Anikó 1976 és 1980 között volt a DVSC (majd DMVSC) egyik fontos cserejátékosa, szinte bármelyik poszton be lehetett vetni szükség esetén. Majdnem 100 tétmérkőzésen lépett pályára, az NB II-től egészen az NB I-ig.
2024. március 27., 20:35 - sportstatisztika.com (Tóth András Balázs)

Szamosszegről, Szabolcs megyéből származom, csak 1972-ben kerültem Debrecenbe. Nővérem már ide járt a Vegyipariba, őt követtem a cívisvárosba. A Bethlenbe jártam, testnevelés tanárom Németiné Kati néni volt, aki a kosárlabdát kedvelte, míg a párhuzamos osztályban Kapitány Ferenc tanár úr inkább a kézilabdát preferálta. Mivel már általános iskolában megismerhettem és megszerethettem ezt a sportágat is, így Feri bácsi könnyen átcsábított a kézisek edzéseire.
Osztálytársam, Veress Emma is NB II-s játékos lett később. Kollégiumban laktam és elvileg havonta egyszer (hétvégén) hazajárhattam volna vonattal, de ez sokszor nem sikerült, mivel a mérkőzések is szombaton vagy vasárnap voltak általában. A Bethlennek sikeres, országos hírű csapata volt, de mellette a DSI-ben, a frissen alakult debreceni sportiskolában is játszottam. Előbb Kiss Sanyi bácsi, majd a lánya, Kiss Erzsébet volt az edzőm.
1976-ban érettségiztünk. A DVSC felnőtt csapata akkoriban a DSI-ből, a Csokonaiból és a Bethlenből toborozta a fiatal játékosokat, én is így kerültem Halász Ferenchez, az NB II-be. Abban az évben még csak az 5. helyen végeztünk, de a '77-es bajnokságot már megnyertük és feljutottunk az NB I/B-be.
A másodosztályban is két évre volt szükségünk, amíg a feljutást ki tudtuk harcolni 1979-ben, immár DMVSC-ként. A csapat nem nagyon tudott erősíteni, de még így is nagy minőségi ugrás volt számunkra az NB-I. Az erős ellenfelek ellen sokszor tudtunk meglepetést okozni, így simán bent is maradtunk az élvonalban. Jó kollektíva volt, összetartottunk, igazán jól kijöttünk egymással, szabadidőnkben is összejártunk. Az eredeti posztomon nagyon jó, magas, erős balátlövők voltak (gondoljunk csak Kádárné Eperjesi Icára vagy Halászné Erzsikére), én a százhetven centi alatti magasságommal sokszor már nem rúghattam labdába. Általában csere voltam, az is előfordult, hogy irányítóként vagy beállóként kellett beugranom, sőt még néha-néha szélső is voltam, ha úgy hozta a sors. Különleges becenevem nem volt, mindenki úgy szólított: Filep!
Szinte a teljes csapat MÁV-dolgozókból és főiskolásokból állt. Akkoriban még nem lehetett ebből megélni, párszáz forint úgynevezett "kalóriapénzt" kaptunk havonta, de azt is csak az NB I-ben. Nemzetközi tornákra jártunk, akár külföldre is, így nagyon sok helyen megfordultunk a keleti blokkban: Szovjetunió, Jugoszlávia, Románia, NDK. Nagyon emlékezetesek a bajnoki szünetben teremben rendezett Napló-kupák, ahol lényegében városi bajnokságként a helyi csapatok játszottak. Akkoriban már olyan erős volt a DVSC, hogy szinte mindig mi is nyertünk. Érdekes - ha jól emlékszem - 1978-ban a Hajdú-Bihari Napló szavazásán az év csapata is mi lettünk.
Halász Ferenc '80 végén távozott, rövid ideig Szász Géza helyettesítette, majd Varga Pista érkezett. De én akkor már inkább a civil élet felé hajlottam és mivel a MÁV-nál egy jó állást is ajánlottak, ezért 1980 végén az élvonalbeli pályafutásommal felhagytam. Kapitány Ferenc (nagy tisztelője vagyok a mai napig) akkor már a Debreceni Dózsa edzője volt, ő kérte, hogy egy évig még maradjak játékban, amolyan levezetésként az NB II-ben. Az egy esztendő elteltével viszont végleg leadtam a szerelést.
Közben '78-ban férjhez mentem, onnantól már Szabónéként szerepeltem. Később ugyan elváltam, de egy lányom van ebből a házasságból... Egészen nyugdíjazásomig a Vasútnál dolgoztam, középvezetőként, pénzügyi és számviteli területen, a Nagyállomáson. A sporttól továbbra sem szakadtam el, hiszen pár évig - hobbiszinten - a MÁV női focicsapatában is játszottam.
Aktív életet élek, utazni és kirándulni is szeretek. Nyugdíjazásom óta egyre kevesebb szabadidőm van, elfoglalt vagyok, az összetartó nagy családomban sokat besegítek, kertészkedek, mindig van valami tennivaló! Még meccsre is kijárunk, bár inkább csak focira. Kézilabdára csak kétszer-háromszor jutottam ki személyesen, akkor is a lányommal. A tévében sokkal gyakrabban megtekintem az "utódokat", figyelemmel kísérem az eseményeket. Örülök, hogy mostanában jól megy a csapatnak, nagyon drukkolok nekik, hajrá Loki!
Tóth András Balázs
Forrás: sportstatisztika.com
Játékos adatlapja: sportstatisztika.com
november 15., 20:17
Az első félidőben abszolút egyenrangú partnere volt a DVSC SCHAEFFLER a francia bajnoknak, a folytatásban azonban egy párperces debreceni rövidzárlat elég volt a Metznek ahhoz, hogy lezárja a meccset. Tovább...
november 14., 19:10
A szezon első periódusának zárásaként Metzben lép pályára a DVSC SCHAEFFLER, hogy aztán a 2025-ös esztendő utolsó Bajnokok Ligája meccse után hét játékosunk számára elkezdődjön a vb-felkészülés. Tovább...
november 14., 13:37
Nem volt könnyű, de a Mosonmagyaróvár otthonából is sikerült elhozni a két pontot, így nyolc forduló után továbbra is százszázalékos a DVSC SCHAEFFLER a bajnokságban. Tovább...
november 11., 18:00
A Metz elleni, újabb BL-meccs előtt fontos bajnoki mérkőzés vár a debreceni lányokra. Szerdán, 19 órakor a Mosonmagyaróvár otthonában játszik rangadót a DVSC SCHAEFFLER. Tovább...
november 8., 22:27
Tízzel is vezetett, végül öt góllal nyert a Metz a DVSC SCHAEFFLER otthonában a Bajnokok Ligája hetedik fordulójában. Nagyon rosszul kezdtük a meccset, így végig csak üldöztük a francia bajnokot. Tovább...