Szikrák az Iskráról

A felvidéki település mintegy 110 km-re északra fekszik Váchoz és 140 km-re északnyugatra Salgótarjánhoz. Komáromi Ákos edző korábban már kétszer járt ott, de elfelejtett szólni, hogy ne menjünk Komáromig. Ezt a saját kárunkból megtanuljuk, de szerencsére, Szabó József, az egykori NB I-es labdarúgó kapus, mint Senna vezeti a Daciát. Debrecen belvárosából a partizanskei sportcsarnokig 120-as tempóban is legalább 6 órányi az út.

Ismerős arcok várnak bennünket a sportcsarnokban, úgy látszik, fél Debrecen itt van. Legalábbis azoknak a fele, akik rendszeresen kijárnak a mérkőzésekre. Sőt, a B-közép lelkes magja hiánytalannak látszik. Zúg-zeng a kétezres aréna, az Iskra! Iskra! - ütemes biztatásra a másik oldalról elnyújtott Déé-véescé, Déé-véescé a válasz. A hangulatra nincs panasz, a hangorkán majdnem szétveti a csarnokot, amikor a román bíró a sípjába fúj.

A mérkőzésről már írtunk, sőt voltak, akik a helyszínen, többségben pedig csütörtökön este a tévében látták. Konklúzió: bár a csehszlovákok három válogatott játékost szerepeltetnek, átlövőik korántsem olyan félelmetesek, mint amilyennek tartották őket. Legalábbis most nem voltak olyanok, mert a Debrecen többnyire jól védekezett. Ezzel nem is volt sok probléma, de annál több a kapkodásból, fejetlen rohanásból eredő indításokkal, amelyeknek nagy százaléka célt tévesztett. A DVSC jobb csapat, mint az Iskra, de ezt csak az elmúlt heti találkozó első és utolsó negyedórájában állapíthattuk meg. A közte levő időszakban az Iskra volt a meggyőzőbb és a szerencsésebb, de nem a román bírók jóvoltából, akik összességében jól vezették a meccset.

A DVSC-nek nagy esélye van a továbbjutásra, de csak akkor, ha ez a tapasztalat a csapat harcosságát növeli meg és nem szül helyette elbizakodottságot! Ebben a reményben álltunk fel a 21-21-es meccs után a nézőtéren, ahol voltak, akiknek a szeme furcsán csillogott. Nem a győzelemmel felérő döntetlen mámorától, hanem sajnos az alkoholtól.

Mindkét szurkolótáborban harsogtak a szeszgőzösök, akik bizony egymást provokálták és ilyenkor természetes, hogy nem rendelkeznek józan ítélő- és cselekvőképességgel. S most röviden a DVSC lelkes szurkolóiról szólnék, akik közül néhányan elfeledkeztek magukról és arról is, hogy külföldön valamelyest ők is sportdiplomaták. Örülnék, ha ez és az ehhez szükséges normák mindenkiben tudatosodnának.

Higgyétek el fiúk, hogy kedvenc csapatotoknak csak sportszerű, a tőletek korábban megcsodált biztatással segíthettek! S nem kell az ellenfelet gyalázni vagy annak szurkolóit provokálni. Vagy ha ők teszik ezt, erre nem kell válaszolni! Itthon sem, de külföldön pláne nem.

Különösen akkor nem, amikor mindenki tudja és saját bőrén tapasztalja, hogy mennyire magyarellenes hangulat uralkodik mostanában a környező országokban, sajnos, Csehszlovákia egyes helyein is. Ti, mint a DVSC hívei ne csak azzal tűnjetek ki, hogy Európa egyik legfanatikusabb kézilabda-szurkolói vagytok, hanem azzal is, hogy okosan, sportszerűen és kulturáltan szurkoltok! Ha ezután is így lesz, nem kerültök majd olyan szorongatott helyzetbe, mint Partizanskeban, ahol csak a rendőrök közbeavatkozása segített a magyarokon, no meg a Barnevál csodálatos panorámabuszán, amelynek így "csak" az egyik ablakát tudták bezúzni az Iskra-drukkerek.

Bizony, ez üröm volt az örömben, mint ahogy a magyar újságírókkal szembeni - már Belgrádban is tapasztalt - "akadályoztatások".

Bizony elgondolkoztunk azon, hogy egyes helyeken az európaiakhoz is milyen messze van még Európa és az európaiság. Masnap a határnál ugyanezt tapasztaltuk a Csehszlovákia irányába ácsorgó 6 km-es gépkocsisort látva. S még ezt nevezik jó szomszédságnak?!

Mi viszont legyünk jó szomszédok holnap este, és ha tombolva ünnepeljük a hazai gólokat, tapsoljuk meg a partizanskei szép akciókat is. Reméljük, hogy nem lesz rá sok alkalmunk.

Csubák Zoltán

Forrás: Hajdú-bihari Napló

A mérkőzés adatlapja: sportstatisztika.com