Filep Anikó (Szabóné)

Szabóné Filep Anikó

Anikó 1976 és 1980 között volt a DVSC (majd DMVSC) egyik fontos cserejátékosa, szinte bármelyik poszton be lehetett vetni szükség esetén. Majdnem 100 tétmérkőzésen lépett pályára, az NB II-től egészen az NB I-ig.

2024. március 27., 20:35 - sportstatisztika.com (Tóth András Balázs)

Szamosszegről, Szabolcs megyéből származom, csak 1972-ben kerültem Debrecenbe. Nővérem már ide járt a Vegyipariba, őt követtem a cívisvárosba. A Bethlenbe jártam, testnevelés tanárom Németiné Kati néni volt, aki a kosárlabdát kedvelte, míg a párhuzamos osztályban Kapitány Ferenc tanár úr inkább a kézilabdát preferálta. Mivel már általános iskolában megismerhettem és megszerethettem ezt a sportágat is, így Feri bácsi könnyen átcsábított a kézisek edzéseire.

Osztálytársam, Veress Emma is NB II-s játékos lett később. Kollégiumban laktam és elvileg havonta egyszer (hétvégén) hazajárhattam volna vonattal, de ez sokszor nem sikerült, mivel a mérkőzések is szombaton vagy vasárnap voltak általában. A Bethlennek sikeres, országos hírű csapata volt, de mellette a DSI-ben, a frissen alakult debreceni sportiskolában is játszottam. Előbb Kiss Sanyi bácsi, majd a lánya, Kiss Erzsébet volt az edzőm.

1976-ban érettségiztünk. A DVSC felnőtt csapata akkoriban a DSI-ből, a Csokonaiból és a Bethlenből toborozta a fiatal játékosokat, én is így kerültem Halász Ferenchez, az NB II-be. Abban az évben még csak az 5. helyen végeztünk, de a '77-es bajnokságot már megnyertük és feljutottunk az NB I/B-be.

A másodosztályban is két évre volt szükségünk, amíg a feljutást ki tudtuk harcolni 1979-ben, immár DMVSC-ként. A csapat nem nagyon tudott erősíteni, de még így is nagy minőségi ugrás volt számunkra az NB-I. Az erős ellenfelek ellen sokszor tudtunk meglepetést okozni, így simán bent is maradtunk az élvonalban. Jó kollektíva volt, összetartottunk, igazán jól kijöttünk egymással, szabadidőnkben is összejártunk. Az eredeti posztomon nagyon jó, magas, erős balátlövők voltak (gondoljunk csak Kádárné Eperjesi Icára vagy Halászné Erzsikére), én a százhetven centi alatti magasságommal sokszor már nem rúghattam labdába. Általában csere voltam, az is előfordult, hogy irányítóként vagy beállóként kellett beugranom, sőt még néha-néha szélső is voltam, ha úgy hozta a sors. Különleges becenevem nem volt, mindenki úgy szólított: Filep!


Szinte a teljes csapat MÁV-dolgozókból és főiskolásokból állt. Akkoriban még nem lehetett ebből megélni, párszáz forint úgynevezett "kalóriapénzt" kaptunk havonta, de azt is csak az NB I-ben. Nemzetközi tornákra jártunk, akár külföldre is, így nagyon sok helyen megfordultunk a keleti blokkban: Szovjetunió, Jugoszlávia, Románia, NDK. Nagyon emlékezetesek a bajnoki szünetben teremben rendezett Napló-kupák, ahol lényegében városi bajnokságként a helyi csapatok játszottak. Akkoriban már olyan erős volt a DVSC, hogy szinte mindig mi is nyertünk. Érdekes - ha jól emlékszem - 1978-ban a Hajdú-Bihari Napló szavazásán az év csapata is mi lettünk.

Halász Ferenc '80 végén távozott, rövid ideig Szász Géza helyettesítette, majd Varga Pista érkezett. De én akkor már inkább a civil élet felé hajlottam és mivel a MÁV-nál egy jó állást is ajánlottak, ezért 1980 végén az élvonalbeli pályafutásommal felhagytam. Kapitány Ferenc (nagy tisztelője vagyok a mai napig) akkor már a Debreceni Dózsa edzője volt, ő kérte, hogy egy évig még maradjak játékban, amolyan levezetésként az NB II-ben. Az egy esztendő elteltével viszont végleg leadtam a szerelést.

Közben '78-ban férjhez mentem, onnantól már Szabónéként szerepeltem. Később ugyan elváltam, de egy lányom van ebből a házasságból... Egészen nyugdíjazásomig a Vasútnál dolgoztam, középvezetőként, pénzügyi és számviteli területen, a Nagyállomáson. A sporttól továbbra sem szakadtam el, hiszen pár évig - hobbiszinten - a MÁV női focicsapatában is játszottam.

Aktív életet élek, utazni és kirándulni is szeretek. Nyugdíjazásom óta egyre kevesebb szabadidőm van, elfoglalt vagyok, az összetartó nagy családomban sokat besegítek, kertészkedek, mindig van valami tennivaló! Még meccsre is kijárunk, bár inkább csak focira. Kézilabdára csak kétszer-háromszor jutottam ki személyesen, akkor is a lányommal. A tévében sokkal gyakrabban megtekintem az "utódokat", figyelemmel kísérem az eseményeket. Örülök, hogy mostanában jól megy a csapatnak, nagyon drukkolok nekik, hajrá Loki!


Debreceni VSC 1979, NB-I/B.


Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com

Friss hírek

október 11., 19:25

Nyögvenyelős győzelem Budaörsön

Ismét szenvedtünk a Budaörs ellen. Ami pozitívum, hogy a sok technikai hiba, a pontatlan játék és a kihagyott ziccerek ellenére is sikerült öt góllal nyerni. Tovább...

október 10., 17:30

Megőrizni a makulátlan mérleget!

Szombaton, 17 órakor a Moyra-Budaörs Handball otthonában lép pályára a DVSC SCHAEFFLER. A cél egyértelműen az ötödik bajnoki győzelem megszerzése. Tovább...

október 4., 18:31

Szoros vereség az Esbjerg ellen

Színvonalas mérkőzésen szenvedett háromgólos vereséget a DVSC SCHAEFFLER a tavalyi bronzérmes Team Esbjerg ellen. Sikerült megszorongatni a sztárcsapatot, de a bravúr elmaradt. Tovább...

október 3., 17:30

Klasszisokkal a soraiban érkezik az Esbjerg

A negyedik fordulóban az eddigi legkeményebb riválissal találkozik a DVSC SCHAEFFLER a Bajnokok Ligája szezonban. Szombaton 16 órakor a dán Esbjerg lesz az ellenfél a Hódosban. A szünetben pedig az 50 évvel ezelőtt bajnoki címet nyert Debreceni Dózsa legendáit köszöntjük. Tovább...

október 1., 20:12

Tízgólos győzelem a Dunaújváros ellen

Az első félidei kiváló védekezés és kapusteljesítmény el is döntötte a két pont sorsát. A DVSC SCHAEFFLER tíz góllal verte a Dunaújvárost. Tovább...