Szűcs Gabi: lelkileg megerősödve tért vissza

A válogatott átlövő úgy távozott Debrecenből, hogy ígérte, még visszatér a Lokiba. Az adott szó három év múlva vált valóra. A remek kézilabdázó a Napló vendégeként válaszolt a kérdéseinkre.

– Miként értékeli az Oltchim Valceában töltött időszakot?

– Jó volt, nagyon jól éreztem magam. Bevallom, egy kicsit féltem az elején, nem azért hogy nem tudok alkalmazkodni a közeghez, hanem a román-magyar viszony miatt. De szerencsére ebből semmit nem éreztem, nagyon-nagyon rendesek voltak a csapattársak és a szurkolók is. Három év alatt sok tapasztalatot gyűjtöttem, rengeteg új, negatív és pozitív benyomás ért, amikből majd építkezhetem a jövőben. Nem bántam meg a döntésemet, hogy a Valceába szerződtem, ha újra ezelőtt a lehetőség előtt állnék, ismét belevágnék.

– A negatív hatások között biztosan ott szerepel az, hogy nem annyi meccsen lépett pályára, ahányszor szeretett volna. Ennek egyik oka lehetett az, hogy az a Gheorghe Tadici, akik évekig szorgalmazta a leigazolását, lényegében akkor távozott a klubtól, amikor ön megérkezett.

– Igen, ő hamar távozott, ráadásul gyorsan váltották egymást az edzők az Oltchimnál. Tadici-ot nagyon jó edzőnek tartom, sajnálom, hogy nem sikerült együtt dolgoznunk. Ivica Rimanic kezei alatt kezdtem meg a romániai légióskodásom, nála azért elég sokat játszottam a Bajnokok Ligája-meccseken és a bajnokságban is. A horvát szakembert a román válogatott edzője, Radu Voina váltotta, akinél eleinte játszottam, de utána a nemzeti csapatukban szereplő játékosok kaptak lehetőséget, talán ennek is köszönhető, hogy Románia megnyerte a dániai Világkupát. A következő tréner Kovács Péter volt a kispadunkon, aki számomra nagyon jó volt, mert azt a munkát csináltuk, amit megszokhattam Magyarországon, illetve Péter irányításával a junior válogatottnál. Péternek is mennie kellett, az utóda Anja Andersen lett, aki egy hónapot húzott le a csapatnál. Miután az Oltchim kiesett a BL-ből, a szakvezetés visszahívta Voinát, akivel megszereztük a bajnoki címet és a román kupát.

– Elég sokat mellőzték a román bajnokcsapatnál az utóbbi időkben. Ez a meccsmentes időszak mennyire befolyásolta a szakmai fejlődését?

– Rendesen edzettem, fizikailag minden rendben volt, viszont a mérkőzések már nagyon hiányoztak. Amikor játszottam, akkor odatettem magam, gólokat lőttem, aztán mégis kimaradtam a csapatból. Ez valóban nem esett jól.

– A mérkőzéshiány miatt még a válogatottból is kikerült. Nehéz volt feldolgoznia?

– Azért volt nehéz, mert mindig reménykedtem, hogy kapok meghívót a következő összetartásra vagy mérkőzésre. De most új lappal indul ez a történet is, hiszen a DVSC-vel szem előtt leszek, ráadásul új kapitánynak bizonyíthatok.

– Miben változott a hároméves légióskodás alatt?

– Úgy érzem, kicsit érettebb lettem, mind emberileg, mind szakmailag, de ezt talán az eltelt évek is teszik. Alapjában véve nem változtam, ugyanaz vagyok, aki voltam, mindössze lelkileg erősebb lettem. Az biztos, hogy a Bajnokok Ligája-meccsek hangulata óriási ösztönző erőt jelentett, s ezáltal mentálisan is erősödtem. Remélem, ezt a hozzáállást a debreceni játékostársakra is sikerül ráragasztanom.

– A debreceni szerződéskötése óta átérezheti, mekkora várakozás előzi meg a játékát, akár a klubvezetés, akár a szurkolók részéről. Ez a hatalmas elvárás nem nyomasztja?

– Egyáltalán nem jelent problémát, szeretem a kihívásokat. Viszont úgy érzem, a csapat számára majd kell egy kis türelem, de összességében minden rendben lesz a Lokival a jövőben.

– Mire lehet képes a DVSC-Korvex az előttünk álló idényben?

– Amennyiben jó lesz a csapategység, akkor szinte bármire. A Valceában a saját bőrömön tapasztalhattam, hogy hiába volt nagyon jó a játékosállomány, összefogás, egység nélkül az igazán nagy sikerek elmaradtak. A Lokinak jó és fiatal játékosai vannak, akik ráadásul kötődnek Debrecenhez, ami szerintem nagyon fontos és sokat számít.

– A magánéletéről mit tudhatunk?

– Egy héthónapos kapcsolatban élek, Lukács Rajmundnak hívják a páromat, aki a román élvonalban szereplő Astra Ploiesti labdarúgója. Egyelőre többet nem szeretnék mondani a kapcsolatunkról.

– Milyen érzésekkel várja az újbóli bemutatkozását a Hódosban?

– Amikor a Valceával edzőmeccset játszottunk Debrecenben, már akkor is nagyon furcsa volt minden; bejöttem a portán, mindenki ismerősként köszönt, s nagyon hevesen vert a szívem. Most is különös érzés lesz, lehet, még meg is könnyezem, hogy újra a kedvenc csapatom mezében játszhatom a debreceni szurkolók előtt. Már nagyon várom a pillanatot!

Forrás: haon.hu

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com