"Sziszi" a balkezes jobbszélső

Edzője, Komáromi Ákos segítségét kértem, hogy szervezze meg találkozónkat.

- Szombaton fővárosi meccsre utazunk, az indulás előtt lesz egy félórád, hogy beszélj vele - ajánlotta az edző.

Háromnegyed háromkor a megbeszélt időpontban még csak az elsőnek érkező Bordás Ágival tudok csevegni. Eltelik tíz perc is, mire befut a DMVSC egyetlen válogatott kerettag játékosa, Szilágyi. Mindenfajta kertelés, magyarázkodás nélkül vallja - a tizenévesek őszinteségével -, hogy megfeledkezett a randevúról.

- Most azonban kérdezzél nyugodtan, majd megpróbálok válaszolni!

- Mikor kezdtél el kézilabdázni?

- Hat évvel ezelőtt testnevelő tanárom figyelt fel rám, s ő biztatott, hogy menjek el a Nyíregyházi Volánhoz.

- Ez volt az első találkozásod a sporttal?

- Nem, iskolai szinten atletizáltam már korábban is.

Talán nem is véletlen, hogy a 60 és 100 méteres futáson kívül éppen a kislabdahajítás volt az a versenyszám, ahol Kati próbálkozott. Utána már csak egy jó szemű testnevelő tanárra volt szükség, hogy felfedezze az általános iskolás kislányban szunnyadó tehetséget.

- Otthon hogyan fogadták elhatározásod, hogy leigazolsz a Volánhoz?

- Azt is mondhatnám, hogy senkit nem lepett meg, mivel a mi családunk egy sportcsalád. Édesapám éveken át focizott, nővérem pedig ugyancsak a Volán színeiben játszott. Még biztattak is, hogy én is próbáljak szerencsét.

Kati évről évre fejlődött, a szakemberek is felfigyeltek rá. Nem kellett sokáig várnia arra, hogy az NB I-es DMVSC női csapatában is bemutatkozzon. Erre a mérkőzésre még jól emlékszik: 1981 februárja volt és a vidékbajnokság keretében a tatabányaiak ellen játszottak a debreceniek.

- Jelenleg jobbszélső vagy. Rögtön ott kezdted pályafutásod?

- Balkezességem adott volt, ráadásul úgy tartották, hogy elég gyors is vagyok, így elég egyértelmű volt, hogy edzőm a jobbszélre állított.

- Mennyit futsz száz méteren?

- Nem tudom, de nem is érdekeL Én ugyanis nem szeretek futni, egyetlen esettől eltekintve, ha a labda elérése a cél!

Jellemző válasz volt "Sziszi"-től - mindenki így nevezi -, aki se eddig lejátszott mérkőzéseinek számát, se dobott góljainak számát nem jegyzi. Egyedül maga a játék érdekli.

- Hogyan tudnád bemutatni magad, mint játékost?

- Talán kezdeném azzal, hogy támadni sokkal jobban szeretek, mint védekezni. Ha pedig nálunk van a labda, akkor bátran elvállalom a betöréseket, de a többieket is szívesen kiszolgálom. Hibáim természetesen vannak: néha még szertelen, komolytalan vagyok, a pontosság se erényem.

Ennek ellenére a DMVSC női kézilabdacsapatának egyik legjobbja Szilágyi Katalin. Az ellenfelek tartanak tőle, már nem egyszer előfordult, hogy külön testőrt kellett ráállítani, annyira ment a játék neki. Sajnos, formáját még nem tudta állandósítani!

- Ebben az évben az ifjúsági válogatott után bekerültél a felnőttek bő válogatott keretébe. Volt-e ennél nagyobb örömöd?

- Nehéz rangsorolni, de egy fokkal jobban örültem az IBV-n elért második helyezésnek és az ott nyújtott eredményes szereplésemnek.

A sikernek mindig ára van. "Sziszi" - aki jelenleg a Csokonai Gimnázium harmadik osztályos sporttagozatos tanulója - nyáron nem sokat pihent. Volt olyan időszak, amikor tíz nap alatt nyolc mérkőzésen játszott, ezen kívül feljárt az ifi válogatotthoz edzeni, sőt saját csapatával is készült az őszi feladatokra. Aktív pihenésre két hete maradt.

- Nem játszol csúcsformában. Elégedett vagy eddig mutatott teljesítményeddel?

- Á, dehogy. Főleg a Spari ellen nem ment, egyszerűen képtelen voltam belőni még a legbiztosabb helyzeteket is.

Edzője, Komáromi Ákos mondta róla, hogy máskor is észrevette fiatal, tehetséges játékosán, hogy nehezen lendül játékba. A tavaszi idényben is a szezon második felében nyújtott kiemelkedő játékot.

- Miben látod ennek a felemás produkciónak az okát?

- Olyan típusú játékos vagyok, aki nehezen bírja az erős felkészülést. Megfigyeltem már magamon, akkor megy jól a játék, ha viszonylag könnyebb, játékos volt az előkészület.

Valóban én is emlékszem, hogy "Sziszi" a csarnokavató tornán a kaput alig látta a szombat esti mérkőzésen, de azért játszott.

- Milyen tervekkel tarsolyodban vágsz az előtted álló feladatoknak?

- A sport terén szeretnék A-válogatott lenni, jó lenne, ha egy dobogós helyen végző csapat tagja lehetnék! Természetesen ez a DMVSC legyen. A magánéletben pedig egyelőre egy sikeres felvételi - a DOTE-ra - lebeg a szemem előtt.

Kati alig fejezte be mondatát, már rohant is a többiek után, akik ekkor már beleolvadtak az utazók sokaságába. Még egy pillanatig láttam lobogó, barna haját, majd ő is eltűnt az emberáradatban.

Mészáros István

Forrás: Hajdú-Bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com