Szilágyi Ágnes: Csillagos 5-ös

- Anyukád is kiváló kézilabdázó volt, ha jól tudom.

- Komárominé Éva néninél játszott évekig. Sőt, még a DMVSC első csapatában is szóhoz jutott Komáromi Ákosnál! Tétmérkőzésen ugyan nem lépett pályára, mert inkább Nyíregyházára ment főiskolára. Testnevelés-földrajz szakos tanár lett belőle, most Debrecenben tanít a Kinizsiben.

Egy szülői vélemény a Debreceni Kinizsi Pál Általános Iskolából:

"Ica tesit és földrajzot tanít a gyerekeimnek, imádnivaló nő! Online oktatáson ő volt az egyik leglelkiismeretesebb tanár, otthon felvette a gyakorlatokat videóra, pontosan bemutatta, mit kell csinálni. A lányom így tanult meg - online - fejenállni."

- Ő avatott be a sportág rejtelmeibe?

- Úgy látta, hogy tehetséges vagyok, ezért vitt le edzésre. Akkoriban sportoltam mást is, úsztam, atletizáltam, de a csapatsport nagyon megtetszett. Több élményt adott, mint az egyéni sportágak.

- Téged nem szúrt ki Éva néni?

- Dehogynem! Csábított a Hunyadiba már ötödik osztálytól. Végül az általánost még Kabán fejeztem be, de középiskolába már az Irinyibe jelentkeztem sporttagozatra. Akkor költöztünk be Debrecenbe anyukámmal és a bátyámmal, aki a Loki utánpótlásában focizott.

- Addig a kabai csapatban játszottál?

- Már Debrecenben edzettem, de a több játéklehetőség miatt Kabán játszottam még egy évig, a megyei bajnokságban. Meg is nyertük, sőt, én lettem a gólkirálynő! Nem juthattunk fel az NB II-be, mert nem volt csarnokunk, csak egy szimpla betonpálya.

- Debrecenben kik voltak az első edzőid?

- Még előtte hadd említsem meg Nádudvaron Győrvári Viktort! Oda is átjártam edzeni Kabáról. Debrecenben pedig Éva néni után Szilágyi Attila, majd Boros Feri bácsi. Nála már az ifi NB I-ben is szóhoz jutottam pár meccsre, aztán váltotta őt Köstner Vilmos. Ott már alapember lettem. Közben a nagycsapatnál Bakó Botond volt a vezetőedző, néhány edzésre nála is beállhattam, amikor sok volt a sérült.

- Aztán pedig pont Köstner vette át Bakó Botond helyét.

- Felhívott Vili bá a nyári alapozás előtt, hogy szeretné, ha a nagycsapatban kezdeném a szezont, Juhász Gabi és Kazai Anita mellett! Persze 60 percet nem kapok, de szokhatom az első osztályt, közben pedig kimehetnék Hajdúnánásra kettős igazolással, NB I/B-be. Örömmel mondtam igent.

- Előző szezonban bajnoki ezüstérmes volt a csapat, BL-csoportkörös, tele válogatottakkal, nagy nevekkel. Hogyan fogadtak?

- Mörtel, Juhász, Borbás, Szabó Vali, Bogdanovics, picit félve is mentem be az öltözőbe, de mindig kedvesek voltam velem, befogadtak. Vili bá is nagyon jó edző volt, szigorú, sokszor kemény, de lehetett vele viccelődni is, ha megadtuk a kellő tiszteletet.

- Utánpótlás válogatottaknál nem kerültél szóba?

- Serdülőben voltam kétszer kerettag. Illetve egyszer Vlagyimir Golovin is behívott a '92-es korosztály válogatottjába, csak sajnos hamar kiderült, hogy én '90-es vagyok...

- Voltak komolyabb sérüléseid?

- Szerencsére nem nagyon, talán jó a genetikám. Maximum egy részleges bokaszalag-szakadás, az meg kinek nincs? Csak pár hetet hagytam ki.

- Emlékszel az első felnőtt tétmeccsre? Még gólt is lőttél.

- Hogyne! Nagyon vezettünk az Érd ellen, és kaptam pár percet. Rettenetesen izgultam, de aztán egyszer csak gólhelyzetben találtam magam, és valahogy átejtettem a kapust.

- Aztán az ezüstcsapat szétesett és a válogatottak elmentek. Maradt a Siska-Dakos-Karalyos-Slakta féle "csikócsapat". Én szerettem azokra a meccsekre járni, lehetett érezni, hogy "a jövőt építjük", és sok lehetőség van a tehetséges fiatalokban! Belülről milyen volt ez az időszak?

