Tóth Ildikó "leszámolt" a kézilabdával

A 38 éves sportolónő a Danubius Hotels Sportszállójának alkalmazottja, s az a feladata, hogy a sportolni vágyó vendégek kérését teljesítse. A kondicionálóteremben van egy íróasztala is, de "munkaidejének" döntő hányadában teniszezik, pingpongozik, fallabdázik, bowlingozik, kerékpározik, esetleg golfozik. Attól függően, hogy ki mihez keres éppen partnert.

- És a kézilabda?

- Öt éve abbahagytam. Szép volt, jó volt, de nem hiányzik. Miután a Lokiból 1990-ben eljöttem, három évig Hollandiában védtem, s még élő szerződésem volt, amikor a férjemmel, aki fogorvos, úgy döntöttünk, hazatérünk, s megpróbálunk itthon boldogulni.

- Nem bánta meg, hogy viszonylag korán szakított szeretet sportágával? Volt "kolléganője", Pusztai Tamásné például ismét a DVSC színeiben szerepel.

- Csak a kézilabdához lettem "hűtlen", a sporthoz nem. Azt csinálom, amihez kedvem van. Örömet lelek abban, hogy másoknak örömet szerzek. Ráadásul a német nyelvtudásomat is gyakorolhatom. A vendégek kilencven százaléka Ausztriából, Németországból és Svájcból érkezik.

- A tévében sem nézi meg a kézimeccseket?

- Nem lesem a műsorújságban, hogy mikor melyik csatornán közvetítenek kézilabda-mérkőzést, de nem nyomom tovább a távkapcsolót, ha véletlenül ráakadok.

- Tartja-e a kapcsolatot a régi játszótársakkal?

- Bár nem vagyunk napi kapcsolatban, szinte mindenkiről tudok mindent. Néhányuk - akik még aktívak - előtt most nagy feladat áll. Jeddi Manyiéknak Viborgban kell bizonyítaniuk az EHF-kupában. Nagyon szurkolok nekik.

Komárominak igaza volt

Tóth Ildikó mobil életet él. Korábban Bükön lakott férjével, ám másfél éve Sopronban telepedtek le. Onnan - ötven kilométerről - hetente négyszer autózik át a népszerű fürdőhelyre, hogy együtt sportoljon a nyugati nyugdíjasokkal, üzletemberekkel (a magyarok számára kevésbé megfizethetők az árak), illetve hogy jó tanácsokkal lássa el őket. Munkahelye - amit a helybeliek svéd szállóként emlegetnek, mert a skandinávok építették -, a gyógyüdülésre vágyók minden igényét kielégíti. Vannak itt úszó- és gyógymedencék, szauna, szolárium, fedett és szabadtéri teniszpályák, minigolf- és fallabdapályák, konditerem.

Utóbbival kapcsolatosan Tóth Ildikó megjegyzi:

- Volt edzőm, Komáromi Ákos szavai gyakran visszacsengenek. Életem során több olyan szituáció adódott, amikor beigazolódott az igazsága, bölcs meglátása. Például: annak idején, nem rajongtunk azért, hogy sokat kellett erősítenünk. "Meglátjátok, eljön majd az idő, amikor fizetnétek is érte" - mondta. Aztán Hollandiában, ahol Szilágyi Katival és Nagy Zsuzsával amatőrcsapatban kéziztünk, a heti két-három edzés nem elégítette ki a mozgásigényüket, s kértük, hadd menjünk konditerembe. "Semmi akadálya" - szólt a válasz, majd közölték a tarifát.

Kiripolszky Tamás

Forrás: Hajdú-bihari Napló

Játékos adatlapja: sportstatisztika.com