról és Hódmezővásárhelyről. Nem lesz könnyű, hazai pályán hoznunk kell magunkat, idegenben pedig minél több pontot kell gyűjtenünk. Hogy mit várok magamtól? Egyénileg szeretnék a lehető legjobban teljesíteni, majd elválik, ez mire lesz elég.

Forrás:www.vagy.hu

BZ

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com