Szűcs Gabriella: Magyarországon csak a Loki!

– Feltételezem, nem voltak beilleszkedési gondjaid.

– A lányok nagy részével már játszottam együtt, azaz nem is lehetett semmi problémám. Azokkal is hamar megtaláltuk a közös hangot, akikkel korábban nem ismertük egymást.

– Milyen az új debreceni közösség?

– Ha egy szóval kellene válaszolnom, akkor azt mondanám: szuper! Fiatal a keret, tele ambícióval, sokat segítünk egymásnak, biztatjuk egymást, kikérjük a másik véleményét.

– Amikor aláírtad a szerződésedet, arról beszélgettünk, hogy az első edzés előtt lesz egy kis lámpalázad. Tényleg volt?

– Esküszöm, egy kicsit izgultam. Persze ez olyan pozitív izgalom volt, de mégiscsak drukk. Aztán hamar feloldódott, a csarnokban a portástól kezdve mindenki szeretettel fogadott, s mire az öltözőbe értem, már nyoma sem volt.

{{1}}

– Így már nyugodtan léphettél be a régóta ismert helyiségbe.

– Pontosan. S képzeld, véletlenül úgy alakult, hogy szabad volt a régi helyem, így ugyanoda ülhettem le, ahonnan néhány évvel ezelőtt felálltam…

– Ha jól tudom, korábban nem dolgoztál Köstner Vilmossal.

– Még 14 évesen voltam néhány felnőtt edzésen, amelyet ő tartott, de valóban nem volt az edzőm. A húgom, Niki viszont sokat játszott nála, így mindent tudtam róla.

– Azt adja, amit vártál tőle?

– Azt korábban is tudtam, hogy jó edző, s azt is, hogy a kemény munka híve, azaz nem okozott csalódást. Különben is, már régóta tudom, hogy jó eredményt csak kemény munkával lehet elérni. A sport egyébként is olyan dolog, amit csak akkor lehet jól csinálni, ha igazán szereti az ember. Ha fáradt vagyok, mindig arra gondolok, milyen szerencsém van, hogy az a munkám, amit igazán szeretek!

– Régi csapat, régi környezet, s végre közeledben a család. Tudom, hogy ez számodra milyen fontos.

– Ez is nagyon sokat számított, amikor elhatároztam, hogy hazajövök. Honvágyam volt, hiányzott a családom, Debrecen, a Loki, s persze így a jogi egyetemen is könnyebb lesz a dolgom. Nem bántam meg a Valceát, ha még egyszer adódna ugyanaz a lehetőség, újra bevállalnám. Most azonban eljött a hazatérés ideje, az pedig egyértelmű volt, hogy Magyarországon csak a DVSC jöhet szóba!

– Reméljük, hamarosan visszatérsz Valceába…

– Én is, hiszen ez azt jelentené, hogy ott vagyunk a BL-főtáblán. Az ottani szurkolók nagyon várnak, sok üzenetet kaptam tőlük, azt írták, hiányzom nekik, nem volt ott a mosolygós Gabica az első edzésen.

– Romániában voltál bajnok, idehaza viszont még nincs felnőtt bajnoki érmed…

– Bizony nincs, pedig nagyon szeretnénk, és minél fényesebbet!

BA

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com