Szenczi Ilona

Komáromi Ákos volt a történelem- és tesitanárom. Ötödik osztályos voltam, 11 éves, amikor azt mondta, hogy "gyere el edzésekre, ha szorgalmas leszel, kézilabdást faragok belőled." Örömmel mentem, nagyon jó volt a társaság, imádtuk az edzéseket, rövid időn belül már az úttörőolimpián játszottunk és országos negyedikek lettünk... Még csak 14 éves voltam, amikor az újvárosi felnőttcsapatban is bemutatkoztam, a megyei másodosztályban. Ott szintén Ákos volt az edző.

Általános iskola után a Kereskedelmibe adtam be a felvételi jelentkezésemet, viszont Kapitány Ferenc kiszúrt engem egy Napló-kupán és valahogy elintézte, hogy az ő iskolájába menjek inkább, a Bethlenbe. Újvárosból akkor egyszerre hárman kerültünk "a kezei közé", rajtam kívül Kiss Róza és Kerekes Mária is. A két balmazújvárosi kapus (Ipacs Ilona és Szilágyi Erzsébet) már ott játszott.

A Bethlennel nagy sikereket értünk el, Szilády-kupát és országos középiskolai bajnokságot is nyertünk. Mint a csapat legmagasabb játékosa, én voltam az egyik gólfelelős. Védekezni is szerettem, de igyekeztem mindig sportszerű maradni. Az újvárosiakon kívül is jó játékosok alkották azt a csapatot, elég csak Bata Erzsébetet, Máthé Zsuzsát vagy Rizmayer Máriát említenem.

Kapitány tanár úr nagyon odafigyelt a csapat megjelenésére, vagy mindenkinek be kellett húznia a mezét a kisnadrágba, vagy senkinek, olyan nem lehetett, hogy ne nyújtsuk egységes csapat képét! Sőt, amikor megjelent az Amodent szájspray, minden meccs előtt és a szünetben is "körbefújt" mindenkit, hogy a leheletünk is kifogástalan legyen! Egyszer Kiskunhalason az ellenfél edzője meg is akarta óvni a mérkőzést, hogy biztosan doppingolunk. Tanár úr erre megmutatta neki a gyárilag csomagolt flakonokat, még adott is neki egyet ajándékba, amire persze elállt az óvástól...

Bethlen Gábor Közgazdasági és Postaforgalmi Szakközépiskola Debrecen, 1972/1973
Állnak: Filep Anikó, Szenczi Ilona, Kerékgyártó Erzsébet, Veress Emma, Máté Zsuzsa, Rizmayer Mária. Guggolnak: Kiss Róza, Balogh Ágnes, Czigle Viola, Offra Pálma, Molnár Katalin. Ülnek: Szilágyi Erzsébet, Pusztai Zsófia.

Közben 1970-ben a Tanár úr lett a DVSC edzője is, amikor 16 éves voltam. Több középiskolás társammal együtt én is szerepet kaptam a Lokiban. Az új csapattagokat egy szertartás keretében avattuk be, mindig jó volt a hangulat az öltözőben. Pár régi rutinos játékossal kiegészülve (Kiss Margit, Orvos Margit) sikerült megnyernünk az NB-II. keleti csoportját 1971-ben, utána az NB I/B-ben pedig már győri, szombathelyi ellenfeleink is voltak. Azok a hosszú vasúti hálókocsis utazások felejthetetlenek!

A DVSC után a Medicorba igazoltam, 1973-ban, mert ott ajánlott munkahelyet Vass József vezetőedző, azonnali kezdéssel, vállalati statisztikusként. Ott ismerkedtem meg a férjemmel, összeházasodtunk, majd a szülési szabadság (1979) után még pár meccset játszottam a polgári csapatban is, de ott már edzésekre nem kellett járnom, csak a mérkőzéseken segítettem be. Húsz évig dolgoztam a Medicorban. Nagy élményt jelentettek a Vasas-napok vagy éppen a Medicor-sportnapok, amikor mindenféle sportágban összemérhették erejüket a dolgozók. Egy ilyen mérkőzés jelentette a sportpályafutásom végét is, elszakadt az Achilles-ínam.

A medicoros évek után két évtizedig a Hortobágyi Nemzeti Parkban dolgoztam, onnan jöttem nyugdíjba tizenkét évvel ezelőtt. Férjemmel 49 éve ismerjük egymást, egy 4 éves kislány unokánk van, Hanni. Hat-hét éve már mérkőzésekre sem járok, de az egész családom (férjem és Laca fiam is) sportrajongó, figyelemmel kísérjük az eseményeket. A mai kézilabda gyorsasága, technikai tudása szenzációs, de az például kevésbé tetszik, amikor a kapust lecserélik és helyette mezőnyjátékos megy be...

Debreceni VSC 1973, NB-I/B.
Hátul: Papp Mária, Kapitányné Polgári Irén, Rizmayer Mária, Soós Erzsébet, Szenczi Ilona, Ferenczi Irén, Botkáné Orvos Margit, Gábor Mária. Elöl: Bata Erzsébet, Fullajtár Györgyné, Sándor Györgyi, Hajnal Erzsébet, Máthé Zsuzsa.

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com