- Picit felszabadultabb lett a hangulat, már nem a bajnoki dobogó volt az elvárás, hanem a bennmaradás. Szinte csak a helyi kötődésű fiatalok maradtak, így nem voltak nagy korkülönbségek közöttünk. Meg akartuk mutatni, hogy valamit azért mi is tudunk, helyt akartunk állni. Annak a csodálatos közönségnek nem lehetett csalódást okozni. Szerencsére ők is tudták, hogy most lejjebb kell adni a célokból, ritkábbak lesznek a győzelmek, ennek ellenére ugyanúgy szurkoltak nekünk. Óriási, felejthetetlen élmény volt, sokszor libabőrös voltam attól a hangorkántól! Szerintem, aki nem volt élsportoló, az át sem tudja érezni, hogy milyen csodálatos volt.

- Melyik volt a legemlékezetesebb meccs?

- Volt több is, de ha egyet kell mondanom, akkor egy Siófok elleni hazai meccs. Egész jól ment a játék, döntetlenre álltunk, amikor az utolsó másodpercekben ki tudtam harcolni még egy hetest. Kudor Kitti állt oda időn túl és bevágta! Akkor már Varga József volt az edzőnk. (Előtte pedig Bíró Imre, őt se felejtsük ki!)

- Aztán pedig Tone Tiselj. Nála már kevesebbet játszottál, ezért mentél az MTK-ba?

- Többek között. Vova (Vlagyimir Golovin) is hívott, bíztatott, hogy többet lát bennem, mint amit mostanában mutatok. Pesten pedig jóval többet játszanék, és a környezetváltozás is jó hatással lehetne rám. Nonó (Dakos Noémi) már ott játszott akkor, ő is csábítgatott, sőt, Petya (Slakta Petra) és Víg Vivien is jött volna velem. Ráadásul a párom sem volt debreceni, így közelebb lehettünk volna egymáshoz. Tehát több oka is volt a váltásnak.

- Az nem, hogy a rivalizálni kellett a poszttársaddal?

- Nem, az nem! Kelemen Vica volt a másik balszélső, semmi gondunk nem volt, szerettem vele játszani, jól megértettük egymást.

- Mégsem lett a pesti kalandból semmi. Miért?

- Mert kiderült, hogy bővül a család! Így közös megegyezéssel mégis felbontottuk a már aláírt szerződést. Megszületett a kisfiunk, Damján, aki azóta már 6 éves, szeptemberben megy majd iskolába.

- Nem akartál visszatérni a pályára?

- De, akkor még tervben volt. Épp Veszprémben laktunk, ott focizott a férjem, de kézilabdás lehetőség nem nagyon volt a közelben. Aztán apósomékhoz költöztünk Dunaszerdahelyre (ő Szlovákiában volt első osztályú focista, majd edző). De akkor már úgy voltunk vele, jöjjön a kistesó, ne legyen túl nagy korkülönbség közöttük. Így megszületett Dávidka, ő most 4 éves. Nekem egy bátyám van, ezért én mindig is úgy terveztem, hogy egy fiam és egy lányom lesz, így megpróbáltuk harmadszor, hátha sikerül egy kislány is. Sikerült: Ágika tegnap lett 10 hónapos.

- Milyen civil pályára készültél?

- A gimi után még ötödéven elvégeztem egy utazás-ügyintéző szakot, majd csináltam egy középfokú nyelvvizsgát angolból. Óvónőképzőre akartam menni, de lekéstem az alkalmasságit... Így kerültem a főiskolán informatikus könyvtáros szakra. Hamar rájöttem, hogy nem az én világom, be se fejeztem. Maradt az élsport és elkezdtem az edzőit, de a terhességek miatt az is félbemaradt. Most főállású anya vagyok, meglátjuk, hogyan tovább, ha majd a legkisebb is oviba megy. Addig kitalálom!

- Tudod használni a kézilabdás tapasztalatokat a mindennapokban? Mire tanított meg az élsport?

- Túlélni a nehezebb időszakokat, akkor is, amikor hullámvölgyek jöttek az életemben. Az edzés mindig teljesen ki tudott kapcsolni. A szuper csapattársaim révén pedig megtanított arra, hogy együtt mindig minden könnyebb, mint egyedül!

Tóth András Balázs

Forrás: sportstatisztika.com

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com